A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 8. száma.





Kis Miklós Zsolt
a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára

Vincze Lóránt
az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke

Prof. Dr. Kis Norbert
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese

Jankovics Anna
a szolnoki Szigligeti Színház színművésze


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Drog és elmagányosodás

Nem csak az a cél, hogy az emberek ne drogozzanak

A ferencvárosi Kábítószer Egyeztető Fórum célja, hogy a kerületben működő civil, egyházi és önkormányzati szervezetek munkáját összehangolja, s így a felek megismerhetik egymás tevékenységét. Ezért szervezték meg a KEF októberi ülését a Magyarországi Református Egyház Drogmissziója által működtetett Török Pál utcai ADNA Caféban. Erdős Eszter református lelkész, intézményvezető, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének alelnöke a Magyar Fórum számára elmondta: „a kávézóban a józanság márkáját kívánjuk népszerűsíteni”, s hozzátette: „sokszor arról írnak, hogy csak a terjesztőket büntessék, és a fogyasztókat ne. 1984 óta dolgozom hivatásszerűen a drogmisszióban, s még nem találkoztam olyan drogfüggővel, aki ne lett volna egyben terjesztő is.”

A Magyarországi Református Egyház Drogmissziója miért döntött úgy, hogy létrehoz egy közösségi teret a Ferencvárosban?
 

– Abból a célból, mert azt szeretnénk, hogy ne csak azt a néhány tíz drogbeteg fiatalt kezeljük, gyógyítsuk, akik a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központban gyógyulnak, illetve ne csak azokat, akik kliensként súlyos drogfüggőséggel térnek be drogkonzultációs irodáinkba, hanem hogy üzenetet juttassunk el azok felé, akik még nem drogoznak. Tehát drogprevenciós célzattal hoztuk létre a kávézót, aminek több üzenete is van. Az egyik, hogy meg szeretnénk szólítani az átlag-, sőt a véleményformáló fiatalokat, akik között a „józanság márkáját” kívánjuk népszerűsíteni. Például azt, hogy nem szégyen – még akkor sem, ha a társaik ezt gondolják –, ha péntek esténként nem isszák le magukat, jó lehet egy buli alkohol nélkül is. Tehát hogy józan, biztonságos szórakozást nyújtva olyan tapasztalatokhoz jussanak a fiatalok, hogy ez sem ciki. Sok butaságot emelt fővel hirdetnek az emberek a paleodiétától kezdve, amiket nem tartanak szégyennek. Akkor az se legyen szégyen, ha valaki nem fogyaszt alkoholt, s nem részegedik le egy házibulin. Azért kívánunk biztonságos, józan szórakozási lehetőségeket nyújtani, hogy a fiatalok boldogabbak legyenek. Sajnos a mai fiatalok sokszor magányosak, depressziósak, boldogtalanok, aminek számos oka lehet. Ezért szükségük van olyan helyekre, ahol jól és biztonságosan érezhetik magukat. Ennek lehet egy olyan színhelye az ADNA Cafe, melyben születésnapi bulit, táncházat, ismerkedős esteket szervezhetnek. Az is célunk, hogy azokon a fiatalokon is segítsünk, akiknek még nincs kartonjuk egy addiktológiai rendelőben, de kipróbálták a drogot, vagy különböző problémákkal küzdenek. Például gondok vannak a családban, vagy az iskolában, vagy valami trauma érte őket, de még nem szeretnének kliensként bemenni egy rendelőbe, ahol kapnak egy kórlapot, de nem tudják, hogy kitől lehet segítséget kérni. Ezért mi „megcímkézetlenül”, anélkül, hogy ő beteg szerepbe kerülne, szeretnénk támogatni. Így a személyzet nem csak kávét visz ki nekik, hanem egy mentálhigiénés odafordulással nyit feléjük. Rendezvényeink között is vannak terápiás célzatúak, vagy egyéni lelki gondozást nyújtunk azoknak, akik nem kliensek, és nem is szeretnénk, hogy azzá váljanak, de problémával küszködnek, és ennek orvoslására kapnak vagy eseti, vagy folyamatos segítséget. Titkos vágyam, ami már nem tartozik a drogprevencióhoz, hogy magyar és egészséges terméket áruljunk. Helyben készítjük a süteményeket, tartósítószerek, E-betűs borzalmak nélkül. Az egészséges életmódhoz kapcsolódik, hogy a fiatalok egy súlyos problémája az elhízás. Így olyan süteményeket is árulunk, melyek ízletesek, s ugyanakkor kevés kalóriát tartalmaznak. Éppen ezért tartunk sütiversenyt december 3-án, amelynek többek között az a célja, hogy a fiatalok kedvet kapjanak az otthoni sütéshez, és ne csak a hipermarketek tortáit fogyasszák. Akik erre a versenyre jelentkeznek, vállalják, hogy receptjük felkerül Facebook-oldalunkra, és aki karácsony előtt szeretne, ott böngészhet közülük.
 
