A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 8. száma.





Kis Miklós Zsolt
a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára

Vincze Lóránt
az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke

Prof. Dr. Kis Norbert
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese

Jankovics Anna
a szolnoki Szigligeti Színház színművésze


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Ünnepek előtti újpogány támadások

Juhász Dániel

Szinte megszokhattuk, hogy Karácsony és Húsvét előtt különböző tévécsatornákban, magazinokban olyanokat állítanak, amik megkérdőjelezik a keresztény-keresztyén egyházak tanításait. Húsvétkor azt állítják, hogy Jézus nem támadt fel, tanítványai lopták el a sírból a testét, felesége (sic) Mária Magdolna kíséretével a mai Dél-Franciaország területére érkezett és ott szülte meg gyerekét. Szerintük él még ma is ez a vérvonal. Sőt Jézus egyik leszármazottja volt Drakula is, aki ellen a „galád” Hunyadi-família erőszakkal is fellépett. Karácsony előtt pedig jönnek a szöveggel, hogy Jézus igazából földönkívüli volt, vagy a másik újpogány megközelítés, miszerint a majáknál és az egyiptomiaknál ismerte meg a mágiát, és azáltal „bűvészkedett”. Szinte hihetetlen, hogy az ilyen kijelentéseknek mennyien adnak hitelt. Azt gondolják, végre most elérkezett az igazság pillanata. De mégis, mi a célja annak, hogy az adventi időszakban egyik csatornán Dombóvári Gábor olyan vendégeket hív meg, akik ezt bizonyítják, sőt az sem érdekli őt, hogy egyik ilyen megszólaló a nevet változtató Bácsfi Diána, aki most mítoszkutatónak mondja magát. Az újpogányság két erő játékának az eredménye: a mohóságé és azon fatalista érzésé, amely szerint az ember pusztulásra van ítélve. Azon erők között, melyek sikerét és terjeszkedését döntően meghatározták, kétségen kívül az ember érzéki természetének csábítása a legszembeötlőbb, mely minden gátlás és a hit kötöttségeinek elvetésével akar megszabadulni az erkölcsösség láncaitól. Ezért elegendő arról vitázni, hogy vajon az érzéki élvezeteket korlátozó erkölcsi gátak lerombolása és az ösztönök teljes kiélése az egyes ember és a társadalom számára előnyös-e vagy sem. Ugyanakkor tény, hogy a keresztény fogalomvilág még a legpogányabb újpogányok számára is ismert, és az a szociális atmoszféra, ami ebből a fogalomvilágból eredt, legalább a személyes tapasztalatokban tovább él minden emberben, még azokban is, akik belül visszautasítják őket. Ez a szociális atmoszféra bizonyos kötöttségeket és korlátokat követel. Természetesen egyetlen társadalom sem képzelhető el mindenfajta korlát nélkül, de a keresztény erkölcsi tanításból felállított akadályok számosak és szigorúak voltak, és ezek mindazoknak, akik visszautasítják a keresztény hit tanítását, oktalannak és értelmetlennek tűnnek, hiszen az erkölcsi törvények a hit tanításában gyökereznek. Az újpogányok nemcsak – az ilyenkor szokásosan elsőnek említett – szexuális kérdésekben, hanem a jó ízlés, a szociális viselkedés, a művészet hagyományos szépség-fogalmában döntik le az eddig létező korlátokat. Azokat a korlátokat, melyek a művészektől világos kifejezésmódot követeltek, továbbá a kötelességeket, az idősekkel és rokoni kapcsolatokkal, a magántulajdonnal szembeni tiszteletet és minden ezekhez hasonló korlátot meggondolatlanul bontanak le. Ezért az újpogányság jellegzetes vonása a tapintatlan és figyelmetlen szabados viselkedés és egy még ennél is nagyobb önkényesség a művészetek terén és a nyelv használatában. Az újpogányság egy saját társadalmi forma megalakítása felé tart, amelyben különösen két momentum lép elő, melyek teljesen különböznek a keresztény társadalmi formától, s melyek saját szférájukban egyre inkább egyeduralkodóvá válnak. Az egyik a törvényhozás szférája, a másik a társadalom szociális struktúrája. A törvényhozásban az újpogányság már eddig is egész sor törvényes kényszerintézkedést vezetett be, melyek száma szükségszerűen folyamatosan növekedni fog. Persze paradoxnak tűnik, hogy egy olyan mozgalom, mely a kényszer és a szabadság korlátozása elleni lázadásból indult ki, törvényhozásában kényszerítő eszközökhöz nyúl; mégis vitathatatlan és tagadhatatlan tény, hogy ez ma nyíltan és mindenfajta ellenkezés nélkül így történik. Ugyanis az akaratszabadság tagadásával az egész szabadságfogalom szükségszerűen és kikerülhetetlenül meginog.
