A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 21. száma.





Dr. Beneda Attila
család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár

V. Németh Zsolt
környezetügyért,agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár

Dr. Hoffmann Tamás
Újbuda polgármestere

Dr. Kárpáti György
a Nemzet Sportolója, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Emese mindent alárendelt a győzelemnek

Interjú Kulcsár Győzővel

A magyar olimpiai csapat első riói aranyát a női párbajtőr egyéni versenyében induló Szász Emese már a játékok első napján megnyerte. Olimpiai bajnokunk edzője az a Kulcsár Győző, aki a Nemzet Sportolója cím büszke birtokosaként nem csupán versenyzőként, de edzőként is olimpiai bajnok volt már Rio előtt is. 2004-ben Nagy Tímea az ő versenyzőjeként nyert olimpiát Athénban. Ezúttal Szász Emese győzelme kapcsán faggattuk a magyar vívósport legendáját.

– Versenyzőként és edzőként egyaránt sokat megélt már a pást mellett. Érezte már a nap kezdetén is, hogy ez most Emese napja lehet?
– Igen, azt kell mondani, hogy benne volt a levegőben a jó szereplés, és nemcsak a győzelem napján, hanem már jóval korábban is. Emese mindig is szorgalmas tanítvány volt, de a mostani, olimpiai felkészülése során emberfeletti munkát végzett. Nem túlzás, hanem a valóság, hogy tényleg mindent alárendelt a győzelemnek. Keményen dolgozott, olykor szenvedve, olykor elcsigázva, de soha el nem feledve a célt, amiért a munkát végezzük. Az egész felkészülés során sugárzott belőle az eltökéltség, amely szerencsére a riói páston is előjött és végül meghatározta az egész nap teljesítményét is.
– Már az első asszó előtt felszabadultnak, mosolygósnak látszott Emese. Ez is hozzájárult a végső sikerhez?
– Természetesen igen, hiszen nagyon nem mindegy, hogy az akarás, a győzelem vágya milyen módon jelentkezik. Amennyiben az akarás túlzottá válik, görcsösségbe csaphat át, ami elronthatja a versenyző egész teljesítményét. Itt most végig jó kedvű, felszabadult és vidám volt Emese, miközben mindvégig érződött rajta a magabiztosság is. Ez nagyszerű állapotot eredményezett, amelyben szinte ihletett állapotban tudta végigvívni a napot. Szintén ez a lelkiállapot tette őt nagyon erőssé. Ez az erő kellett akkor, amikor végig kellett vinni a simább asszókat, illetve amikor a döntőben több tusnyi hátrányba került olasz ellenfelével szemben. Emese sportemberi tartását jól példázza, hogy egy pillanatra sem ingott meg a hite, és hátrányból felállva is megnyerte az olimpiai döntőt.
– Amíg Emese most először nyert olimpiát, ön már edzőként is átélhette ezt, Nagy Tímea edzőjeként. Miben különbözik egymástól a két siker?
– Ha a könnyebbik végét akarnám megfogni a kérdésnek, akkor azt mondhatom: annyiban mindenképpen rosszabb a helyzet, hogy tizenkét évvel öregebb vagyok, mint Titi aranyérme idején voltam… A viccet félretéve, nincs igazán különbség, mert mindketten szenzációs versenyzők, csodálatos sportemberek, akik maximálisan megérdemelték, hogy a legnagyobb verseny győzteseiként örökre beírják magukat a sporttörténelembe. Abban sem volt különbség a két siker között, hogy mindkettő alkalmával mérhetetlenül nehéz volt a pást mellett lenni, mert legalább annyira áhítottam tanítványaim sikerét, mint ők maguk. Hála Istennek, végül mindkét esetben összejött.
– Érdekes, amit mond, mert amikor a televízió önt mutatta, nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak tűnt, többször is mosolyogva adott tanácsot Szász Emesének.
– Ó, az csak a látszat, mégpedig a kényszerű látszat. Hogy ilyenkor belül mi játszódik le, azt elmesélni is nehéz, de ami fő: a páston lévő vívó végképp nem szabad, hogy lássa. Rendre el szoktam mondani, hogy az edző ilyenkor olyan, mint a partra vetett hal, amely kapkod a levegő után, de csak vergődik. A helyzetet rontja, hogy mindezt mosolyogva kell átélni. Ha a versenyzőm ront, esetleg olyan helyzetben ront, amelyet pedig előtte átvettünk, megbeszéltünk, akkor is nyugodtnak kell maradni. További nehézség, hogy az ember, mint valami ketrecben, ül azon a kis helyen, ahol még felállni sem nagyon szabad. Komoly taktikázásra végképp nincs lehetőség, csupán egy-két szavas biztatást lehet ilyenkor már bekiabálni. Nem egy könnyű állapot ez, sőt olykor inkább borzalmasnak mondható.
– Zárásként arra kérném, röviden jellemezze olimpiai bajnok neveltjét, Szász Emesét! Mi az, amit mindenképpen fontosnak tart elmondani róla?
– Mindenkinek olyan tanítványt kívánok, mint amilyen Emese. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy afféle bólogató tanítvány volna, aki mindig mindenre igent mond, mert erről szó sincs. Olykor hadakozunk is egymással, de ez így van rendjén, ez is indukálja az előrelépést. Akár a szorgalmát, akár az elköteleződését, akár az alázatát nézem, Szász Emese személyében olyan sportember nyakába került az olimpiai aranyérem, aki azt nagyon megérdemli!
 
Kovács Attila