A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 21. száma.





Dr. Beneda Attila
család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár

V. Németh Zsolt
környezetügyért,agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár

Dr. Hoffmann Tamás
Újbuda polgármestere

Dr. Kárpáti György
a Nemzet Sportolója, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Adalékok gróf Teleki Pál korszakának értékvilágához

A nemzeti lelkiismeret és a békeévek magyar miniszterelnöke

Cserkészet: nevelés, hagyományőrzés, értékminta
 
Gróf Teleki Pál főcserkészi minősége közismert, hiszen a magyar cserkészmozgalom kiemelkedő szerepet játszott a Trianon utáni magyar ifjúság nemzeti elkötelezettségű nevelésében és a hagyományőrzésben: ez utóbbi körben a regőscserkészet jelentőségére külön is indokolt utalnom. A Magyar Katolikus Lexikon ezt rögzítette a „regöscserkészet” címszónál: „a magyar cserkészet népi hagyományokat ápoló és terjesztő csoportja”. „Kezdete óta őrsi foglalkozásokon, tábortüzek mellett egymástól tanulták a népdalokat, mondókákat, néptáncokat. Előbb saját szórakoztatásukra, később a csapatünnepségeken, táborozásokon, majd a világtalálkozókon (dzsemborikon) mutatták be a magyarság örökölt szellemi kincseit. Magyar kezdeményezésre alakultak ki a nemzetközi találkozók népi ének-, játék-, zene-, táncbemutatói. A szokás terjedésével, regöscserkész csoportok, őrsök, csapatok alakultak, ahová a más csapatokban lévő cserkészek is bekapcsolódhattak. 1918 után megszervezték központi irányítását, a Magyar Cserkészszövetség elnöksége mellé országos regös vezetőtisztet neveztek ki.” Majd „rendszeressé váltak a regös gyűjtőutak, a földolgozások és a bemutatók”, a „Magyar Cserkészszövetség kiadványaival segítette ezt a munkát”. E körben indokolt utalnom arra, hogy már 1922-ben megjelent az első olyan daloskönyv, mely a korabeli cserkészet hagyományőrző céljait szolgálta. A „Magyar cserkész daloskönyve” címet viselő összeállítás 1922 júniusában jelent meg először, az összeállító Dr. Spilenberg György cserkésztiszt volt. Sikeres voltát igazolja, hogy 1923 februárjában már a második kiadására is sor került. A „Megjött már a fecskemadár” című dal szövegét Dr. Spilenberg György szerezte. A Magyar Cserkészszövetség hivatalos lapja volt a Cserkészházban működő „Magyar cserkész”, a „Magyar cserkész” könyvei között az 1923.  évi 34-35. száma (szerkesztette Hermann Győző) már a daloskönyv II. kiadása volt. A negyedik kiadás 1930-ban igen sikeres daloskönyv sorozatnak bizonyult: ez a „Magyar cserkész daloskönyve”, melynek 5. kiadása akkor jelent meg, amikor 1935-ben  Lengyelországban egy nemzetközi cserkésztalálkozót szerveztek meg. A magyar-lengyel nemzetbarátság jegyében is lényeges, hogy gróf Teleki Pál főcserkész volt a magyar cserkészek kontingensvezetője az 1935. július 11-25. között Lengyelországban megtartott nemzetközi cserkésztalálkozón; a 30 ezer cserkész között 500 magyar cserkész is volt. A Spala város melletti lengyel őserdőben állt a cserkésztábor, a „spalai nemzeti tábor magyar résztvevői” sorában  a „Tiszti és Öregcsoport II. Raj” közé tartoztott többek között Dr. Spilenberg György is. (1) Ezen daloskönyvkiadások jegyében kiemelkedő jelentőségű, hogy a Magyar Katolikus Lexikon még ezt is rögzítette a „regöscserkészet” címszónál: 101 magyar népdal. Szerk. Bárdos Lajos. Bev. Kodály Zoltán. (Bp., 1929; 5. kiad. 1941), Regös káté. (Táborozási segédlet III. rész. Uo., 1929), Magyar cserkész daloskönyve. Összeállította Bárdos Lajos és Spilenberg György. (5. kiad. Uo., 1935)”. A  „regöscserkészet népszerűsége hozta létre 1931-44”-ben „a Gyöngyösbokréta mozgalmat”, és ennek „tagjai szervezték meg az 1970-es években a Magyar Televízió Röpülj páva népdalversenyeit”.  Ez az örökség napjainkban újraéledt! Az „MTVA, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza Fölszállott a páva címmel népzene- és néptáncvetélkedőt” szervezett „hagyományápoló énekesek, zenekarok és néptáncosok számára”. A szervezők a versennyel tisztelegni kívántak „mindazok előtt, akik Bartók és Kodály szellemi örököseiként az elmúlt négy évtized alatt életben tartották nemzeti kultúránk legősibb ágát, a népi kultúrát”. „A verseny megrendezését egyúttal az idén megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő táncházmozgalom is motiválta. E négy évtizedes munka méltó elismerése, hogy 2011-ben a táncház módszert, mint a szellemi kulturális örökség védelmének magyar modelljét az UNESCO felvette nyilvántartásába.” (2) 2015-ben az MTVA, a Duna Televízió Zrt., a Hagyományok Háza és az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület közösen meghirdetette a „Fölszállott a páva” című népzenei és néptánc-tehetségkutató versenyt gyermekek részére.
De térjünk vissza a gyökerek jelentőségéhez, hiszen az 1922-ben először megjelentetett „Magyar cserkész daloskönyve” napjainkban is élő hagyományt jelent a magyar cserkészvilágban tevékenykedők számára: erről tanúskodnak az alábbi sorok is! A falusi világ népdalkultúrája a két világháború között a többi társadalmi réteghez is utat talált: iskolák, kórusok, de főként a cserkészmozgalom játszott ebben fő szerepet. Dr. Spilenberg György „Magyar cserkész daloskönyve” fontos részét képezte a magyar lélekben a hazafias alapérzést jelentő Himnusz, Szózat és Hiszekegy is. Emellett cserkészindulót, csapatindulót és alkalmi cserkésznótákat is tartalmazott. Összesen hét kiadást ért meg, és egyre nagyobb számban tartalmazott magyar népdalokat. E dalgyűjtemény igazi értékét, úttörő szerepét akkor érthetjük meg csak igazán, ha arra gondolunk, hogy Kodály Zoltán csak évekkel később (a cserkészekkel táborozva) vette észre a cserkészek daltudásának hiányait. Ennek a gyakorlati tapasztalatnak lett az eredménye Kodály Zoltán 101 Magyar Népdal című kiadványa (a Magyar Cserkész Szövetség adta ki, Bárdos Lajos szerkesztette), ami fergeteges siker, igazi kultúrahordozó lett, hatszor került megjelentetésre Magyarországon 1929-1943 között. (3)  Bárdos Lajos (1899-1986) neves karnagy és kiváló zeneszerző cserkésztisztként igen sokat tett azért, hogy a magyar népdalkincs a cserkészek világában teret nyerjen: ebben a munkájában kiváló társra talált Dr. Spilenberg György (1900-1989) budaörsi orvos személyében. Bárdos Lajos és Dr. Spilenberg György ebbéli együttműködése maradandó művelődéstörténeti jelentőségű eredményeket jelentett a magyar regőscserkészet máig élő dalkultúrájában. Fontos tehát kiemelni, hogy a magyar cserkészirodalom egyik meghatározó és szép alapvetése Dr. Spilenberg György cserkésztisztnek a „Magyar cserkész daloskönyve” címet viselő összeállítása. (4) Itt indokolt utalni gróf Teleki Pál óvó üzenetére: „Ha mi nem tartjuk meg a magunk mivoltát, a magunk lelkiségét, a nemzetnek a maga mivoltáról vallott felfogását, amely itt ezen a helyén a világnak, ebben az időben és térbeli tájban az egyedüli lehető, földrajzilag és népileg adott, abban az esetben megszűnik a nemzet Európának egyik nemzete, alkotóeleme lenni. Akkor emberek leszünk csak, porszemek, széjjelhullunk és soha többé felismerhetők nem leszünk.” (5) A Trianon után létrejött regöscserkészet nemzetösszetartó ereje egy évszázad óta folyamatosan él és hat: ez a nemzetlelket mindig újratöltő műveltségi örökség olyan értéktár, ami az UNESCO révén világhírre tett szert az emberiség hagyományrendjében!
 
