A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 8. száma.





Kis Miklós Zsolt
a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára

Vincze Lóránt
az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke

Prof. Dr. Kis Norbert
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese

Jankovics Anna
a szolnoki Szigligeti Színház színművésze


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




1956 igazsága

​A magyarok földje nem lesz többé idegen megszállók gyarmata

Jól érzékelhető, hogy a külföldre szakadt veterán szabadságharcosok Antall Józsefet nem kedvelték. Számomra nem meglepő, bár a végleges állásfoglalás e téren csak úgy volna kialakítható, ha tevékenységének egésze állna rendelkezésemre, hogy mérleget tudjak készíteni.

Az 1997. január 15-i Németországban, Münchenben megtartott 1956-os Veterán Szabadságharcosok Tanácskozásán az alábbi állásfoglalást fogadták el a tanácskozás résztvevői.

 Mi, az 1956-os veterán szabadságharcosok a következő felhívással fordulunk a világ egyetemes magyarságához:

 „Felhívjuk a magyar nemzet, ezen belül a Magyarországon és a külhonban élő veterán 1956-os szabadságharcosoknak és leszármazottaiknak, a kivégzett hős mártírok leszármazottainak figyelmét, hogy az 1956-os Szabadságharc folytatódik (…)

1956-ban a kommunisták (nem szocialisták) a külföldi megszálló marxisták segítségével vérbe fojtották a magyar nép szabadságharcát. A megszállók szolgálatába álló ÁVH-s karhatalmisták könyörtelenül gyilkolták, akasztották a magyarság legjobbjait. A (…) bolsevik terror évtizedei után, a berlini fal ledöntését követő időszakban a folytatólagos politikai és gazdasági hatalmat birtoklók veszélyeztetve érezték magukat. A hatalom további megtartása miatt Grósz Károly a jugoszláviai Beljébe látogatott, ahol a szovjet bolsevikok a KGB és Klicskov vezetésével közölték Grósz Károllyal a szovjetek elvárásait. Klicskov utasította Grósz Károlyt, hogy Tökölön a kommunistákból alakítsanak többpártrendszert. Így tudják a hatalmat tovább birtokolni. Az elvtársak között azonban határozottan leszögezték: a bolsevik többpártrendszer vezetésében nem szabad az 1956-os szabadságharcosokat megtűrni, de különösen az Országház képviselői testületében nem lehet jelen egyetlen hiteles szabadságharcos sem.

A kommunista kerekasztal-megbeszélésen a szóba jöhető pártok felosztották egymás között a hatalmat. Azt is megjelölték, hogy ki lesz az államelnök. Továbbá eldöntötték, hogy az első ciklusban egy népfronthoz hasonló Magyar Demokrata Fórum nevű párt legyen az irányító, paktumos, látszólagos hatalommal bíró tömörülés. A második ciklusban a játékként odagurított üveggolyót visszavevő, a korábbi, sötét korszak gyilkos kommunistái, látva a vészhelyzet elmúlását, ismét színre léptek. E kommunista maradványok, akik most uralkodnak, csak a párt nevét változtatták meg. Első céljuk a hatalom folytatólagos birtoklása mellett, hogy az országot a (…) megbízók által magyartalanítsák! Mikor a hazaáruló kommunisták és internacionalista szabadkőművesek a kerekasztal-megbeszélésen a hatalmat felosztották, a külhonba kényszerített magyarok, az 1956-os ellenállók Münchenben egy titkos találkozó létrejöttét kezdeményezték, a kommunista bérenc Antal Józseffel. Nehezen, de Győrben, a Hotel Rábában létrejött a találkozó. A Külhonba kényszerített 1956-os fegyveres szabadságharcosokat a tárgyaláson Török Bálint képviselte. Török Bálint volt 1956-ban a Széna téri bázis katonai irányítója.

A szabadságharcosok a tárgyaláson felajánlották támogatásukat Antall Józsefnek, azzal a feltétellel, hogy 1200 fegyveres szabadságharcost azonnal Magyarországra tudnak küldeni. Továbbá közölték Antall Józseffel, hogy már 185 fegyveres szabadságharcos tartózkodik Magyarországon.