Ezekről a lehetőségekről honnan kaphatnak információt a fiatalok?
 

– Facebook oldalunkon hirdetjük programjainkat. Máshol nem hirdetünk, de bármilyen jó marketingötletet szívesen elfogadok, mert nem vagyok kommunikációs szakember. November 19-én bolhapiacot tartottunk, azért hogyha meguntak valamit, ne dobják ki, mert lehet, hogy valaki örül majd neki. Ez egy kis apróságnak tűnik, de mind összefügg azzal, hogy a fiatalok egészségesen gondolkodjanak. A másik tervem abból adódik, hogy sokan nem ismerik szűkebb lakhelyük nevezetességeit. Így szeretnénk időnként helyi, ferencvárosi kirándulást szervezni; hogy megismerjék a kerület értékeit. Ezáltal a fiatalok számára kultúrát közvetítünk, és az ilyen programok ismerkedésre is alkalmasak. Sőt, ha ilyen alkalmakkor beszélgetünk egymással, meghallgatjuk a másik gondját, akkor már boldogabbá válunk.
 
Honnan toborozzák a munkatársakat?
 

– Elképzeléseink szerint – egyelőre két ilyen munkatársunk volt –gyógyult drogosok számára kínálnánk munkát, s ez egy „híd” lehetne a nagybetűs életbe. Védett munkahelyként ők a kávézóban dolgoznak, amíg meg nem erősödnek. Egy éve nyitottunk meg, így csak egy fiatalnak sikerült a kávézóban való munka után igazi piaci munkahelyet találnia. A másik még ott dolgozik nálunk mint gyógyult szenvedélybeteg. Másrészt olyan kollégákat alkalmazunk, akik nyitottak erre a multifunkcionális szerepre. Arra, hogy egyszerre sütnek, főznek, felszolgálnak, takarítanak, programokat szerveznek, s ha úgy érzik, odaülnek – de nem tolakodva – valaki asztalához beszélgetni. Kiállításokat is tartunk, így kezdő fiatalok műveit időszakosan kiállítjuk.
 
Az egyház missziójának csak az a célja, hogy az emberek ne drogozzanak, vagy annál sokkal több?
 
– Természetesen az, hogy valaki nem drogozik, száraz szenvedélybeteggé válik, ami nagyon szomorú állapot. Mi azt szeretnénk elérni, hogy boldogok legyenek, életvitelüket megváltoztassák. A drogterápiás otthonban sem azt mondjuk, hogy a kezelésnek a célja, hogy valaki szermentes legyen, vagy a méregtelenítés – ez túl kevés. Azt szeretnénk, hogy a beteg rátaláljon a saját útjára, és boldog legyen, s ezáltal ne legyen szüksége drogokra.
 
Tehát pszichológiai, szociális segítséget is nyújtanak?
 
– Pontosan. Pszichoterápiás, szocioterápiás programot szervezünk. Bentlakásos otthonunkban öt csoportot tartunk naponként, de sokszor alkalmi programokra is sor kerül. Ezenkívül hetente egyéni lelki gondozást is tartunk.
 
Kik azok, akik a drogfogyasztásban inkább érintetté válnak; melyek azok a körülmények, amelyek erre hajlamosítanak?
 
– Nagyon nehéz ezt meghatározni, és általánosítani sem lehet, mert nagyon sok oka lehet annak, hogy valaki drogbeteggé váljék. Az összes dolog, ami rossz az emberi lélek számára, hajlamosít a drogokra. Aki elvált szülők gyermeke, veszélyeztetettebb, de ugyanakkor nem minden ilyen gyermek kezd el drogozni. A legkevésbé veszélyeztetett az ép családban felnövő, egészséges személyiségű gyerek. Hiszen a család a legkomolyabb tényező. Amennyiben a társadalom egészséges fiatalokat szeretne, a családok támogatására kell helyezni a hangsúlyt, nem is az anyagiak, hanem a megbecsültség szintjén. A másik erős indikátor az önmegvalósítás kudarca, az önérvényesítés gyengesége, mikor valaki képtelen megtenni azt, amit szeretne. Ezen a téren kiemelkedik az iskolai kudarc, az oktatási intézményekhez fűződő rossz viszony. Jó lenne, ha az első osztálytól figyelemmel kísérnék azokat a gyerekeket, akik a fő tárgyakból rosszul teljesítenek. Számukra mentorprogrammal kéne sikerélményeket nyújtani. Azt kevésbé díjazzák az iskolákban, ha valaki szépen rajzol, énekel, jól sportol. Legtöbbször, aki nem jó matekból, fizikából, már be van skatulyázva. Mostanában nagyon sokat írnak, beszélnek az oktatásról, csatlakozom hozzájuk: az oktatás a másik olyan pillér, melyet ha egy társadalom makroszinten okos, jó koncepcióval működtet, akkor megmenti a jövő generációit. Nem csak az anyagiakról van szó, gondoljunk vissza arra, hogy a kis falusi iskolákban – ilyenbe járt Arany János is –, szegényes körülmények közt meg lehetett teremteni az egészséges légkört.
Szintén erős pillér a társadalom viszonya a droghasználathoz. Hogy ezt díjazza-e? A szerhasználat szinte ezer dimenziójú, és minden mindennel összefügg. Arról is kell beszélni, hogy valaki rosszkor volt rossz helyen, és belekeveredett egy rossz társaságba. Ők ebből a betegségből könnyebben felépülnek, mert személyiségük erősebb.
 