Lengyelek menedéke 1939 szeptemberétől: Magyarország
 
„Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése az, hogy ne vegyen részt semmiféle agresszióban Lengyelország ellen.” Gróf Teleki Pál (1879–1941) ezen kijelentésére 1939-ben került sor, amikor a németek nyomást gyakoroltak a magyar kormányra, hogy Magyarország részt vegyen Lengyelország megtámadásában. Ez a nemzetbecsületből fakadó állambecsületi magatartás rendkívül jelentős értékhagyományt mutat. Különösen az alábbi történések és összefüggések okán, melyek rávilágítanak arra, hogy 1939 szeptemberében, Lengyelország megtámadása után, milyen hadüzenet láncolat következett be.
75 esztendővel ezelőtt hunyt el gróf Teleki Pál, miniszterelnöksége alatt Magyarország nem vált hadviselő féllé a II. világháborúban. Köztudott, hogy ekkoriban Magyarország menedékévé vált a hazájukból menekülni kényszerülő lengyeleknek.
Elég csupán az 1982-ben kiadott „Magyarország történeti kronológiája III. 1848-1944”  címet viselő könyvet kézbe venni, hogy átlátható képbe kerüljünk arról a nemzetközi helyzetről, melyben gróf Teleki Pál magyar miniszterelnöknek helyt kellett állnia 1939. szeptember 1. napjától az 1941. április 3-án bekövetkezett haláláig.
1939 szeptemberében kitört a II. világháború. Szeptember 1. napján Németország megtámadta Lengyelországot. Két nap múlva Nagy-Britannia, Franciaország, India, Ausztrália, Új-Zéland hadat üzent Németországnak. Szeptember 5-én a szlovák állam is bejelentette a hadba lépését; majd pedig 11-én már a kassai vasút igénybevételét kérték a Lengyelország ellen felvonuló csapataik számára. Ezt Magyarország elutasította (másnap vízumkényszer lépett életbe Németország és Magyarország között). Szeptember 6-án a Dél-Afrikai Unió üzent hadat Németországnak, amit szeptember 10-én Kanada követett. Szeptember 17-én a Szovjetunió hátba támadta a németekkel szemben hősies harcot folytató Lengyelországot, november elejére Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia a Szovjetunió része lett. A Szovjetunió november 30-án megtámadta Finnországot (ez a háború 1940. március 12-én békeszerződéssel ért véget).
Kérdésként vetődik föl a következő. Ha a Lengyelországot megtámadó Németország elleni hadüzenetet bejelentő államhatalmak a lengyel nemzet megmentése érdekében tették meg ezen nemzetközi aktusukat, akkor ugyanezen államok miért nem tették meg ugyanezen aktusukat  a lengyeleket hátba támadó állam ellen?
Gróf Teleki Pál miniszterelnöksége idején, Magyarország egyedüliként, a nemzetbecsület és állambecsület jegyében minden lehetséges cselekedetet megtett a lengyelek megsegítéséért, hiszen menedéket nyújtott a lengyel menekülteknek, akik a német és a szovjet támadás harapófogójából kizárólag magyar területen remélhettek biztonságot.
1939. szeptember 14-én gróf Teleki Pál miniszterelnök békére és összefogásra szólította föl az országgyűlési pártokat. Szeptember-október hónapokban százezernél több lengyel menekültet fogadott be Magyarország. Gróf Teleki Pál miniszterelnöksége idején (1939-1941 között) Magyarország menedékország lett. Az évezredes gyökerű magyar-lengyel nemzetbarátság XX. századi történetének legkiemelkedőbb személyisége gróf  Teleki Pál miniszterelnök volt. Pár hete került a kezembe egy meghívó, mely szerint 2012. augusztus 31-én az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület, az Érdi Lengyel Önkormányzat és a Magyar Földrajzi Múzeum baráti találkozója keretében, és az 1939-1944 között Balatonbogláron működő lengyel gimnázium hajdani tanulói részvételével megkoszorúzták gróf Teleki Pál szobrát a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében.
Gróf Teleki Pál miniszterelnökségének utolsó egy esztendejében az európai hadihelyzet a következőkben összegezhető. 1940. április 9-én Németország megszállta Dániát és Norvégiát; majd májusban Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot; június 4-ig nagyrészt megsemmisítették a németek Dunkuerque-nél a francia-angol hadsereget. Június 10-én Olaszország hadat üzent Nagy-Britanniának és Franciaországnak. 1940. június 22-én került sor Franciaország feltétel nélküli fegyverletételére, július 1. napján megalakul a németekkel kollaboráns francia vichy-i kormány (fontos rögzíteni, hogy ezen francia kormány azon területen gyakorolta az államhatalmat, amit a németek nem foglaltak el).
1940 augusztusában a Szovjetunió része lett Besszarábia, Litvánia, Lettország, Észtország.
1940. szeptember 27-én Németország, Olaszország és Japán megkötötték az ún. Háromhatalmi Egyezményt, novemberben ehhez csatlakozott Románia és Szlovákia.
1941. április 3-án elhunyt gróf Teleki Pál.
A Magyar Életrajzi Lexikon (többek között) ezt rögzítette Teleki politikai éleslátása és második miniszterelnöksége korszakáról: az „elsők közt ismerte fel a hitleri birodalom veszélyességét; harcolt befolyásának növekedése ellen”. „A II. világháború kitörésekor elhárította a német csapat átszállítási kérelmet, az olasz semlegességre támaszkodva a „fegyveres semlegesség” álláspontján állt, a lengyel menekülteket befogadta. Jugoszláviával örökbarátsági szerződést kötött semlegesítése céljából. Az 1941. márc.-i belgrádi németellenes fordulat nyomán azonban Hitler éppen Jugoszlávia ellen kívánt katonai együttműködést, revíziós lehetőséget ajánlva fel. Korlátozott mérvű és leplezett együttműködéssel próbálta elkerülni a szerződésszegés ódiumát, majd öngyilkos lett és Horthy Miklóshoz írt búcsúlevelében elítélte a Jugoszlávia elleni akciót.”
Winston Leonard Spencer Churchill ezt rögzítette gróf Teleki Pál miniszterelnök halála kapcsán: „Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt.” (1)
Indokolt kiemelten rögzíteni, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnöksége idején Magyarország nem vett részt a II. világháborúban. Miközben más államok a II. világháború csatatereire küldték hadseregeiket, gróf Teleki Pál miniszterelnöksége alatt Magyarország elkerülte a háború borzalmait. Gróf Teleki Pál miniszterelnökségének politikai tartalma valóságos és jelképes értelemben is békeüzenet volt a II. világháború ellen. Ennek a békemagatartásnak a legékesebb példája volt lengyel menekültek humanitárius befogadása Magyarországon.
Az emberség és a műveltségi dipolmácia hangsúlyozása jegyében fontos hangsúlyoznom, hogy a lengyelek mellett a görögök is mindig magasra értékelték a magyarok értékvilágát! Az évezredeken átívelő műveltségi kapcsolatrendszerek okán is kiemelt jelentőségű hungarofil adalék az a görög híradás, ami a II. világháború negyedik évében született! „A görög sajtó és Magyarország” címet viselő híradásában az MTI 1943. szeptember 13-án  beszámolt arról, hogy a „görög sajtó, különösen az athéni lapok, legutóbb is tanúságot tettek Magyarország iránt érzett rokonszenvükről”. Ezen görög újságok a „külön kommentárjaikban ismételten leszögezik, hogy a görög népet Magyarországhoz a legőszintébb barátság fűzte mindig és fűzi ma is”, és meg vannak „győződve arról, hogy Magyarország az európai kultúra védelmében a jövőben is betöltheti azt a fontos szerepét, melyet oly hűségesen betöltött a múltban”.
A korabeli magyar-görög kapcsolatrendszer és a múlt igazságaihoz való ragaszkodás jegyében érdemes a pesti görög egyház korabeli minőségére is utalnom. Az 1943. évi „Rendőrségi zsebkönyv” ezt tartalmazza: „Budapesti görög alapítású görög-keleti magyar egyház: IV., Petőfi tér 2. T: 185-196. A konstantinápolyi patriarchátus egyházi fennhatóság alatt.” (2) Ezen pesti görög egyházközség kapcsán számos adat van arra, hogy részt vettek a korabeli lengyelmentésben: ez azért is hangsúlyozandó, mert e tagok közül többen is oldalági rokonsági kapcsolatban álltak gróf Teleki Pál miniszterelnökkel. E körben fontos utalnom arra, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök anyai ágon a pesti görög Muratisz/Muráty-családból származott. Gróf Teleki Pál a köreiben folyó „bizalmas beszélgetésekben szívesen emlékeztetett arra, hogy ereiben görög vér folyik”, és ezen eredetének „nagy jelentőséget tulajdonított a politikai taktikában”. (3)
 
