A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 47. száma.





Dr. Rétvári Bence:
Nincs szükség külső szereplők irányítására

Dr. Gyuricza Csaba:
Migráció és tudásexport

Csapó Endre:
Közép-Európa nem volt, hanem lesz

Dr. Hidán Csaba:
Ez élethalálharc


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A három aranyérem mindent felülír

Kajakosaink Rióban is megtették a magukét

Három aranyéremmel és két negyedik helyezéssel zárta a riói olimpiát a magyar kajak-kenu válogatott. Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetségi kapitány eredetileg öt érmet remélt, akkor akár elégedetlenek is lehetnénk az eredménysorral, ám ha az olimpia előtt a sportágban kipattanó meglepő és sajnálatos botrányokat is felidézzük, akkor azért már jóval árnyaltabb képet kapunk és több okunk van az örömre. Sportrovatunkban a kajak-kenu válogatott vezetőedzőjével, Storcz Botonddal elemezzük a riói teljesítményt, és megpróbálunk választ keresni arra is, hogy vajon milyen módon lehet eltüntetni a botrányok sportágra gyakorolt negatív hatásait?

– Az olimpiai versenyt megelőző utolsó sajtótájékoztatón azt mondta, hogy öt érmet remél, és ebből legalább egy aranyat. Ehelyett csak három érem lett végül, ám az mind arany. Most akkor elégedett, vagy van némi hiányérzete?
– Jó és jogos is a kérdése, tényleg érdekes a helyzet. Nem véletlenül említettem azt, hogy öt érmet remélek, mert reálisan, a valós tudást, képességeket nézve ennyi igenis benne volt a válogatottunkban. Úgyszintén reális várakozás volt az is, hogy ha minden jól alakul, akkor akár két-három számban is meglehet a végső győzelem. Annyiban szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a megszerzett három érmünk mindegyike arany lett, hiszen ez a tény az összességében kissé gyengébb szereplést mégis elfogadhatóvá teszi. Sőt ennél talán többet is mondhatunk: a három aranyérem végső soron mindent felülír, és azt hiszem, nincs szégyenkeznivalónk a szereplésünk miatt.
– Azt is el kell mondani, hogy két egységünk csak tizedmásodpercekkel maradt le a dobogóról, vagyis akár az öt érem is összejöhetett volna.
– Igen, ez pontosan így van. Vasbányai Henrik–Mike Róbert kenu párosunk, valamint Tótka Sándor–Molnár Péter kajak kettesünk egyaránt versenyben volt a dobogóért, minimális különbséggel végeztek csak a negyedik helyen. Esetükben hiányzott a szerencse is, ám az is tény, hogy legjobb idejüktől mindketten elmaradtak, tehát nem életük legjobb pályáját menték Rióban. Azt is el kell persze mondani, hogy Tótka Sándor és Molnár Péter csak augusztus 1-jén tudták meg, hogy mégis olimpiai csapattagok lesznek, így nekik nem volt elegendő idejük, hogy felkészüljenek. Tavaly ők nyerték a vb-t, Rióban is minden esélyük meg lett volna a győzelemre, ha már előbb kiderül, hogy ők indulnak és van idejük rákészülni az olimpiára. Emiatt az ő esetükben a negyedik helyezés egyértelműen elfogadható. Azért persze lehet bennünk némi hiányérzet, mert voltak versenyzőink, egységeink, amelyek végül csak a B-döntőbe jutottak be, ami szintén alulmúlta kissé az előzetes várakozásainkat. Úgy kalkuláltunk ugyanis, hogy valamennyi egységünk kvalifikálja majd magát az A-döntőre.
– Ha már a hiányérzetről beszélünk: a férfi szakág a két említett egység negyedik helyezése ellenére is lényegesen gyengébben szerepelt, mint a nők. Szakmailag vajon mi lehet ennek az oka?
– Igazság szerint az esetek nagy részében megfigyelhető az a jelenség, hogy vagy a férfiak, vagy a nők az eredményesebbek, ritka az a helyzet, amikor mindkét szakág egyszerre teljesít kimagaslóan. Az is látható, hogy hullámzóan változik ez a dolog, hol az egyik szakág emelkedik a másik fölé, hol pedig megfordul az eredményesség. A 2000-es olimpián például inkább a férfiak vitték a hátukon a kajak-kenu válogatottat, hiszen az aranyérmeket ők szállították, jelesül négyet. Azóta változott a helyzet, az elmúlt olimpiákon inkább a lányok teljesítettek kimagaslóan.
– Mindezek fényében miként értékeli a férfi szakág teljesítményét, illetve milyennek látja a jövőképét? Látszanak már az új Kammerer Zoltánok, Storcz Botondok, Pulai Imrék?
