A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 8. száma.





Kis Miklós Zsolt
a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára

Vincze Lóránt
az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke

Prof. Dr. Kis Norbert
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese

Jankovics Anna
a szolnoki Szigligeti Színház színművésze


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Óriási kihívás áll előttem

Dr. Szélig Viktor lett a Fehérvár AV19 sportigazgatója

Játékosként mindent elért, amit magyar jégkorongozó a jégen elérhet, most viszont már vezetőként vág bele első magyarországi feladatába. Célja kettős: szeretne nagyon sokat tanulni, és szeretne hasznos tagja lenni egy jól működő csapatmenedzsmentnek. Ennek érdekében nem csupán jégen szerzett tapasztalatait, de a francia jégkorongsport életéből vett példákat is igyekszik majd felhasználni a napi munkája során. Sportrovatunk vendége a Fehérvár AV19 nemrégiben kinevezett sportigazgatója, Dr. Szélig Viktor, akivel új munkájáról, valamint az ott elérendő célokról és a Volánra váró új típusú kihívások kezeléséről is beszélgettünk.

– Mielőtt székesfehérvári szerepvállalásáról beszélgetnénk részletesebben, engedje meg, hogy rákérdezzek a nyári, szövetségi felkérésre. Csalódásként élte meg, hogy végül nem önt választották a Magyar Jégkorong Szövetség sportigazgatójává?
– Ezt a dolgot lezártam magamban, tudomásul vettem, hogy ilyen döntés született. Természetesen akkor csalódást jelentett, de egyrészt ezen amúgy is túl kell lépni, másrészt pedig nem is maradt időm arra, hogy a saját sebeimet nyalogassam, mert nem sokkal a döntés után felhívott Id. Ocskay Gábor, és munkát ajánlott számomra. Kissé váratlanul ért ez a telefon, de nagy örömmel is töltött el.
– Ezek szerint ízig-vérig dunaújvárosiként önt is meglepte a korábbi nagy rivális, székesfehérvári csapat megkeresése?
– Bizonyos értelemben igen, de nem okvetlenül azért, mert dunaújvárosi vagyok. A két klub között meglévő ősi rivalizálás ellenére Gábor bácsival nemcsak hogy beszélő viszonyban, de mindig is kölcsönös tiszteleten alapuló, jó kapcsolatban voltunk. Így ilyen értelemben dunaújvárosi mivoltom – amelyet természetesen ma is büszkén vállalok, és sosem fogok megtagadni – nem lehetett visszatartó tényező. A meglepetés inkább amiatt ért, mert bár több klub is puhatolózott, érdeklődött nálam, Gábor bácsi hívására nem is számítottam. Ennek oka az, hogy Fehérváron régóta van egy jól működő menedzsment, amely – ahogyan azt a klub eredményei is mutatják – jól dolgozik. Miután megkerestek és a tárgyalás során kiderült, hogy igenis meglehet a szerepem, érdemben is hozzá tudok járulni, hogy a klub még sikeresebb legyen, már nem kellett sokat gondolkodnom: nagy örömmel mondtam igent a felkérésre. Az, hogy egy, már összeszokott, remekül dolgozó stáb tagja lehetek, pedig csak megerősített abban, hogy belevágjak a dologba.
– Sportigazgatóként milyen feladatai lesznek a hétköznapok munkája során?
– Székesfehérváron három egyformán fontos terület van. Az egyik az EBEL-csapat, a másik a MOL Ligában szereplő együttes, a harmadik pedig az akadémia. Ezen feladatok elvégzésében, és az idény közben jellemző, napi munkafolyamatokban is részt veszek, de lesz személyre szabott konkrét feladatom is, mégpedig a szövetséggel, a válogatottakkal, valamint a többi klubbal való napi szintű kapcsolattartás. Nagyon nagy ambícióval láttam munkához. Az már ennyi idő elteltével is látszik, hogy óriási kihívás áll előttem, amelynek szeretnék teljes körűen megfelelni.
– Sok-sok évet töltött el Franciaországban, így betekintést nyerhetett a francia hokiba is. Milyen különbségek vannak egy francia és egy magyar klub felépítése, működési struktúrája között?
– Nagyon érdekes, amit kérdez, és szerintem meglepő lesz a válaszom. A francia válogatott egyértelműen a magyar előtt jár, hiszen rendszeresen az A-csoportban szerepel, míg mi jelenleg még csak arról álmodozunk, hogy sikerüljön eljutni a liftezéshez, azaz a rendszeres feljutáshoz. Ez alapján az átlag magyar szurkoló nyilván úgy képzeli, hogy maga a francia hoki is lényegesen a magyar előtt jár, ám saját tapasztalataim alapján ezt meg tudom cáfolni. Eleve azzal kell kezdeni, hogy például az én egykori klubom, a Briancon egy kis klubnak számít Franciaországban, a Volán szerintem szervezettségben legalább azon a szinten áll. Emellett a francia bajnokság is alatta marad az EBEL-nek a színvonalat tekintve, mondom ezt úgy, hogy nem vagyok híve a különböző bajnokságok mélyebb összehasonlításának, hiszen jellemzően mindegyiknek megvannak a maguk sajátosságai, amelyek egyben az erejét is adják.