Tudományszervezési alapvetések
 
A Magyar Életrajzi Lexikon (e kör tekintetében) ezt rögzítete az életútjáról: „Teleki Pál, gróf (Bp., 1879. nov. 1. – Bp., 1941. ápr. 3.): politikus miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1913, ig. 1922, t. 1925). Bp.-i egy.-i tanulmányai után 1903-ban államtudományi doktor s a bp.-i egy. földrajzi tanszéken egy.-i gyakornok lett.” „1909 – 1913 közt a Földrajzi Intézet ig.-ja; a Magyar Földrajzi Társaságnak 1910-től 1923- ig főtitkára, majd alelnöke. Az I. világháború előtt nagyobb tanulmányokat tett Európában, É-Afrikában, Amerikában. A külföld 1909-ben figyelt fel tudományos munkásságára.” „1922 – 23-ban országos főcserkész, de a továbbiakban is a magyar cserkészmozgalom reprezentáns irányítója.” Az „Eötvös Kollégium kurátora (1920-tól), 1932 – 36 közt az Ösztöndíjtanács, 1936 – 37-ben a Közoktatási Tanács elnöke, 1936-tól a külföldi Collegium Hungaricumok kuratóriumának elnöke”. „1931 – 38 közt elnöke a Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztő bizottságának; nemzetközi kongresszusokat szerveztetett Mo.-on”. „Tevékenyen részt vett a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságának munkájában, ahol 1937-től Mo. hivatalos képviselője.” „1938-ban létrehozta a Magyar Táj- és Népkutató Intézetet”; „1938. máj. 14-től vallás- és közoktatásügyi miniszter” lett. Ez utóbbi tisztsége kapcsán fontos, hogy 1938. június 12-én a Délmagyarország napilap ezzel a címmel jelentette meg a miniszter országgyűlésben elmondott beszédét: „Teleki Pál beszéde a Házban a kulturprogramjáról és a politikamentes iskoláról. „Nem lesz több politizálás az iskolában” – „Ostorozni kell a gyűlöletet, mert ez vezet a társadalom romlására”. (1) A fentebb említett Eötvös Kollégium korszakos jelentőségű intézmény volt, többek között itt tevékenykedett 1923-36-ban Moravcsik Gyula (1892-1972), aki ezt követően a tudományegyetem tanára lett a görög filológia tanszéken. A magyar-bizánci történelmi kapcsolatok tudósaként kiemelkedő szerepet vállalt a magyar bizantinológia tudományos alapjainak megteremtésében, az Ókortudományi Társaság elnöke és a Nemzetközi Bizantinológiai Társaság elnöke volt. Eötvös-kollégistaként itt tanult Kosáry Domokos (aki az 194l-ben létrehozott Teleki Pál Intézet kiemelkedő jelentőségű vezetője lett). Kosáry Domokosnak „A Teleki Intézet emléke” címet viselő írása a Magyar Könyvszemlében jelent meg (116. évfolyam. 2000. 3. szám. 251–252. o.).
Európa kialakulása kapcsán gróf Teleki Pál ezt rögzítette írásában: „Európa valósággal akkor születik meg, amikor a népvándorlás ledönti Róma uralmát s ugyanakkor felszívja Rómát. Ekkor születik meg Európa a népvándorlás törzseinek és népeinek, a római provinciák és az egyháznak erőiből, mint elemekből. Ezek az elemek e kialakulási folyamatban egymást támogatják, de egymással küzdenek is.” (2) Ezen kijelentés okán érdemes egy évezredes gondolati előzményre is utalnom! Szent István király az „Erkölcsökre oktató könyvecske” címet viselő állambölcseleti művében azaz „Intelmek”-ben (a 6. pontban) ezt rögzítette: „azáltal növekedett a római birodalom, attól váltak naggyá és dicsővé”, hogy a „különböző égtájakról sok nemes és bölcs férfiú sereglett össze náluk”, mert  „Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneasék fel nem szabadítják”. (3)  Gróf Teleki Pál a X. század kapcsán azt fogalmazta meg, hogy a magyarság világa „egyrészt a német császárság, másrészt Bizánc felé fordulva” létezett a Kárpát-medencében. (4) A fenti megállapítások okán indokolt utalnom a korabeli magyar-görög műveltségi dipolmácia kimagasló jelentőségére.
 
