A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 03. száma.





Dr. Beneda Attila
család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár

Dr. Szűcs Lajos
országgyűlési képviselő, a MOHOSZ elnöke

Csáky Pál
a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselője

Dr. Hankó Zoltán
a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Nem sikeresnek, hanem értékesnek kell lenni

Államalapításunk ünnepén kitüntették Rátgéber Lászlót

A kosárlabda sportágban végzett kivételesen elhivatott és nemzetközi szinten is nagyra értékelt edzői pályafutása, valamint a minőségi utánpótlás-nevelés és edzőképzés szolgálata mellett a Pécs város sportéletét is befolyásoló Kosárlabda Akadémia megalapítójaként végzett értékteremtő tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesült augusztus 20-a alkalmából Dr. Rátgéber László kosárlabdaedző, a Rátgéber Kosárlabda Akadémia alapítója. Sportrovatunkban a héten a kitűnő kosaras szakemberrel beszélgetünk, akitől kitüntetése fogadtatása és az akadémia céljai mellett megkérdeztük azt is, nem hiányzik-e neki a kispad?

Olvasóink és szerkesztőségünk nevében egyaránt szívből gratulálok a magas állami kitüntetéséhez! Rendkívül eredményes pályafutásának köszönhetően sporttéren már megszokhatta a sikert, az elismerést. Miként éli meg, hogy most egy lényegesen magasabb szinten – magától a Hazájától – kapott egy rangos elismerést?
– Bármilyen elismeréssel illetik is az embert, az mindig jól esik, hiszen egyfajta visszaigazolást jelent a hétköznapokban végzett munkájáért. Ez azonban valóban több ennél. A hivatalos indoklás értelmében a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét azok kaphatják meg, akik a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kimagasló, példamutató tevékenységet végeznek hosszú időn keresztül. Mindezek alapján nem túlzás, ha azt mondom: felemelő, magasztos érzés volt átvenni ezt a kitüntetést. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segítette a munkámat. Elsősorban a családomra gondolok, a szurkolókra, játékosaimra, sportvezetőkre, és rengeteg más emberre, aki csak egy kicsit is hozzájárult azokhoz a sikerekhez, amit elértünk.
– A kitüntetés, és közelgő ötvenedik születésnapja egyaránt remek alkalom arra, hogy egy picit megállva, visszatekintsünk és értékelje pályafutása eddigi történéseit. Milyen mérleget vonna? Mi a legszebb, legcsodálatosabb emlék, és mi az, amit szívesen kitörölne, mert valamiért nagyon fájó?
– Edzői karrierem legnagyobb sikerének azt tartom, hogy egy nagyon hosszú időszakon keresztül folyamatosan értéket tudtunk teremteni Pécsett. Ez volt a pécsi női kosárlabda aranykora. Voltak nagy sikereink, és voltak kudarcaink, de mindig volt csapatunk. Azt gondolom, a mostani kitüntetés sem az elért tíz bajnoki címnek és tíz kupagyőzelemnek, nem a Szpartak Moszkvával elért EuroLiga-győzelemnek, nem a korábbi szövetségi kapitányi tevékenységemnek szól elsősorban, hanem leginkább annak az értékteremtésnek, az erkölcsi normáknak, és annak a tágabb értelemben vett társadalmi hatásnak, amit a csapatainkkal el tudtunk érni. Sokan, más sportágak edzői, vezetői, szurkolói, de mindennapi emberek is állítottak már meg az évek során és mondták, hogy munkásságom nagy hatással volt életükre, munkájukra. Ez hihetetlenül nagy dolog. Én legalábbis itt húztam meg a vonalat, ez a legszebb érzés, már csak ezért is megérte mindezt, így végigcsinálni. Hogy milyen kudarcokat éltem át? Érdekes kérdés. 2004-ben, mikor mi rendezhettük Pécsett az Euroliga Final Fourt, valóban hittem benne, hogy meg tudjuk nyerni Európa legerősebb versenysorozatát Európa legjobb közönsége előtt. Nem sikerült. Akkor ez hatalmas csalódás volt, kifejezetten nagy kudarcként éltem meg. Ám aztán jó pár évvel később, Moszkvából, egy „másik dimenzióból” nézve, megnyerve a Bajnokok Ligáját, megértettem, hogy annak a győzelemnek nem is volt realitása. Ily módon a kudarc fogalma, jelentése is átértékelődött a fejemben. Pláne igaz az, ha a mostani tevékenységemet nézem.
