A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 13. száma.





Pogácsás Tibor
a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára

Dr. Aradszki András
a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyért felelős államtitkára

Takács Szabolcs Ferenc
a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára

Dósa Mátyás
színész, énekes


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Szélmalomharc

Fel kell számolni az állam uralkodni akaró mentalitását, és meg kell tanítani szolgál

Az ipari termelésben, ahol az államnak keletkezik átviteli kötelezettsége a megtermelt megújult energiára vonatkozóan, a szélenergia nem tartozik a kiemelten támogatott területek közé. Házi szélerőművet bárki építhet – szögezte le Csepreghy Nándor a Miniszterelnökség miniszterhelyettese, akit arról is kérdeztünk, hogy két éven belül hogyan lehet versenyképesebb az állam.

Kiverte a biztosítékot az a kijelentése, hogy – manapság, mikor szinte mindenki a környezetvédelemről, és a megújuló energiaforrásokról beszél – a szélenergiának nincs helye a hazai energiarendszerben. Ezt milyen adatokkal tudja alátámasztani?
 

– Nem nagy újdonság, de sajnos itt is az a helyzet, hogy egyes újságírók szeretnek kiemelni mondatokat, majd azokat olyan kontextusba ágyazzák, aminek nincs semmilyen alapja. A mondataimból az ellenzéki médium atomenergia párti – megújuló energiaforrás párti vitát kreált, holott egyáltalán nem erről volt szó. Én azt állítottam, hogyha valaki felelősen akar a kormány képviseletében beszélni – és ez kvázi indifferens attól is, hogy milyen „színű” kormányról van szó –, akkor két fő szempontot kell szem előtt tartania az energiakérdés esetén. Az egyik, hogy miként tudja az ellátás biztonságát garantálni, a második, hogy hogyan tudja a lakossági és az ipari fogyasztók számára a versenyképességi célok érdekében a lehető legolcsóbb energiát biztosítani. Ezek nagyon világos kitételek, melyek alapján Magyarország esetében érdekes energiamixről beszélhetünk. Ebbe tartoznak a megújulók, a stabil energiatermelést biztosító egységek, valamint az energiaimport. Ha a három fő összetevő közül csak a megújuló energiaforrásokat elemezzük, azt kell látnunk, hogy a szélenergia nem igazán optimális a magyar energiapolitikában a napenergia, a biomassza vagy a geotermia mellett. Ennek pedig nem politikai meggyőződésbeli, hanem pusztán számszerűségi okai vannak. Magyarország 93 ezer négyzetkilométerének mindössze körülbelül a 7%-a alkalmas arra, hogy bevonják a szélenergia termelésbe. Emellett az itthon működő szélerőművek nagyon alacsony kihasználtsággal működnek, kihasználtsági szintjük hozzávetőlegesen 23%-os ahhoz a kapacitáshoz képest, melyet elméletileg teljesíteni tudnának. Ezek alapján nem kérdés, hogy a szélenergia jelenlegi technikai adottságai mellett nem a legoptimálisabb Magyarország energiapolitikájában. Félreértés ne essék, ez egyáltalán nem jelent megújuló-ellenes álláspontot, hanem sokkal inkább megújuló-realista: az erre irányuló forrásainkat inkább a napenergiára és a geotermiára kellene fordítani. Egyébként az is látni kell, hogy a szélenergia nem pusztán egy tehermentes zöld energia. Rengeteg kiegészítő beruházási kötelezettség társul hozzá, melyek Magyarországon nem állnak rendelkezésre. Ilyenek a szivattyús erőművek, melyek azt szolgálják, hogy a délutáni és esti órákban a szélfújás következtében meghajtott vizet tárolják, majd nappal a magasabb elektromos áramigényű órákban leengedik azokat. Magyarországon ennek nincs meg a háttere, ezért is gondolom úgy, hogy mikor megújuló energiaforrásokról beszélünk, akkor nem a szélre kell koncentrálni, hanem a napra és a geotermiára. Ezt a kijelentésemet úgy tálalta az ellenzék, hogy mivel a kormány a szélenergiával kapcsolatban kritikákat fogalmaz meg, és azt mondja, hogy az energiamixből néhány évig ki kéne venni a szelet, ezért mi megújulóenergia-ellenesek vagyunk. Ez olyan ferdítés, mintha Churchill híres mondatának, miszerint „a demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik” csak az első felét emelnénk ki, és ami utána következik, arra már nem is figyelnénk.
 
Aki szélerőművet szeretne építeni, megteheti, csak éppen azt az állam nem támogatja?
 

– Külön kell választani az ipari energiatermelést a házi erőművektől. Utóbbit saját ingatlana ellátására bárki építhet Magyarországon, ezt nem tiltja egyetlen szabály sem. Arról beszélünk, hogy az ipari termelésben, ahol az államnak keletkezik egy átviteli kötelezettsége a megtermelt megújult energiára vonatkozóan, a szélenergia nem tartozik a kiemelten támogatott területek közé. Házi erőművet – bár ez nem szakszerű kifejezés – viszont bárki építhet, akár szélenergiára támaszkodva is.
 