– A két negyedik helyezésről már beszéltünk. Ezenkívül Kopasz Bálintot mindenképpen kiemelném, mert bár ő csak a B-döntőbe tudott bekerülni, ám egyrészt kevéssel maradt le csupán az A-döntőről, másrészt egy 19 éves, hatalmas reménységről beszélünk. Neki Rio elsősorban a tapasztalatszerzésről szólt, igazán majd négy év múlva, Tokióban mutathatja meg az oroszlánkörmeit. Egy Eb-bronzéremmel a tarsolyában vághat neki a következő olimpiai ciklusnak, ami szép reményekkel kecsegteti őt. A kajak négyes – amely számban több olimpiai aranyérmet is szereztünk a korábbi olimpiákon – most sajnálatosan visszafogottan szerepelt. A Londonban ezüstérmet szerző négyes kétszer is alulmaradt a válogatón, ezért nem ők utaztak most Rióba, ám a válogatón még a vesztes négyes is jobb eredményt ért el, mint amit az olimpián nyújtott a magyar kvartett. Ez részben meg is magyarázza, miért nem volt esély az éremszerzésre…
– Kozák Danuta három aranyérmet szerzett Rióban, amellyel immár ötszörös olimpiai bajnok lett. Szövetségi kapitányként milyen versenyzőnek látja őt, hogyan jellemezné őt akár szakmailag, akár emberileg?
– Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni Danáról, már csak azért is, mert történelmet írt Rióban: a magyar kajak-kenu sport legeredményesebb versenyzője lett. Akár szakmailag, akár emberileg nézzük, kizárólag pozitívumok jutnak eszembe róla. Szakmai szemmel nézve a lehető legideálisabb versenyzőtípus, hiszen megvan a saját, belső elköteleződése, a siker iránti feltétlen alázata, egyáltalán nem kell nógatni őt azért, hogy dolgozzon. Más versenyzőknél olykor esetleg el kell mondani, hogy vegyék komolyabban a dolgokat, Danutánál erre nincs szükség. Tehetsége mellett azt hiszem, ez a legfőbb oka a sikerességének, valamint az, hogy nagyon jó technikával fogja meg a vizet és futtatja a hajót. Emberileg pedig végtelenül szerény, néha szinte már zavarba ejtően az, és nagyon visszafogott is. Mindez nála belülről fakad, nem valami magára erőltetett dolog a visszafogottsága. Nagyszerű ember, az egész magyar sport egyik legnagyobb csillaga!
– Ezek fényében akkor nem is félt attól, hogy három számban is rajthoz áll Rióban és ez esetleg sok lesz majd neki?
– Egyáltalán nem volt bennem félelem, már csak azért sem, mert sok egyeztetés előzte meg azt, hogy végül ki, milyen számban induljon. Amikor véglegessé vált a riói menetrend, akkor kiderült, hogy végül egyesben, párosban és négyesben is hajóba tud szállni. Mivel nem egy napon voltak a döntők, így lehetett reménykedni, hogy minden szám jól alakul majd. Hála Istennek, így is lett, mindhárom számban aranyérmet szereztünk.
– Kozák Danuta közvetlenül a verseny előtt gyomorfertőzést kapott. Nem ijedt meg nagyon, hogy csapata kulcsembere esetleg kidől?
– Nem kívánom senkinek azt az érzést. A másnapi előfutamokra készültünk már lélekben, amikor Danuta problémája előjött. Egyértelműen azért kellett szorítani, hogy Szabó Gabival párban már az előfutamban olyan eredményt tudjanak elérni, amellyel azonnal A-döntősök lesznek, hiszen egy esetleges második előfutam ebben az egészségi állapotban nem hiányzott volna. Dana profizmusát és alázatát mutatja ez a dolog is, hiszen a rosszulléte ellenére minden tőle telhetőt megtett, és nagyszerű evezéssel össze is jött nekik a közvetlen döntőbe jutás. A döntő előtti éjjel már jobb volt egy kicsivel, Dana is jobban aludt, a körülményekhez képest sikerült kipihennie magát, a további napokra pedig lényegében teljesen helyrejött. Ha már az előbb Kozák Danuta jellemzésére kért, akkor ennek kapcsán is elmesélhetem, hogy megköszönte mindenkinek a törődést, az ápolást, azt, hogy foglalkoztunk vele. Látszott rajta, hogy jól esik neki a gondoskodás. Egyébként végtelenül igazságtalan lett volna, ha éppen egy ilyen fertőzés miatt hiúsul meg jó szereplése, mert Danuta ebben is profi: nem csupán az étkezésére figyel oda maximálisan, de például már jóval a riói utazást megelőzősen szedett probiotikumot is, hogy minden rendben legyen Rióban. Hála Istennek, végül a váratlan fertőzés sem tudott Dana útjába állni.