A műveltségi dipolmácia jelentősége
 
Gróf Klebelsberg Kuno (1875-1932) kiemelkedő kultúr- és tudománypolitikus volt, aki kultuszminiszterként 1922 és 1931 között a külföldi ösztöndíjak rendszerét is megszervezte, kiemelten kezelte a magyarországi görög iskolai nyelvoktatás ügyét az 1920-as években, és sokat tett a magyar-görög kultúrdiplomácia területén a kapcsolatok fejlesztéséért. Az MTI 1929. március 6-án az alábbi híradást tette közzé: „A boldogult Harissis Pál volt budapesti görög konzul, aki 1902-ben meghalt, egész vagyonát a „Harisseion alap” címen a magyar kormányra hagyta azzal a rendeltetéssel, hogy a haszonélvezetre jogosult özvegyének halála után fordítsák az alapítvány jövedelmét görög tanulmányi célokra.” „Harissis özvegyének halála után Klebelsberg Kunó gróf közoktatási miniszter megállapodásra jutott a görög kormánnyal az alapítvány felhasználása kérdésében. A jövedelem háromnegyed részét a Harissis szülővárosából, … Kozaniból való diákok tanulmányainak támogatására a görög kormány rendelkezésére bocsátják, egynegyed részét pedig a magyar állampolgárok, tanárok és diákok görögországi tanulmányútjaira és elsősorban Görögországgal kapcsolatos tanulmányaira fordítják.” A görögök háláját jól mutatja, hogy az 1930-as években a görögországi Kozaniban utcát neveztek el a nagy magyar miniszterről. A  külföldön történő kutatások kapcsán kiemelendő, hogy a „Hariseion” alapítvány révén minden évben Görögországban 2-3 kutató tevékenykedhetett, és a görög intézet 10 görög szakos tanárt is fogadott. Gróf Klebelsberg Kuno és a „Hariseion” alapítvány tevékenységét fémjelzik azok a kiváló magyar tudósok, akik ezen alapítvány keretében folytathatták tudományos tanulmányaikat Görögországban! László Gyula (1910–1998) Széchenyi-díjas magyar régész-történész, képzőművész, egyetemi tanár (a magyar őstörténeti kutatásokra nagy hatást gyakorló „kettős honfoglalás” elméletének kidolgozója)1938-ban fél éven át tanulmányozta Görögországban a görög művészetet. Darkó Jenő (1880–1940) görög filológus, bizantinológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja két alkalommal, 1930-ban és 1933-ban végzett kutatásokat Görögországban. A „Hariseion” alapítvány tevékenysége a magyar-görög műveltségi kapcsolatrendszer egyik legfontosabb XX. századi értéke, hiszen jelentős magyar tudósok alkotói pályáját segítette kibontakozni. Gróf Klebelsberg Kuno olyan alkotó személyiség volt a maga korában, akinek tevékenysége napjainkban is felmutatandó érték a műveltségi diplomácia jegyében is!
A filhellén magyar és a hungarofil görög kapcsolatok körében számos kiváló kutató alkotott maradandó művelődéstörténeti értéket! Hajnóczy Iván „A kecskeméti görögség története” címet viselő könyve 1939-ben jelent meg. Művelődéstörténeti jelentőségét mutatja, hogy napjainkban is a legalapvetőbb összegző forrást jelenti a kecskeméti görögök kutatásában. Erre tekintettel is érdemes arra az 1941-ben közzétett könyvismertetésre utalnom, melynek soraiból kitetszik, hogy milyen fontos alapmű született Hajnóczy Iván tollából.
„A Moravcsik Gyula szerkesztésében megjelenő értékes magyar-görög tanulmány-sorozat a hazai görögség történetének összefoglaló feldolgozásahoz szükséges részletkutatások elvégzését s az eredmények közzétételét tűzte ki céljául. Hajnóczy értekezése az egyik legrégibb magyarországi görög település történetének szűkreszabott, adalékszerű, vázlatos feldolgozását nyújtja. A munka csekély terjedelmének több mint felét — a sorozat természetének megfelelően — görögnyelvű kivonat, az egyházközség könyvtárának katalógusa, a kecskeméti református főiskolai könyvtár újgörög könyveinek jegyzéke, valamint az ottani görög temető görögnyelvű sírfeliratainak közlése tölti ki. Ilyen külső természetű akadályok között a szerző csupán néhány adattal vázolhatta a megtelepülés történetét. Az első görög kereskedők a török uralom megszűntével, 1690 táján költöztek Kecskemétre Szaloniki környékéről; számuk az óhazából érkező újabb bevándorlókkal 1830-ig, az új, önálló Görögország megalakulásáig lassan növekedett. Az állam könnyen megfogható adóalanyokat látott bennük s ebből kiindulva 1721-ben társaságba szervezte és szűkebb önkormányzattal ruházta fel őket a rendtartás, bíráskodás, adószedés és új tagok felvétele terén. E szabályok csírája már az 1708. évben egymás között kötött megállapodásban is megtalálható: 26 görög kereskedő szövetkezett egymás támogatására s ezzel 230 év óta tartó gazdasági és kulturális szervezetnek vetette meg az alapját. Az egyházközség története, a templomépítés körülményei, a püspökök és papok igen érdekes néysora, az iskolaügy és tanítókérdés s az 1842-ben a budai szentszék rendelete következtében a kecskemétihez csatlakozó nagykőrösi görög egyház rövid ismertetése zárja le a dolgozatot. Hajnóczy az egyházközség könyvtáráról, levéltáráról és anyakönyveiről is megemlékezik. … Kereskedők lévén, számviteli könyveik nagybecsű anyagot szolgáltathatnak az egész magyar gazdasági fejlődésre vonatkozólag…. Dolgozata rövidségében is éppen azért tanulságos, mert kutatóink figyelmét újból felhívja egy olyan hazai szórványnépességre, melynek gazdasági szerepe igen jelentős volt a XIX. század derekáig. E szerep felderítése gazdaság-történetileg képzett kutatókra vár, az ő feladatuk, hogy a Konstantinápolytól Amsterdamig terjedő görög gazdasági befolyás ismert képébe a hazai görögség tevékenységét is beillesszék. Ily módon „a magyarországi görögség történetének összefoglaló feldolgozása", amit a Magyar-görög- tanulmányok szerkesztője tűzött maga elé, jelentős mértékben járulhat a görög diaszpóra egyetemes történetének megismeréséhez is.” (1)
Hajnóczy Iván filhellén műve kimagasló jelentőségű napjainkban is; adatai, szerzői látásmódja, értékrendje példát mutat napjaink kutatói számára. Fontos és érdemes a magyarországi görög kereskedők XVIII-XIX. századi jelentőségét megismerni, mert olyan értékvilág tárul fel ezekben az adalékokban, melyekből kitűnik a korabeli magyarok iránt érzett hungarofil érzület és a magyar hazát építő cselekvési értékrend, miközben ezen magyarországi görögök mindvégig megőrizték görög gyökereiket, ortodox hitüket, melynek jegyében a két évszázaddal ezelőtti görög szabadságharc győzelme érdekében oly sok erőfeszítést tettek, áldozatot hoztak. (2)