– Mi az, amit franciaországi tapasztalataiból hazahoz?
– Ha valaki huzamosabb időt eltölt külföldön, egészen biztosan felvérteződik számos új tapasztalattal. Velem is így volt. Tíz évet töltöttem Franciaországban, és ez alatt az egy évtized alatt azt hiszem, hogy minden tekintetben több lettem. Brianconban az olasz-kanadai Luciano Basile lett az edzőm, aki el tudta érni azt, hogy harminc éves koromon túl egyre jobb játékost faragjon belőlem. Emellett leginkább abban változtam még korábbi önmagamhoz képest, hogy a szó jó értelmében nyitottá váltam, másként állok szinte mindenhez. Hiszek abban, hogy ez a munkám során is előnyömre válik majd. És persze azt a nemzetközi kapcsolatrendszert és tudást, amivel rendelkezem, szintén a klub javára szeretném majd fordítani.
– Milyen területeken szeretné, ha a munkája révén előrelépés következne be?
– Megvallom őszintén, hogy erre nem tudnék még konkrét választ adni. Két okból sem. Egyrészt csak nemrégiben lettem tagja a Volán menedzsmentjének, így azt hiszem, hogy visszás volna, ha máris hiányosságokat keresnék, amelyek eltüntetéséhez a saját személyem fontosságát akarnám hangsúlyozni. A másik ok pedig az, hogy – amint beszélgetésünk elején is említettem – egy olajozottan, jól működő kis csapat irányította eddig is a Fehérvárt, amelynek most én is tagja lettem. A hétköznapok során felmerülő problémák megoldásában szeretnék aktívan részt venni, illetve ahol lehet, hozzátenni valami pluszt a már működő rendszerhez.
– Játékosként rendkívül céltudatos, profi mentalitás jellemezte. Ebből kiindulva feltételezem, hogy van jövőképe sportigazgatóként is. Milyen célokat tűzött ki rövidebb és hosszabb távon a klub és saját maga elé?
– Ami a klubra vonatkozó terveket illeti, kicsit messzebbről kezdeném. A magyar hoki szerelmesei számára aligha mondok újat, ha azt mondom, hogy alapvető átalakulás megy végbe a sportágban. Végéhez ért az a korszak, amelyet a Fehérvár teljes egyeduralma jellemzett. Ha megnézzük, egyre szélesedik a paletta, immár három-négy csapat is egyre komolyabb háttérrel rendelkezik. Különösen szembetűnő ez, ha a MOL Ligát nézzük, amelyben a DVTK és a MAC kiemelkedik, de mellettük a Debrecen, az Újpest és a Fradi is egyre jelentősebb erőt képvisel. Mindez roppant örömteli a magyar hoki egészét tekintve, ugyanakkor természetes, hogy a Volánra viszont új feladatokat ró. A korábbi hegemóniát újfajta versenyhelyzet váltja fel, amelyre jól kell reagálnunk, hiszen nem lehet más a célunk, mint megőrizni a mostanra kivívott vezető szerepünket. Ez nem lesz könnyű, de éppen ezért szép kihívás lesz a klub számára.
– Arra megvan a recept, hogy miként lehet jól reagálni ezekre a kihívásokra?
– Elsősorban és mindenekelőtt azzal, ha sikerül továbbra is magas szintű munkát végeznünk. Van egy komoly előnyünk minden vetélytársunkkal szemben: saját akadémiával rendelkezünk, amely évről évre újabb és újabb tehetségeket ad felnőtt csapatainknak. További előny, hogy két felnőtt csapatunk van. Ennek révén azok a tehetségeink, akik az EBEL-keretbe még nem férnek oda, a MOL Ligában szereplő együttesünkben folyamatosan játéklehetőséghez jutnak, miközben a motivációjuk szinten tartását kitűnően szolgálja az EBEL-keretbe való felkerülés lehetősége. Nem véletlen az, hogy más magyar csapatok is kacérkodnak az EBEL-lel, hiszen nyilvánvaló, hogy szakmailag ez igen nagy lehetőségeket rejt.
– És a személyes tervei?
– A személyes tervek is megvannak, de természetes, hogy ez a történet nem rólam szól, hanem a Fehérvárról, így mindent a klub érdekein keresztül kell szemlélnem. Jelen helyzetben az elsődleges célom, hogy a munkavégzés során minél többet tanuljak, minél több gyakorlati tapasztalatot szerezzek a vezetői oldalon. Ebből a szempontból a lehető legoptimálisabb pillanatban kerültem a fedélzetre, hiszen ez az idény már sínen van, az előkészületeket már azelőtt elvégezték a kollégáim, hogy én csatlakoztam a stábhoz. Ezért is mondtam az imént, hogy most, az első évben a tanulás lesz a legfontosabb feladatom, hiszen menet közben láthatom majd, hogy az idény során miként zajlik a munka, milyen feladatok vannak. Számomra nem is lehet más a cél, mint ebben a munkában minden tőlem telhetőt megtenni, rövid, közép- és hosszú távon egyaránt.
 
Kovács Attila