A ’80-as évek közepén jött létre a református egyház drogmissziója. Visszatekintve mennyire tartja eredményesnek ezt a küldetést, nemes szolgáltatást?
 
– Néhány éve hallottam a rádióban, hogy egy addiktológus azt nyilatkozta, nem lehet meggyógyítani a drogosokat. Ez nem igaz, óriási tévedés! Szomorú, hogy egy kórház főorvosa így nyilatkozik, hogy az adófizetők pénzén fizetett osztályon senkit sem lehet meggyógyítani. Sok száz gyógyult szenvedélybeteg barátunk van, tehát fel lehet épülni. Nagyon ártalmas hiedelem, amit az addiktológus mondott, amit el kell oszlatni az emberek, elsősorban a drogfogyasztók elől, akiknek szinte mindegyike úgy kerül be Ráckeresztúrra, hogy nem biztos a gyógyulásában. De jönnek, mert több rendőrségi ügyük van, vagy egyszer újraélesztették őket, vagy nem mernek kilépni az utcára, mert milliókkal tartoznak a dílerüknek.
 
Akkor ez egy olyan menedék, mint régen a templomok voltak, ahová a hatóság nem tehette be a lábát?
 

– De, bejöhet a rendőr. Viszont sokkal jobb pozícióból indul, ha valaki innen megy tárgyalásra. Eddig a rendőrséggel és a bírósággal kapcsolatban nagyon jók a tapasztalataink. A bíró látja ezeken az embereken a változást, és ad nekik még egy esélyt.
 
Ez azt is jelenti, hogy dílereket is befogadnak?
 

– A díler–fogyasztó elválasztás inkább illúzió. Sokszor arról írnak, hogy csak a terjesztőket büntessék, a fogyasztókat ne. 1984 óta dolgozom hivatásszerűen a drogmisszióban, s még nem találkoztam olyan függő drogossal, aki ne lett volna egyben díler is. A drogosok azért válnak terjesztővé, mert különben nem lenne pénzük a szer beszerzésére. Lehet, hogy ők nem olyan ügyesek, mint a nagy dílerek, de mikor megtehetik, ők is árulnak. Önmagában a használat is terjesztői magatartás, hiszen a drogbeteg egy „márkafelület”. Sőt a könnyű drogok fogyasztása, és a füvezés mind társas tevékenység. Egyedül nem is lehet elkezdeni füvezni. Holott éppen a fű – amiről azt mondják, nem is veszélyes, csak rekreációs drog, holott ez abszolút nem így van – olyan, hogyha valaki azt egyedül akarja csinálni, akkor rosszul lesz. Olyan dajkameséket lehet olvasni a füvezésről, a drogozásról, amelyeket mégis elhisznek.
 
Régen is ópiumbarlangok voltak, s ezekben társaságban értek el a fogyasztók a bódultság állapotáig.
 

– Igen; és sajnos a stációk vége a teljes elmagányosodás. Az öreg dzsákik is – bár az életkor egyre lejjebb tolódik – elmagányosodtak, és egyedül szívták az ópiumot. Tehát eljön az a pillanat, amikor barát nélkül marad a drogbeteg, mert szinte mindenkinek hazudott, mindenkit meglopott. Amikor idáig jut valaki, akkor szokta felkeresni a drogterápiás otthont. Ezt követi a motiváció a gyógyulásra. A mi küldetésünk, hogy a függőségek rabságában szenvedőknek megmutassuk, hogy a józanság eszköz egy teljesebb élet felépítéséhez, és fejlesszük őket az ehhez szükséges készségekben, elkísérve őket életüknek ezen a nehéz szakaszán.
 
Medveczky Attila