Hajnóczy könyvének „Előszó” részében a XX. század legnagyobb magyar bizantinológusa, Moravcsik Gyula írt arról, hogy „Pipinelis Takis, Görögország budapesti követe értékes erkölcsi támogatása és Horváth Endre, az újgörög filológia egyetemi magántanára fáradhatatlan buzgalma” révén  folyó „előkészítő kutatásoknak első eredményét” jelentette az, hogy 1939-ben közzétették „Hajnóczy Iván tanügyi főtanácsos tanulmányát, amelynek fontosságát növeli az a tény, hogy a kecskeméti egyházközség egyike a legrégibb magyarországi görög településeknek”. (3)
Hajnóczy Iván és Dr. Horváth Endre filhellén kutatói együttműködésének fontossága jegyében az alábbi adalékokat indokolt megemlítenem. Moravcsik Gyula ezt rögzítette Dr. Horváth Endre (1891-1945) életútjáról: „A budapesti egyetemen és az Eötvös Kollégiumban szerezte meg a klasszika-filológiai képzettségét s tanára, Pecz Vilmos hatása alatt fordult érdeklődése a későbbi görögség felé. Így felkészülve indult el 1914-ben görögországi tanulmányútjára, amely az első világháború kitörése következtében csaknem hét évre nyúlt ki. Ez tette lehetővé számára, hogy az újgörög nyelvet szinte második anyanyelvként elsajátítsa és bekapcsolódjék az akkori haladó görög mozgalmakba. Hazatérése után mint középiskolai tanár, majd igazgató és mint főiskolai előadó tevékeny szerepet játszott a hazai görög oktatás fejlesztésében. A budapesti egyetem bölcsészeti karán 1923-tól 1937-ig mint az újgörög filológia magántanára működött és jelentős lektori tevékenységet fejtett ki. Az újgörög irodalom köréből, főleg Szolomosz és Palamász költőkről több értékes tanulmányt tett közzé magyar és újgörög nyelven s „Az újgörögök” című kis könyvében (1943) népszerűsítő, összefoglaló tájékoztatást adott a mai görög népről. Már görögországi tartózkodása elején lelkesen csatlakozott a nyelvharc kérdéseiben a haladó irányhoz és tudományos munkáiban is az újgörög népnyelvet használta, ami akkoriban, kivált külföldi részéről, bátor és merész tett volt. Élete utolsó éveit teljesen a magyarországi görögség kutatásának szentelte. A hazai és görögországi könyv- és levéltárakban a magyar városok XVIII-XIX. századi görög telepeire vonatkozólag gazdag anyagot gyűjtött, de ennek csak egy részét tudta feldolgozni. Idevonatkozólag legjelentősebb művei a Zavirasz Györgyről szóló monográfia (1937) és a „Magyar-görög bibliográfia” (1940). Kéziratos hagyatéka a budapesti egyetem Görög Filológiai Intézetében várja azt, aki majd folytatni fogja e lelkes kutató munkáját.” (4)
A filhellén tudós, Horváth Endre (1891-1945) tudományos kutatásának jelentősége külön is kiemelendő a magyar-görög nemzetbarátság jegyében folytatott szemlélete okán. A magyar és a görög kapcsolatrendszer a kölcsönös értékteremtés jegyében zajlik évszázadok óta. Magyarország és Görögország mindig is jelentős művelődési és gazdasági kapcsolatépítést folytatott. Dr. Horváth Endre a családjában és a barátai körében a kutatásáról és a sokrétű személyes görög kapcsolatairól szólva ezzel a kifejezéssel élt:  „az én görögjeim”, ami a korabeli filhellén magyar műveltségi kör egyik legbensőségesebb szóbeli emléke. 1937 tavaszán a „Hariseion” alapítvány támogatásával tanulmányúton járt Görögországban. Dr. Horváth Endre a magyar-görög nemzetbarátság jegyében végezte a kutatói munkáját, tudományos írásai és szemlélete napjainkban is meghatározó értékrendet képvisel. A Magyar Életrajzi Lexikon ezt rögzíti az életútjáról: „Horváth Endre (Mindszent, 1891. november 23. – Bp., 1945. február 15.): újgörög filológus. Tanulmányait – mint Eötvös-kollégista – a budapesti egyetemen végezte, 1913-ban bölcsészdoktorátust szerzett. 1914-ben tanulmányútra ment Görögországba, ahonnan az I. világháború kitörése miatt csak 1921-ben tért haza. 1916-ig Athénben, utána 3 és fél évig Tripoliszban, majd ismét Athénben élt mint óraadó nyelvtanár. Visszatérve Magyarországra 1922-ben leánygimnázumi tanár, tanulmányi szakfelügyelő, 1923-tól 1937-ig a budapesti egyetem bölcsészkarán az újgörög nyelv lektora, 1937-ben az újgörög filológia magántanára. … 1932-től 1939-ig a Parthenon egyesület titkára. Főleg az újgörög költészettel foglalkozott. Fő művei: Görög históriás ének Mihály vajdáról (Bp., 1935); Zavirasz György élete és munkái (Bp., 1937); Az újgörög (Bp., 1943)”. Dr. Horváth Endre Kozáni díszpolgára volt. E görög városból a korábbi századokban nagy számban vándoroltak Magyarországra, és találtak biztonságos otthonra és megélhetésre a befogadó lelkületű Magyarországon; ez oly köztudott e városban, hogy ma is mély és őszinte rokonszenvvel vannak az itt élő görögök a magyarok iránt.  2014. február 15-én tisztelgő, megemlékező látogatásra került sor a kiváló magyar filhellén tudós, Dr. Horváth Endre síremlékénél (e jeles tudós elhunytának 69. évfordulójára emlékezve). A jelenlévők számára a „Görög értékteremtés Magyarországon. Dr. Horváth Endre tudományos munkásságának jelentősége a Trianon utáni magyar-görög nemzetbarátsági kapcsolatokban.” című emlékbeszédemben a filhellén magyarok és hungarofil görögök együttműködésének művelődéstörténeti fontosságát hangsúlyoztam.
2016. március 6. óta egy, a Budapest, XI. kerület Ulászló u. 52. szám alatti ház falán elhelyezett emléktábla tájékoztatja az arrajárót Dr. Horváth Endre életútjáról, kutatói minőségéről. Ez azt mutatja, hogy az általa feltárt és megfogalmazott összegzéseknek napjainkban is van művelődéstörténeti és diplomáciai értéke a történelmi gyökerű magyar-görög kapcsolatrendszer világában.
Dr. Horváth Endre és Hajnóczy Iván együttműködésének napjainkban is van diplomáciai értéke a történelmi gyökerű magyar-görög kapcsolatrendszer világában.
A kecskeméti kereskedelmi iskola igazgatója volt a filhellén Hajnóczy Iván (1883-1978), aki irodalomtörténészként „A kecskeméti görögség története” című kötetén túl még több jelentős művet is alkotott. 1949-től Buenos Airesben, 1961-től pedig Los Angelesben élt (itt is hunyt el 1978. augusztus 28-án). (5)
 
