A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 16. száma.





V. Németh Zsolt
környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár

Kontrát Károly
a Belügyminisztérium miniszterhelyettese

Lezsák Sándor
az Országgyűlés alelnöke

Irinyi-Barta Tünde
okleveles táplálkozástudományi szakember


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A Magyar Élet jobboldali korszaka (III. rész)

Vass Krisztián

Méhely Lajos tanulmányának második részében (mely újraközölte az első részt is) így foglalta össze vizsgálatait: „Mi a legszigorúbb tudományos követelményeknek megfelelően mondhatjuk, hogy a magyar nép túlnyomó többségében fajilag magyar, mert ugor faju, vagyis magyar faju ember.(…) Magyarfajta tehát kétségkivül van, azonban ennek megállapítása után egy bonyodalom támadt, mert tudnunk kell, hogy nem minden magyar embe tartozik a magyar fajtához, amennyiben a honfoglaló magyarságnak egy része, még pedig a vezérrétege nem volt magyar, vagyis ugor fajú, hanem turáni török, ugyhogy nekünk a vérbelimagyarság soraiban nem is egy, hanem két fajelemet, vagy fajárnyalatot kell megkülönböztetnünk. (…) Szerintem ez a két fajta sohasem volt igazi mongol, mert nélkülözi a legfontosabb mongol bélyegeket, amilyenek: a lapos arcból előugró járomcsontok, a kiduzzadó szem, a rézsutos szemállás s a sárga bőr. Mindamellett kétségtelen, hogy mind a két fajtának vannak a mongolokra emlékeztető, tehát mongoloid vonása, amilyenek az alacsony termet, a koponya, a széles arc, a némelykor előforduló mongolredő és mongol folt, a durvaszálu haj és a III. vércsoport gyakorisága.”1
Méhel˙ Lajosés a Szabó Dezső írásai a faji kérdésben nagyon eltérő elvi bázisra épültek. A zoológus politikai nézeteinek centrumába a rasszbiológiát helyezte. A tengelybarát radikális jobboldaliság és tekintélyelvűség rendszereivel rokonszenvezett, míg az író Szabó Dezső egy nemzeti demokratikus államban látta a fejlődési irányt, s a „faj” a biológiai értelmezésnél összetettebb szellemi fogalom volt. Ugyan bírálta a hazai kapitalizmus középosztály idegenségét, de fajfogalma inkább politikai, erkölcsi és ideológiai elem volt, mintsem embertani meghatározottságú eszme-komponens. A tudós egyértelműen a jobboldal mellette tette le a voksot, az író azonban mind a jobboldalt, mind a baloldalt elutasította. Ezzel a mentalitással és „magyar világnézettel” erősen inspirálta a harmadik utas gondolkodókat. A két vonal közti drámai eltérés dacára a Magyar Élet így vezette fel Méhel˙ Lajostanulmányát, utalva Szabó Dezső híres művére, Az elsodort falu című regényre:„Szabó Dezső az íróművész forradalmi eszközeivel kiáltotta el 1919-ben a faji gondolatot, Méhely Lajos a tudós a mikroszkóp mellől jött s hírdette meg az igazságot.”2
A folyóirat szellemisége a Csuray Károly nevéhez köthető korszakban tehát olyan szerzőktől közölt írásokat, akik hasonló, illetve azonos szókészletet használtak, ám az általuk használt kifejezések és princípium-megjelölések más és más jelentéstartalommal bírtak. A gyakran azonosnak tűnő érvkészlet ellenére is gyökeresen eltérő elvi bázist képviselt a szerzőgárda. Erre is jó példa volt a Magyar Élet ankétja. ezen a ponton érdemes a folyóirat gazdájaként működő Honszeretet Egyesület alapvetését ezzel kapcsolatban. Tagértesítőjükben így fogalmaztak:
Kik hát a magyarok?
Azok, akik a magyar sorsközösséget minden feltétel, minden esetlegességre való tekintet nélkül vállalják és az erre irányuló készségükről mindennapi életükkel bizonyságot tesznek.
Vélelem: magyarok a magyar származásúak. Ezt a vélelmet minden idegen származásúnak jogában áll megdönteni, a magyarság sorsához illő magatartásával.
Az idegenszármazású akkor vált magyarrá,
ha a magyar gondolat törhetetlen híve,
ha minden más faji kultusztól teljesen elszakadt,
ha átérzi és megérti történelmünknek idegenek számára fölfoghatatlan,
észérvekkel bizonyíthatatlan mitikus csodáját, amely faji különállásunk,
értékeink és felsőbbrendűségünk tudatára ébreszt
ha hisz a magyarság erkölcsi elhivatottságában,
ha vállalja mindazt a súlyos felelősséget és kötelességet, amit a magyar
származása bölcsőben reánk rótt.
Mindenkinek nemcsak módjában van, de származásra való tekintet nélkül be is kell bizonyítania magyarságát, ha magyarnak akar számítani.3

A faji kérdésben tehát nem kizárólag a született magyarságot tartották magyarnak: feltételezték a teljes hasonulást, de szigorú kritériumrendszer alapján. E fentebbi anyag általánosságokat involvál, de jelzi: az asszimiláció lehetőségét nem veti el. Ha nyelvezetben a radikális jobboldal terminológiáját használják is, a mondandójuk inkább Szabó Dezső fajfogalmával rokon. Nem puszta biologizmus: több annál. Akkor is, ha a magyarság szupremáciájáról szóló sorok inkább sovinizmusba hajlanak, a Honszeretet anyaga nem sorolható sem Méhel˙ Lajos, illetve a magát „szélsőjobboldalként” definiáló irányzat fajelméletének kategóriájába.S ehhezpárosult még a szociális elkötelezettség, ami inkább a népi mozgalom törekvéseivel rokon teória: Ma nem vallási, vagy bölcseleti gondolat, hanem társadalmi tétel, a szociális felelősségérzet kell, hogy öntudatunk, világnézetünk, népünkért aggódó lelkiismeretünk középpontjában legyen.4
Az egyre inkább aszociális hitvallás jegyében működőhavilap később a népi eszme egyik legjelentősebb fóruma lett. A parasztság és a munkásság érdekképviseletét már a jobboldali korszakban felvállalta, s mind hangsúlyosabban a társadalmi változás fontosságát állítottaeszméjük centrumába.


1 Méhely Lajos: Van-e magyar faj? In.: Magyar Élet. 1937. december. 10. II. évf. 12. sz. 4-8. p.
2 Magyar Élet. 1937. november. 1. II. évf. 11. sz. 23. p. Név nélkül.
3 A Honszeretet tagértesítője. In. Magyar Élet.1937. november. 1. II. évf. 11. sz. 24-25. p.
4 A Honszeretet Egyesület szakosztályi működésének anyaga. In.: Magyar Élet. 1937. december. 10. II. évf. 12. sz. 24-25. p.