A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 30. száma.





Vargha Tamás
a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese

Schanda Tamás János
az Emmi európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára

Tóth Katalin
a Földművelésügyi Minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára

Tarcsányi Ottilia
festőművész


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Nemzeti radikalizmus, szélsőjobb, cukipárt

Kiss István Béla

Gyakori téma a nemzeti-kormánypárti sajtóban is a Jobbik tisztújító kongresszusát megelőző, előkészítő, irányváltoztatást célzó, a legtöbb prognózis szerint kudarcra ítélt kísérlete, néppárttá válásra törekvése, középre húzó igyekezete, amelyet sajtómunkások találóan csak „cukipártosodásként” jellemeznek. A jobbik keletkezésével, gyökereivel kapcsolatban többen utalnak a MIÉP-re és annak elnökére is, de nem éppen téves megállapításoktól mentesen. Az egyik politológus nemes egyszerűséggel „poszt MIÉP-nek” nevezi a Jobbikot. Ez ellen éppen Csurka István tiltakozna legerőteljesebben, ha még élne. Ez a feladat, a tiltakozásé, most már azokra marad, akik olvasták hétről hétre megjelenő elemzéseit, politikai írásait, akik nemcsak azt kísérték figyelemmel és nem elsősorban azt fogadták el, amit mások írtak és mondtak róla. Ők tudják, hogy élete utolsó éveit a tőle elfordultak által szervezett, örökségét meghamisító, általa viszont többnyire csak „új proletárpártként” emlegetett alakulat leleplezésének szentelte, kimutatva a balliberális érdekeket és manipulációt a párt létrejöttében. Abban a táborban ugyanis azt a feladatot szánták ennek az „új proletárpártnak”, hogy segítségével két oldalról lehessen támadni, mintegy satuba fogni a jelenlegi kormánykoalíciót, amely mellett a kétharmados többséget elismerően és rokonszenvvel méltányoló író politikus a leghatározottabban állást foglalt. (Ne feledjük el, hogy már az első Fidesz kormányt is a parlamentbe bekerült MIÉP szavazataival, konstruktív ellenzékként kívülről támogatta, ilyesmi viszont ritkaság a balliberális ellenzékkel gyakran vagy többnyire együtt szavazó Jobbik esetében.)
            Kétségtelen, hogy halála óta több olyan megnyilvánulást tapasztaltunk, jobbközép újságírók és politikusok részéről, amelyek legalább utólag próbálnak elégtételt szolgáltatni Csurka Istvánnak az őt ért igazságtalan támadásokért. (Erről is születhetne egy, a Doktor Utólag visszaemlékezéseihez hasonló könyv.) A kormányhoz közel álló Magyar Idők egyik véleménycikke is elismerte, hogy bármennyi hibát követett is el, ő és a pártja, nemzeti elkötelezettségük (kontrasztban a Jobbikkal), vitán felül áll. Akik vele kapcsolatban „szalon antiszemitizmust” emlegetnek (amelyet ugyancsak cáfolna, mint ahogy az antiszemita vád minden formájával tette), azok is könnyen gyanúba keverednek, hogy nem azoknak akarnak-e tetszeni, akik akkor is antiszemitáznak, ha egy származástól független politikai gaztettet nevén nevez valaki, amennyiben az elkövetője zsidó származású. (Aki olvasta Doktor Utólag visszaemlékezéseit, az nyilván tudja, kire gondolok, de a migráns téma dominanciája közepette természetesen ez sem kell hozzá.)  A leginkább szívet melengető persze az volt, a Csurka-hívők, MIÉP nosztalgiázók számára, amikor a miniszterelnök nemrégiben a Mélymagyar interjú alanyaként rá hivatkozva „Csurka Pista bácsinak” emlegette.
            Ami pedig a Jobbik esélyeit illeti, többé-kevésbé egyetérthetünk azokkal, akik rámutattak a párt identitásválságára. Valószínű, hogy azok, akik a MIÉP-ben és elnökében látták a nemzeti radikalizmus tisztességes formáját (volt MIÉP-esek), már jóval régebben elfordultak tőle. A „cukipártosodással” pedig jelenlegi, valóban szélsőséges szavazóit veszítheti el. Tömegbázisa persze alighanem a türelmetlen, elégedetlen, indulatos emberekből áll, az „add, uram Isten, de azonnal!” mentalitású követelőzőkből, a bűnbakkeresőkből. Ne zárjuk ki azonban, hogy a Jobbik szavazói között is sokan vannak jóhiszemű megtévesztettek! Akik ugyanúgy látszólagos antikommunizmusa miatt kerültek az ál-radikális, ál-nemzeti párt uszályába, mint hajdan az SZDSZ-ébe. Akik nem látják át, hogy a politika, mint a lehetőségek tudománya, mindenkor az erőviszonyok függvénye. Pedig kimondta már a nagyfejedelem, Bethlen Gábor is, akinek a helyzete ugyancsak nem volt irigylésre méltó („a két pogány közt”effektus a magyar történelemben már ekkor elkezdődött): „nem lehet mindent megtenni, ami kell, de mindent meg kell tenni, amit lehet.” Tegyük hozzá, ezeknek a jóhiszeműeknek többnyire fogalmuk sincs arról, hogy politikai provokáció is van a világon, és egy politikai párt olykor nem a retorikájának megfelelő, hanem azzal ellentétes célokat tűz maga elé. Az ő megszólításuktól és átcsábításuktól viszont nem tekinthetnek el a kormányzó pártok. Annyival inkább, minthogy kibontakozóban van (vagy lesz) egy olyan ellenzéki kormánykoalíció, amely arra a felismerésre épül, hogy a balliberális ellenzék a Jobbik nélkül képtelen legyőzni a Fideszt. (Gondoljunk csak Gyurcsány Ferenc kétértelmű, de mégis inkább a Jobbik iránti affinitást tükröző nyilatkozatára!) Még ha mind a szélsőjobb, mind az ál-baloldal lelepleződne és elvesztené is ez által szavazói zömét, könnyen juthatnak arra az álláspontra, hogy már négy év hatalomért is megérte! Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy a látszólagos „tűz és víz” összeborulást, akár hajdan az MSZP-SZDSZ koalíciót, a nyugati politikacsináló körök némi előkésztés után simán elfogadnák. A szalonképtelennek kikiáltott Jobbikkal való együttműködést kizárólag az Orbán-kormány leváltása érdekében bocsátanák meg.  (De e „szent cél” érdekében akár helyeselnék is. Ki tudja?)
            Ilyenkor juthat eszünkbe, miért nem él velünk ma is egy Kasszandra! Vagy, aki volt, miért halt meg! Hátha megtanulhatnánk, megpróbálhatnánk hinni neki, saját érdekünkben is. Megkímélve ez által őt is a Kasszandra sorstól.