Antall József egyenesen elutasította Török Bálint ajánlatát. Török Bálint százados ekkor azt mondta Antallnak, hogy a szabadságharcosok jönni fognak haza, Magyarországra, és végrehajtják a paktummentes, valódi rendszerváltást. Antall dühösen azt válaszolta: Le fogom magukat tartóztatni, ha Magyarországra jönnek! Ezzel a tárgyalás félbeszakadt.

 

Megvalósult a KGB–Klicskov–Grósz Károly sötét korszaka. A kommunisták a „rózsadombi 13-ak” paktumának megkötése után alakítottak „többpártrendszert”. Az 1956-os szabadságharcosokat kirekesztették a politika és közélet területeiről. (…) A reformkommunisták és a véreskezű elvtársak alapították meg a csak nevükben ’56-os szövetségeket (…). Továbbá maguk kreáltak hamis ’56-os kitüntetéseket, amit a mai napig számolatlanul osztogatnak az általuk javasolt, hasonszőrű szabadságharcosoknak. Eredeti ’56-os kitüntetésük csak külhonba kényszerített szabadságharcosoknak van, mert magukkal vitték, amikor elhagyni kényszerültek Magyarországot.

Elhatároljuk magunkat az egykori kommunista hazaáruló katonatisztektől, a katonapolitikai osztály ügynökeitől, továbbá a sötét korszak által létrehozott szervezetektől. (…) Elhatároljuk magunkat továbbá a szovjet megszállók által létrehozott ún. többpártrendszer néven közelmúltban alakult parlamenti és parlamenten kívüli kommunista pártoktól, a munkástanácsoktól, szakszervezetektől és egyéb, csak nevükben érdek-képviseleti, ám valójában a hatalom bitorlóinak szekerét húzó gittegyletektől.

Ezt mind azért tesszük, mert a magyar nép érzi, hogy nemzeti vagyonától teljesen megfosztották, az ország történelmének 1100 éves fennállása idején módszeres magyartalanítás történt, és a magyar hon, a nemzet kultúrájának tudatos lerombolása folyik a régi, kommunista megszállók maradványai és (…) szövetségeseik jóvoltából. Az ’56-os szabadságharc hős mártírjai a barikádokon és a kommunista börtönökben a bitófák alatt áldozták életüket a magyar gazda földjéért, a nemzet szabadságáért. Fegyvert fogtak az idegen megszálló szovjet horda ellen és a hazai kommunisták kiűzésére. (…)

 

Jelszavunk: A magyarok földje nem lesz többé idegen megszállók gyarmata!”


 
Ez az írás a szabadságharcosok 1998. október 23-án Igazság ’56 címmel megjelenő első lapjában vált olvashatóvá. Jól látható, hogy bizonyos részeit a főszerkesztő nem tartotta szükségesnek közölni. Hogy mi maradt ki, és miért, erről nincs tudomásom. Ennek ellenére akad benne olyan olvasnivaló, amely elgondolkodtat.

Jól érzékelhető, hogy a külföldre szakadt veterán szabadságharcosok Antall Józsefet nem kedvelték. Számomra nem meglepő, bár a végleges állásfoglalás e téren csak úgy volna kialakítható, ha tevékenységének egésze állna rendelkezésemre, hogy mérleget tudjak készíteni. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy valakiről a legutóbbi, számomra kedvező vagy kedvezőtlen megnyilvánulása alapján alakítsak ki végleges véleményt. Sajnos ma ez a jellemző, s ez akár egy egész országot hozhat visszafordíthatatlanul tragikus állapotba, például választások időszakában.


Domokos Kázmér

Megkérjük kedves olvasóinkat, hogy akinek van az Antall Józseffel kapcsolatos esetről tényszerű ismerete, az legyen szíves tegye közkinccsé, és küldje meg a Magyar Fórum szerkesztőségének.