Gróf Teleki Pál rokona, Sacelláry György (1919- 1993) huszár és ejtőernyős
 
Gróf Teleki Pál rokonsága köréből többen is katonai szolgálatot teljesítettek a II. világháborúban. E miniszterelnök anyai ági pesti görög nagymamája volt Sacelláry  Mária  (1820-1900). Ezen Szakelláriosz/Sacelláry-család egyik ifjú tagjuk 1940-től egy magyar elitalakulat katonája lett, és ennek okán  érdemes rögzíteni az alábbi történeti adatokat. Kozaniból jött Magyarországra a Szakelláriosz/Sacelláry-család: e görög város múzeumának legfelső emeletén láthatóak a XVIII-XIX. század fordulójáról az itteni Szakelláriosz-házból származó igen díszes bútorok, a szobabelsőt ékesítő szőnyegek, szőttesek, értékes háztartási eszközök, és a korabeli fegyverek is. Kozani főterén áll az e családból származó görög hazafi Georgiosz K. Szakelláriosz (1767-1838) mellszobra. A pesti görög Sacelláry Demeter (?-1855) unokája volt idősebb Sacelláry György (1856-1940), aki a Magyar-Görög Kereskedelmi Kamara elnökeként sokat tett a Trianon utáni magyar-görög kapcsolatok fejlesztéséért:  1940. június 27-én hunyt el, és a szentmiseáldozatra a pesti görög templomban került sor három nappal később. Idősebb Sacelláry György gyászjelentésén szerepel az unokája, legifjabb Sacelláry György (1919-1993) neve is: az ő katonaéletével kapcsolatos a Bakony görög emléke. Sacelláry György (1919-1993) édesapja Sacelláry Pál (1896-1934) jó író és remek könyvkiadó volt.
A bakonyi Papod-hegyen 2013 októbere óta egy különlegesen szép, fából épített kilátó áll: ez egyben egy olyan emlékhely is, melynek görög vonatkozása is van! „Vitéz Bertalan Árpád” nevét viseli a kilátó: ez a magyar katona volt a honvédség elit alakulatának, a különleges kiképzésben részesülő ejtőernyős egységnek megszervezője és kiképző parancsnoka. A magyarországi görög családból származó Sacelláry György huszárzászlósból lett a fenti ejtőernyős alakulat tagja, a II. önálló huszárszázadban szolgált, és innen helyezték át az ejtőernyősökhöz. Az ejtőernyősök elitalakulat voltát igazolja az is, hogy egy 1997-ben készített dokumentumfilmben Szabó József, az öreg korában is nagy táncos (aki 1932-ben nyert először táncversenyt Budapesten) egy dokumentumfilmben (többek között) büszkén beszélt arról is, hogy 1939-1942 között pápai ejtőernyős volt a később „vitéz Bertalan Árpád I. honvédejtőernyős zászlóalj” különítményben. (1) A kilátó egy tragédia emlékhelye is! 1941. április 12-én a Délvidékre indult bevetésre öt géppel az ejtőernyős zászlóalj, a vezérgép azonban közvetlenül a felszállás után lezuhant. A katasztrófában a repülőgép személyzete, Bertalan Árpád parancsnok és 15 ejtőernyőse hősi halált halt. Szerencsés túlélője volt e balesetnek (többek között) Sacelláry György is, aki 1940-től zászlósként volt a tagja a pápai ejtőernyős ezred 79 fős tisztikarának. (2) De nézzük az előzményeket! 1940 júliusában 500 újonc vonult be leendő ejtőernyősnek, e válogatott legénységből is csak 200 maradhatott meg a kiképzés végére. (3) Sacelláry György (1919-1993) édesanyja Bárczy Judit volt. (4) E családi vonatkozású Bárczy-adat azért is fontos, mert Bárczy János írta meg a „Zuhanóugrás” (Bp., 1981.) címet viselő könyvet, melyben feldolgozta a fenti ejtőernyős különítmény történetét is. Bárczy János ezt rögzítette: „A második világháború előtt már létezett egy pápai központtal létrehozott ejtőernyős különítmény, mely később a „vitéz Bertalan Árpád I. honvédejtőernyős zászlóalj” nevet viselte. 1940-ben Sacelláry György tartalékosként tagja volt ennek az elitalakulatként jellemezhető magyar honvédejtőernyős alakulatnak: speciális kiképzést jelentett ez akkoriban (még inkább, mint ma, hiszen a repülés akkoriban még valódi kuriózum volt). Sacelláry Györgyöt érdekes arcéle és kreol bőre miatt ejtőernyőstársai a „Görög” névvel illették.”. (5) Megítélésem szerint ez a becenév egyértelműen arra utal, hogy Sacelláry György mesélhetett a katonatársainak görög eredetű felmenőiről. „1941. április 12-én Veszprémben szörnyű baleset következett be: a 101-es gép belseje váratlanul lángba borult, majd berobbant. Ekkor veszítette életét (számos bajtársával együtt) az első magyar ejtőernyős egység legendás parancsnoka, vitéz Bertalan Árpád őrnagy, és az az ejtőernyős is, aki a kimenekült ugyan a gépből, de visszament az őrnagy megmentése érdekében. A megmenekült 8 ejtőernyős egyike volt Sacelláry György is.” (6) 1941. április 12-i katasztrófa kapcsán néhány körülményt érdemes megimerni: a katonák felszerelése a háternyőn kívül vászontokba helyezett géppisztoly, rohamkés, pisztoly, némi lőszer és élelem volt, mentőernyőt senki nem vihetett magával. A négy szállítógépet kitűnő pilóták vezették: Kelemen Károly százados, Gelencsér Ferenc főhadnagy, Szálkai Sándor törzsőrmester és Kurcz Róbert főhadnagy. A személyzet többi tagja, a másodpilóták, a rádiósok, a hajózó szerelők és fedélzeti lövészek mindannyian kiválóan kiképzett katonák voltak. Az indulás eseményeit így összegezte a „Haditechnika” című folyóirat szerkesztője, Sárhiday Gyula: „A bevetési parancs 15 óra 45-kor géptávírón érkezett délután 17 órára a 3. hadsereg parancsnokságától, így 16. 