A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 42. száma.





Sör, motor, Luther
Reformáció 500

Menyhárt József
Felvidékre nem migránsokként érkeztünk

Életrajz egy 31 éves fiatalemberről


Mocsai Lajos
A magyar sportkultúra felélesztése a cél




MEGJELENT

a HAVI MAGYAR FÓRUM

10. száma.




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Mindent tudott a zenéről

Medveczky Ádám: Kocsis Zoltán halálával nagy űrt hagyott maga után

Szerkesztőségünk megrendülve értesült a hírről, hogy a világ egyik legnagyobb zongoraművésze, Kocsis Zoltán eltávozott az élők sorából.

„Nemcsak a zenei életet, hanem az egyetemes magyar kultúrát érte hatalmas veszteség Kocsis Zoltán halálával” – nyilatkozta szerkesztőségünknek Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester. Medveczky szerint Kocsis példátlan szakmai tudása lenyűgöző volt. „Mindent tudott a zenéről és elképzeléseit meg is valósította. Elsősorban nagyszerű zongoraművész volt, s idővel nagyon pontosan és jól megtanult vezényelni. A zenében nem tűrte a megalkuvást, rendkívül precíz volt, a legtöbbet hozta ki az általa irányított zenekarból. Olyan zenei intelligenciával rendelkezett, mely csak keveseknek adatott meg a Teremtőtől. Kiváló kollégám volt, halálával nagy űrt hagyott maga után.”
Kocsis Zoltán már 3-4 évesen zongorázott, és tizenévesen koncerteket adott. Sokan csodagyereknek titulálták, ő nem tartotta magát annak. Szerinte a csodagyerek olyasfajta jelenség, mint például Mozart, aki – egyrészt – koraérett volt, másrészt olyat produkált, ami fizikailag és szellemileg nem várható el egy gyermektől. Több interjúban nyilatkozta, hogy boldog gyermekkora volt, és semmiről sem kellett lemondania, hogy hivatásának éljen. Kevesen tudják róla, hogy tizenéves korában lejárt a térre focizni, sőt Fradi-drukker volt. Puskást is ismerte, Buzánszky pedig ott volt minden gyermekmentős koncertjén. Meglehetősen korán nyilvánvalóvá vált számára, hogy a zene lesz az életpályája. Hivatásszerűen igyekezett tenni azért, hogy egyre több ember szeresse a zenét. Karrierje 1970-ben a Magyar Rádió országos Beethoven-zongoraversenyének megnyerésével indult, a zenei életbe Ránki Dezsővel együtt robbantak be. 1973-ban egyszerre végeztek a főiskolán, mindketten itt lettek tanársegédek, majd adjunktusok, 1979-től pedig docensek. A két fiatal zongoraművész 1973-ban egyszerre kapott Liszt Ferenc-díjat, öt évvel később Kossuth-díjat, 1984-ben érdemes művész címet, 1988-ban Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, és 1990-ben ugyanabban az évben lettek kiváló művészek. Pályájuk párhuzamos szakaszában több közös, ritkaságszámba menő lemezfelvételt készítettek, köztük Mozart összes zongoraszonátáját négy kézre vagy Mozart, Ravel és Brahms kétzongorás darabjait.
1997-ben vette át a Nemzeti Filharmonikus Zenekar irányítását. Olyan karmester volt, aki minden egyes magyarországi zenekarért lobbizott. Művészi krédóját így fogalmazta meg: „engem nem is a zenekarok érdekelnek, hanem maga a zene.” Néhány éve megkérdezték tőle, lehet-e egy zenekarnak nemzeti karaktere. A válasz: „ azt gondolom, hogy különösen manapság, amikor a nemzeti jelző meglehetősen pejoratívvá vált, illetve nagyon furcsa politikai felhangokat kap elsősorban azoknak a szemében, akik bedőlnek a magukat baloldalinak nevező emberjogi aktivisták szövegeinek, minden nemzetnek büszkének kell lennie a saját nemzeti sajátosságaira. Még bőségesen maradt lehetőség a nemzeti gondolkodásban, s ennek a művészi értékekre való váltásában.”
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar október közepén jelentette be, hogy Kocsis Zoltán lemondta külföldi hangversenykörútjait és hazai fellépéseinek nagy részét egészségi problémák miatt, mert orvosai néhány hónapos pihenést írtak elő számára. Kocsis Zoltán szerencsésen felépült súlyos szív- és aortaműtétjéből, a tőle megszokott intenzitással vetette be magát munkája minden területén, mielőtt szervezete teljesen regenerálódott volna. Zenei terveiről így nyilatkozott: „ mindig azt szeretném csinálni, amit korábban, csak egyre jobban!” Medveczky Ádám szerint ez mindvégig sikerült is neki.

(MTI/felvidek.ma/karpatalja.com/M.A.)