– Néhány versenyzőnknek viszont útjába állt más… Bármennyire is a jogos öröm időszakát éljük most, kihagyhatatlan, hogy szót ejtsünk azokról a sajnálatos ügyekről, amelyek az elmúlt évben felütötték a fejüket a magyar kajak-kenu sportban. Szövetségi kapitányként, és korábbi olimpiai bajnok versenyzőként hogyan éli meg ezeket a fejleményeket?
– Meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon megviselnek ezek a dolgok, két okból is. Egyrészt azért, mert sajnos év közben is mindig ezek szolgáltatták a vezető híreket a sportág kapcsán, nem pedig az olimpiai felkészülés vagy az eredményeink. Holott a felkészülési időszakban is kiválóan teljesítettek a női versenyzőink, egységeink. Sikereik mégis eltörpültek a doppingügyek balhéi mögött. De nagyon elkeserítenek ezek az ügyek azért is, mert egy olyan sportág hitelét, versenyzőinek tisztességét és korábban elért káprázatos eredménysorát veszélyeztethetik, amely több mint hat évtizede sikersportágnak számít hazánkban. Az 1952-es helsinki játékok óta minden olimpián kimagaslóan szerepelnek a magyar kajak-kenusok, rendre érmekkel – a Rióban megszerzett hárommal együtt immár 25 arannyal – tértek haza versenyzőink, nagyban hozzájárulva ezzel az egyetemes magyar sport sikeréhez is. Amikor azonban kipattan egy-egy olyan botrány, mint amilyenek az elmúlt időszakban borzolták a kedélyeket, akkor mindaz az eredmény, mindaz a respekt, tekintély, amelyet a sportág eddig kivívott a sportszerető magyarok körében, átértékelődhet.
– Hogyan lehet tenni annak érdekében, hogy megőrizhető legyen a sportág meglévő tekintélye?
– Erre egyszerre könnyű és egyszerre nagyon nehéz válaszolni. Könnyű, mert ugye továbbra is sikeresnek kell maradni, és ha az ügyek elmaradnak, illetve nem ismétlődnek meg, akkor szép lassan ismét megerősödik majd a renomé. Ugyanakkor viszont nem ilyen egyszerű a helyzet mégsem, mert úgy érzem, hogy a szövetség a maga részéről eddig is minden tőle telhetőt megtett a bajok megelőzéséért, de mégse jártunk sikerrel. Doppingvétségen ért kajakosunkat például az elmúlt évben közel harminc alkalommal ellenőriztük, és egészen a legutolsó vizsgálatig, minden alkalommal negatív mintája volt. De természetesen ugyanígy ellenőriztük folyamatosan a többieket is. Emellett meghívtuk a kerethez Dr. Tiszeker Ágnest, a Magyar Antidopping Csoport vezetőjét, aki közvetlen hangulatú, érdekes előadásában részletes felvilágosítással szolgált a versenyzőknek, kiemelve, hogy előre nem ellenőrzött gyógyszert, táplálékkiegészítőt, egyebet semmiképpen ne vegyenek be, nehogy abból később probléma adódjon. Szerintem ennél többet már nem tehettünk volna azért, hogy minden rendben legyen, mégis bekövetkezett a baj. Ez elkeserítő, és egyben ijesztő is.
– A sikeres olimpia után mi az előttünk álló időszak feladata, programja?
– Idén már felnőtt verseny nem lesz, így a válogatott keret tagjai számára hosszabb pihenő következik. Az utánpótlás korosztály számára még lesznek versenyek, illetve hátra van még a maratoni világbajnokság is. Emellett a szövetség szeptember végéig adott határidőt nekem az olimpiai szereplés értékelésének elkészítésére, így én már jelenleg is ezen dolgozom. Az év végén némi pihenés a szakmai vezetésnek, és így nekem is jut majd. Ami a szakmai feladatokat illeti, a női szakágnál a meglévő eredményesség fenntartása már önmagában szép feladat lesz, ez lehet a célunk. Versenyzőink eltökéltsége, kitűnő hozzáállása révén erre meg is van a remény. A férfiak esetében egyértelmű, hogy azt kell megnézni, miként lehet a mostani néhány százados, vagy néhány tizedes hátrányt ledolgozni, illetve abból előnyt kovácsolni. Újra megismételném, amit már beszélgetésünk elején is mondtam: a férfiaknál is vannak tehetségeink, akik már Tokióban is szép eredményeket hozhatnak majd hazánknak. Nem kell tehát kongatni a vészharangot. Magam és a sportág teljes szakmai vezetése is nagyon eltökélt abban, hogy a jövőben mindhárom szakág kivegye majd a részét a magyar kajak-kenu sikerekből.
 
Kovács Attila