45-kor a deszant beszállt, majd a pilóták, és a motorok bemelegítése után megindultak.". Szokolay Tamás segédtiszt így írt a visszaeemlékezésében: ,A gép belsejében a katonák a kétoldalt elhelyezett padokon ültek. A gép hátsó harmadában voltak kétoldalt az ajtók, melyeken a beszállás és kiugrás történt. A gépben mindenki ült, csak hárman álltunk a két, egymással szemben levő ajtó között. A bal oldali ajtónál Bertalan őrnagy, a jobb oldalinál Majthényi főhadnagy állt. Én kettőjük között helyezkedtem el a hátsó géppuskalövész állása alatt. Bertalan őrnagy és Majthényi főhadnagy kezdte volna az ugrást, ez lett volna a jeladás a többi gépnek.” A baleset leghitelesebb leírását Sárhiday Gyula hadtörténeti tanulmányában találjuk: „Motorhiba nem volt, a gép a hangárok vonalában felemelkedett. Az E 103 éppen indult a nekifutásnak, az E 102 gurulásban volt, az E 104 megindult, amikor a vezérgép hirtelen meredeken kezdett emelkedni felfelé, elvesztette sebességét, 50-60 (más adat szerint 100 m felett) magasságban átbillent, majd kissé lógó jobb szárnnyal csúszott lefelé. Lapos szögben, de működő motorokkal siklott, és nem befúródva, hanem érintve a talajt, csúszott. A gép légcsavarjai leszakadtak, a jobb motor levált és benyomódott a kabin oldalába, az alsó burkolat feltépődött, az alsó géppuskaállás leszakadt, majd a kiömlő benzin a forró alkatrészektől lángra lobbant.”  „Mi történik a baleset után a lángba boruló gép belsejében? Hogyan sikerül onnan nyolc főnek kisebb-nagyobb égési sérülésekkel kimenekülnie? Majthényi főhadnagy, aki baloldalt állt, még zuhanás közben kinyitotta  kinyitotta az ajtót. Neki ezen keresztül  az első másodpercekben sikerült kijutnia. Követte őt Sacelláry zászlós és Szokolay Tamás főhadnagy. Benkő István repülő-lövész szakaszvezető a géppuskaállásból a gép oldalán lecsúszva menekült a tomboló tűzből.  Rajtuk kívül még négyen maradtak életben, ők a belső térből törtek ki a lángtengeren keresztül. Emlékezésükből érdemes egy-egy részletet kiragadni!” Bakó István szakaszvezető így fogalmazott a megmeneküléséről: „Emlékezetem szerint a zuhanás pillanatában kivágódott az egyik ajtó, s maga mögé zárta Bertalan Árpád őrnagyot, aki így nem tudott menekülni. A másik ajtón keresztül néhányan kijutottak a szabadba. . . . A tűz pokolian perzselt. Kétségbeesett dühvel rántottam ki rohamkésemet, s magam mellett többször végighasítottam a gép vászonból készült oldalát. Feltárult hát előttem a menekülés útja . . . Félig eszméletlenül, iszonyú kínok között jutottam át a gépet körülvevő lángokon.” Székely Sándor szakaszvezető, századhírvivő ekként emlékezett meg a balesetről: „A földet érést okozta ütődéstől a padlón tehetetlenül heverő katonák többsége a pilótafülke ajtajához vágódott . . . Közben a láng belekapott az overallomba, s lágyékig le is égett rólam, közben természetesen a lábaim is megégtek. . . . Ekkor a gép oldala, mely vászonból volt, leégett, s látni lehetett a tüztengert, mely körülvette a gépet.” (7) Apokaliptikus baleset következett be, legifjabb Sacelláry György megmenekülése ebből a lángtengerből igazi csoda volt!
Sacelláry György (1919-1993) a II. világháború után Amerikába került, ott is hunyt el.
 
A 75 évvel ezelőtt elhunyt gróf Teleki Pál nyughelye Máriabesnyőn
 
Máriabesnyő temetőjében található gróf Teleki Pál (1879–194) miniszterelnök és pesti görög családból származó édesanyja, Muráty Irén (1850–1941) síremléke. Napjainkban is fontos kegyeleti hely Máriabesnyő ezen síremléke, és ennek okán érdemes a pesti görög Muratisz-család történetét is megismerni. A Muratisz-család a legjelentősebb görög családok közé tartozott: ennek okán számos szerző megemlékezik róluk, de igazán részletes családismertetés mégsem készült. Budapesten, a Fiumei úti sírkertben, a bal oldali falsírboltnál lévő végső nyughelyükön számos családtagot temettek el.    
 
