A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 25. száma.





Szilágyi Péter
a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára

Dr. Pósán László
Debrecen országgyűlési képviselője

Mosányi Emőke
a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója

Vargha Tamás
a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A forradalom grafikusa

Mansfeld Péter vádló tekintete

Csodálatos volt az összetartás és az is, ahogy a vidéki parasztság még november 4. után is szállította fel a kacsát, libát, tojást.

Mennyivel volt abban az időben a magyarság összetartóbb?
 
– Sokkal jobban, mint utána vagy jelenünkben. Csodálatos volt az összetartás és az is, ahogy a vidéki parasztság még november 4. után is szállította fel a kacsát, libát, tojást. Az már más kérdés, hogy a szabadságharc alatt a 2 milliós Budapesten mennyien harcoltak valójában. Wittner Mária szerint körülbelül 20 ezren. Ami a legszörnyűbb, hogy mi történt 1957. május 1-jén. Botrány, árulás! 800 ezer ember ment ki elfogadni, ünnepelni, kényszerből, félelemből, vagy valós lelkesedésből az áruló Kádárt. A kispolgár azt mondta azért, mert rendet teremtett. S nem tudta, nem akarta tudni: a nyugalom csak látszat, a sírok némasága… Erről a szégyenfoltról Hamvas Béla írt egy kis esszét, ebből idézek: „Hogy mi történik ma itt, azt tudjuk. Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, a festészet, a művészet, a társadalom, a tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell. Senki se mert meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költő, író, szobrász, zenész, festő, orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás. Soha még nép nem volt ilyen elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága, amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze. Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna… Hol van ma az a név, börtönökön kívül, amely nem ragad a mocsoktól?” Történelmünk irtózatos szégyenfoltjának tartom 1957. május elsejét.

Olvassa el nagyinterjúnkat a legújabb Magyar Fórumban!