– A nevével fémjelzett akadémiára gondol?
– Igen. Amióta létrehoztam a Rátgéber Akadémiát, számomra is más jelent sikert és kudarcot, de a lényeg továbbra is, sőt egyre inkább az értékteremtésen van, nem az éremszerzésen. Nem sikeresnek, hanem értékesnek kell lenni.
– Mit értelmez most sikernek?
– Siker az, ha egy fiatal edzőm jó döntéseket hoz a pálya szélén, vagy látom, hogy egy gyerek keményen és alázattal dolgozik azért, hogy játékos lehessen belőle. De sikerként éltem meg azt is, hogy nemrég három szabadtéri emlékpályát avathattam fel Pécsett, melyet Fűzy Ákosról és Horváth Juditról neveztünk el. Tömegek számára teremtünk lehetőséget a kosárlabdázásra, ez is az értékteremtés része.
– Különösen nagy értékkel bír az is, hogy a közelmúltban – felnőtt fejjel, családapaként – doktori címet szerzett. Miért érezte fontosnak a tanulást? A folyamatos szellemi karbantartás miatt, vagy azért, hogy bizonyítsa önmagának is: képes egy doktori iskola elvégzésére?
– Amit ön említ, az is szerepet játszott ebben, természetesen. De van, ami sokkal fontosabb volt a motiváció szempontjából, ez pedig az a tény, hogy az edzőt egyetlen dolog különbözteti meg a szurkolótól, ez pedig a tudományosság. Ettől függetlenül is úgy gondoltam, hogy elengedhetetlen a tudományos fokozat megléte akkor, ha az ember egy akadémiát szeretne igazgatni. A modern kosárlabda már nem működik tudományos háttér nélkül, a Rátgéber Akadémia pedig európai szinten az élen szeretne járni a kosárlabdához kapcsolódó kutatás-fejlesztésben is. Szeretnénk az akadémia szót valódi tartalommal megtölteni, melynek alapja a magas szintű tudományos munka. Szerencsére ebben a munkában a Pécsi Tudományegyetem maximálisan partnerünk.
– Visszagondolva, hogy milyen ezer fokon izzó szakember, amikor csapata van, meg kell kérdeznem: kielégíti teljes mértékben az Akadémia vezetése? Nem hiányzik a pálya széli munka?
– Jelenleg legfontosabb feladatomnak az utánpótlásképzést tartom, mely alatt a játékosok és jó edzők kinevelését értem. Ebben az értelemben az embernek nem egy csapatra kell koncentrálnia, hanem több mint harmincra, nem csak tizenkét játékosra, hanem nyolcszázra, valamint az összes edzőkolléga munkáját követni és kontrollálni kell. A Rátgéber Akadémia vezetése ráadásul csak az egyik feladatom, hiszen emellett tanítok a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán, valamint Budapesten, a Testnevelési Egyetemen. Nem unatkozom. Azt persze nem tagadom, hogy a pálya széli munka nagyon hiányzik, de a tudatosságom most erősebb az érzelmeimnél.
– Milyen aktualitások vannak a Rátgéber Akadémia háza táján, amiről mindenképpen szeretne beszámolni?
– Hála Istennek, minden nagyon jól megy, vannak komoly részsikereink. Ám igazából a Nemzeti Kosárlabda Akadémia infrastruktúrájának felépítése, megépítése lesz majd az a mérföldkő, amely komoly előrelépést fog biztosítani. Itt végre minden úgy történhet majd, ahogy történnie kell, hiszen a már megszervezett tömegesítés és a minőségi edzésmunka párosul majd egy megálmodott infrastruktúrával. Így még több kiváló kosarast és derék embert tudunk majd kinevelni.
– Hamarosan személyes életében is mérföldkőhöz érkezik, hiszen 50 éves lesz. Milyen céljai vannak a munkában, és a családi életében?
– Laci fiam most kezdi az egyetemet, Tamás még általános iskolás. Szeretném, ha helyt tudnának állni az életben, és sikeresek tudnának lenni azon a területen, melyet maguknak választanak. Az edzői munka miatti világjáró életstílusunkat 2012-ben éppen azért hagytuk abba, hogy a gyermekeink itthon nőhessenek fel. Szeretném, ha akadémiánk évről évre magasabb szintre lépne, az új, világszínvonalú edzőcsarnok megépülésével pedig megbecsült és elismert európai képzőközponttá válna.
 
Kovács Attila