Fontosak a pesti görög adalékok az 1939-1941 közötti időszakból: ezek voltak a nevezetes magyarországi lengyelmentés évei, amikor a németek elől a hazafiak segítették a lengyeleket átjuttatni a magyar-jugoszláv zöldhatáron. E mentési folyamatokban gróf Teleki Pál képviselője, Dóró Gábor is részt vett: gróf Teleki Pál anyai ági görög származása és pesti görög rokonsága okán fontos adalék, hogy a korabeli Varsó-Budapest-London-„tengely” tekintetében több (összefüggő) adat van a pesti görögök mentési és áldozatvállalási szerepére is.  Jan Emisarski ezredes, a Lengyel Köztársaság budapesti katonai attaséja (1938-1940) írt arról a személyes tapasztalatáról, hogy Sacelláry Ilona is abba a bátor és tettrekész magyar körbe tartozott, akik felkarolták a háború elején a befogadó Magyarország területén oltalmat találó lengyel menekültek ügyét. (1) A görög Szakellariosz/Sacelláry-család még a XVIII. században Kozániból érkezett Magyarországra. A Sacelláry-család három tagja is a pesti görög egyházközség legjelentősebb tagjai közé tartozott 1939-1941 között: Sacelláry György (1856-1940), a Magyar-Görög Kereskedelmi Kamara volt elnöke, Sacelláry József (1900-1983) és ifjabb Sacelláry György (1887-?).  Azért fontosak ezek az adatok, mert ezen utóbbi Sacelláry-testvérek a másodunokatestvérei voltak az angolbarátságáról közismert gróf Teleki Pál (1879–1941) miniszterelnöknek, akinek anyai ági görög nagymamája volt Sacelláry  Mária  (1820-1900). A görög Sacelláry-család szintén a legjelentősebbek közé tartozott a pesti görög közösségben.  Sacelláry Pál írt arról, hogy az 1920-as években a férfi ágon kihalt fontosabb görög családok közé az alábbiak tartoztak: Grabovszky, Diamandi, Triantaphil, Lepora, Derra, Muráty, Monaszterly, Argiri. (2) Fontos elemző írások azok, melyek gróf Teleki Pál anyai ági görög eredetű felmenői kapcsán a többi jelentős pesti görög családot is megemlítik! A „görögök leszármazottja gróf Teleki Pál egyetemi tanár, Magyarország volt miniszterelnöke (anyai ágon, a Muraty-családból), Agorasztó Tivadar, Pest vármegye alispánja, Milos György, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár ügyvezető igazgatója, görög eredetűek a Szacelláryak, Harisok, a Lyka-, báró Sina-, Manno-, Nákó-, Popovits-családok”. (3) Benedek Gábor egyik előadásában ezt rögzítette: „Teleki Gézának — Teleki Pál apja — Muráthy lány volt a felesége, akinek apja, Muráthy Szilárd az 1880-as években Budapest legelső virilistája volt.” (4) A XIX. század második felében is jelentős pesti görög Muráty/Muratisz-kereskedőcsalád gazdagságát többen is kiemelik.. „A kép, annak a keskeny „milliomos" rétegnek képe, mely egy kortárs tanúsága szerint még a gazdasági depresszió éveiben is fennmaradt Budapesten, tehát gazdagon rétegezett: szereplőinek eredetét, útját, kapcsolatait tekintve egyaránt. Vannak benne tagjai a régi pesti és patríciátussá változott görög polgárságnak; a nyolcvanas évek közepén mindössze már csak 20 család ez, közöttük a Lyka, Muráthy, Manno, Haris, Sacelláry, Agoraszto családok (közülük Muráthy leányát Teleki Géza gróf, a kilencvenes években átmenetileg belügyminiszter és Teleki Pál apja fogja feleségül venni — egy-egy Harist és Agorasztót korunkban már a legmagasabb bírói székekben látunk viszont); egy-egy család vagyona bármely magyar arisztokrata család aktív vagyonát felülmúlja.” (5) Simon István ezeket az adatokat rögzítette egyik előadásában: „Jónéhány Pesten letelepedett, görög család ingatlanba fektette vagyonát, elhagyta a kereskedelmet, nemességet szerzett és beolvadt a magyar felső- vagy középrétegekbe. … A görögök — különösen a pestiek — szerepét Füves Ödön vizsgálta kandidátusi értekezésében.” (6) Itt fontos rögzíteni, hogy az 1873-as adójegyzék alapján igen komoly házbéradót fizettek a kor görög eredetű háztulajdonosai, akik jó üzleti érzékkel már a XVIII. századtól egyre komolyabb ingatlanszerzők lettek Pesten. A Lipótváros és a Belváros virilista házbirtoklásában különösen jelentősekké váltak. (7)   Budapesten az „1883 március 21-iki közgyűlés” egyik ügye volt az alábbi: „211. Tárgyaltatott a tanács előterjesztése a Király-utcai, Üllői-úti és Nádorutcai háztulajdonosok felfolyamodványára kövezési járulékok kivetése ellen.  A közgyűlés a Király-utcai háztulajdonosokat, névszerint … Muráthy Szilárdot” is megemlíti. (8)  A pesti görögök közül a „Nemzeti biztositó-társaság” választmányi tagjai közé tartoztak Grabovszky György és Muráty Szilárd;  Szacelláry D. György pedig az egyik igazgató volt. (9) A XIX. századi pesti polgárok névjegyzékében szereplő legismertebb görög családok közé tartoztak (többek között) az alábbiak: Angelaky, Argiri, Bekella, Boráros, Lepora, Lyka, Monaszterly, Manno, Moszka, Murati, gróf Nákó, Pasgáll, Rosa, Szacelláry, Takácsy.  (10) A görögországi gyökereik okán fontos, hogy a Muratiszok Kozániból származtak, ahonnan számos görög érkezett Magyarországra! Kozáni városából (többek között) az alábbi görög családok telepedtek meg Pesten: Agorasz, Armenulisz, Dogalisz, Markou, Paszhalisz, Platonisz, Rozianisz, Szakellariou, Szerhatlisz, Takiadzisz, Terzisz, Tialiou, Hariszisz. (11)
Gróf Teleki Pál anyai ági görög származása miatt is jelentős a következő levéltári adalék: „10. tétel Athéni követségével kapcsolatos iratok”, és „Teleki Pál 1928. évi görögországi útjával kapcsolatos iratok”. (12)
Muráty Irén kapcsán az alábbi adalékok is fontosak! „A pesti görögök az eredeti alapító okirat szerint 1788. évi április 18-án alakultak… egyházközséggé. Ebben az alapításban a gazdag Muráti család, melyből a mi Teleki Pálunk édesanyja származott, igen tekintélyes összeggel szerepelt A 80 család, mely Budapesten megtelepedett, különben is mind dúsgazdag volt, és hatalmas vagyonúkon megszerezték maguknak az akkori Pestnek azt a tekintélyes darabját, mely a József nádor-tértől kiindulva a piaristákig terjedt. Ezek az előkelő és gazdag görögök… minden vonatkozásban igen fellendítették az akkori Pest életét. Előkelő életmódjukkal… magukra fordították... az akkori … magyar arisztokrácia érdeklődését is, annyira, hogy — amiként a Teleki—Muráti házasság is mutatja — a magyar főnemesség tagjai és a görögök egybe is keltek.” Gróf Teleki Pál „görög származású” édesanyja, Muráty Irén „szelíd lelkületű, csendes, vallásos, takarékos, gyakorlati érzékű asszony volt”. Fia, „Teleki Pál lelkülete… sok jellegzetes lelki tulajdonságát pedig édesanyjától örökölte; a nevelésben egészen édesanyja hatott rá”. (13)

Dr. Diószegi György Antal