Az egyik ellenzéki gazdasági lap szerint nincs rá épeszű magyarázat, hogy a kormány miért akarja ellehetetleníteni a szélerőműveket, hacsak az nem, hogy baráti gyártók helyzetbe hozása a távlati cél. Mi erről a véleménye?
 

– Ez az állítás teljesen értelmezhetetlen. Hiszen ha bárkit is pozicionálni akar a kormány – ami önmagában is ostobaság –, és közben hoz egy tiltó határozatot, akkor senkit sem tud előnyösebb helyzetbe hozni.
 
Másik témánk a versenyképesség kérdése. Mivel tudja igazolni, hogy 2018-ra sokkal versenyképesebb lesz az állam?
 

– Az állami versenyképesség sok tényezőtől függ, van jogszabályi, intézményrendszeri és humántőkére vonatkozó oldala is. Figyelembe kell venni, hogy a piacon megtermelt javakból mennyit fordítunk az állam fenntartására, mennyi adót szed be az állam saját maga működtetésére, és mennyi marad a piacon. A különböző járulékcsökkentő intézkedések hatására a cégek állami befizetései évről évre csökkennek. A másik tényező, hogy mekkora államot kell fenntartani. Ez egyrészt intézményrendszeri számot jelent, azt, hogy mennyi állami intézmény, hány helyén végeznek hasonló, néha egymást átfedő szolgáltatásokat. A kormányzati háttérintézmények jelentős számának megszüntetésének a célja ennek az adatnak a csökkentése. Ezzel együtt jár az állam által foglalkoztatottak létszámcsökkentése, ami nem jelent elbocsátást, mert azzal az állam semmit sem spórol azzal , ha most valakit közalkalmazásban fizet, majd ha őket elengedi, akkor fizeti szociális segélyen keresztül a megélhetésüket. Ez senkinek nem érdeke. Azt kell garantálnunk, hogy azok, akik ma az államnak dolgoznak, és munkájuk – például a digitalizálás miatt – feleslegessé válik, elhelyezkedhessenek a piaci viszonyok között. El kell tudnunk engedni azt a Kádár-rendszeri örökséget, miszerint ha valaki diplomát szerzett, akkor az első álláshelyéről tud nyugdíjba menni. Ez egy tévképzet. Közhelyszerűen ismételgetik mindenhol, hogy a világ felgyorsult, megváltozott. Viszont akkor nem csak ezt a tényt, hanem ennek a következményeit is tudomásul kell venni, azaz az állami és a piaci alkalmazás feltételrendszerei, mennyiségi és képességbeli szükségletei is változnak. A kormány senkinek nem engedte el a kezét, leépítés a közszférában csak akkor valósulhat meg, ha a gazdasági növekedés a tervezettek szerint alakul, mert így lesz képes nagy számban átvenni embereket a versenyszféra. A kérdés, amelyre a bürokráciacsökkentés is válasz lehet, alapvetően úgy hangzik, hogy honnan lesz elegendő munkaerő Magyarországon. Éppen ezért foglalkoznunk kell mindemellett azzal is, hogy minél több fiatalt hozzunk haza Magyarországra, és azzal is, hogy a szakképzési rendszerünkből olyanok kerüljenek ki, akik naprakész tudással rendelkeznek – ezért is kiemelkedően fontos a duális képzés. És van még egy aspektus, amit nem szabad elfelejteni. Fel kell számolni az állam uralkodni akaró mentalitását, és meg kell tanítani szolgáltatni. Ehhez próbálunk olyan szabályozási környezetet kialakítani, hogy az valóban a vállalkozói igényekhez a lehető legoptimálisabb államot hozza létre. Tudjuk, hogy jelenleg, ha egy cég, vagy állampolgár az állam felé megnyilvánuló kötelezettségének késve tesz eleget, akkor komoly szankciókkal kell szembenéznie. Ez viszont az államot fordítva nem illeti. Ezért vezetjük be a fordított bizonyítási kényszert, ami arról szól, hogyha az állam határidőn belül nem ad választ egy állampolgári, vagy céges kérdésre, akkor beállhat a vélelem az állampolgár oldalán, hogy amit ő kért, az engedélyezett, s ha peres eljárásra kerül sor, akkor az államnak kell az igazát igazolni. Szintén lényeges lépés, hogy tavaly nagyjából 150 jogszabályt módosítottunk azért, hogy egyszerűsítsük az eljárási szabályokat, valamint az idén megszüntetett eljárási díjak mintegy tízmilliárd forint megtakarítást jelentettek az ügyfeleknek, ami várhatóan jövőre is ebben a nagyságrendben folytatódik.
 
Medveczky Attila