Egy keresztény társadalomban, mely ismeri az erkölcsi felelősséget, az embert szabadon elkövetett, a törvényeket megsértő tetteiért bíróság elé lehet állítani, és meg lehet büntetni; de más, szabad akaratából elkövetett aktusaiért egyetlen állami vagy világi hatalom sem számoltathatja el. Az újpogányság azonban nem a szabad tetteket igyekszik megbüntetni, hanem bizonyos cselekedeteket már előre megpróbál megakadályozni. Ezáltal egyre inkább ellentmondásba kerül az ember szellemi-erkölcsi személyének méltóságával. Az újpogányság az élet csaknem minden területét mechanikus hálóval fonja körül, és ennek segítségével az embereket olyan kényszer alá veti, melyből nincs menekvés. Basiela Schlink írta valamikor az 1960-as években, hogy mennyire elképesztő, hogy ingatlan-tulajdonosoknak engedélyt kell kérniük, ha egy fát ki akarnak vágni saját kertjükben. A történelemkönyvekben azt olvassuk, hogy már Szent Ágoston idejében akkora volt a forgalom Karthágóban, hogy a város vezetői elgondolkodtak azon, hogyan lehetne a forgalmat kötelező érvénnyel irányítani, de elvetették tervüket, mert el sem tudtak képzelni egy olyan állapotot, melyben az embereknek elő lehet írni, hogy merre haladjanak. Ma ott tartunk, hogy minél jobban elszabadul a pokol a szellem és erkölcs területén, azaz minden ember azt gondolhat, hihet, úgy viselkedhet e területeken, ahogy akar, a fizikai területen már lassan azt is előírják, hogy mikor szabad levegőt venni. Minden egyes fizikai kötelező szabály behozatalát egy újabb szellemi, erkölcsi aberráció engedélyezésével és propagálásával ellensúlyozzák, amivel az embereket olyan szellemi és erkölcsi állapotba hozzák, melyből mindenfajta gondolkodás és ellenállás lehetetlenné válik. Egy olyan társadalomban, melyben az újpogányság teljes mértékben kifejtette már hatását, kikerülhetetlenül sor kerül a rabszolgaság bevezetésére, ahogy az az antik társadalmakban létezett, és csak a keresztény etika hatására tűnt el fokozatosan. A rabszolgaságot nem szabad összetéveszteni a mechanisztikus kényszerintézkedésekkel, melyekről előbb volt szó, s melyeknek mindenki alá van vetve. Bár a két jelenség rokon, de nem azonos. A rabszolgaság olyan intézmény, melyben egy embert vagy az emberek bizonyos csoportját arra kényszerítik, hogy mások hasznára és előnyére dolgozzon. A rabszolgaság olyan kényszerállapot, melyet az állam tekintélye fedez. Mindenfajta szociális biztosítás és államilag kontrollált bér formájában, valamint a munkaügyi hivatal regisztrálása és kontrollálása által kezdeti stádiumában már most felismerhető a rabszolgatartás, aminek bevezetése a rabszolgák teljes beleegyezésével történik. Szabadságukat és személyes felelősségüket, párosulva az egzisztenciájuk bizonytalansága miatti aggodalommal, készségesen cserélik fel a munka és az elegendő bér biztonságával. Jelenleg azonban az új forma még keveredik a régivel, a régen megszokott szabadság emléke még olyan erősen él a bérmunkásokban, hogy azt az illúziót adja nekik, hogy az újpogány államokban minden kedvezményt és teljes ellátást élvezhetnek, és eközben mégis teljes jogú szabad állampolgárok maradhatnak. Csakhogy ez nagy tévedés, a nagytőkések, akik ezt a formát a politika segítségével bevezették, pontosan tudják, hogy mit akarnak: a proletárságot hálóba csalták, ahol fogva tartják őket… Mára elértük azt a pontot, melyben elkerülhetetlen az összecsapás a modern irányzattal, ami a vallást pusztán privát ügynek tekinti, és azt akarja nekünk bebeszélni, hogy a vallásnak ezért semmi köze a politikához. Holott ennek pont az ellenkezője igaz, hiszen elkerülhetetlen, hogy a vallás politikai kérdésekkel is foglalkozzon. A keresztény tanítás ugyanis elutasít bizonyos szociális jelenségeket és folyamatokat, melyek a szabad akarat tagadásából eredve ellenkeznek a keresztény társadalmi elvekkel. Volt idő, amikor az ember még nem ismerte a keresztény erkölcsi törvényeket. Mára széles körben elterjedt az a nézet, hogy az ezek nyomása alól felszabadult élet szebb és jobb lenne, mert realisztikusabb lenne, és olyan célokat követne, melyek nyilvánvalóan az egyén érdekét szolgálják, mint például a fizikai egészség, a materiális javak, kellemesebb életkörülmények és ehhez hasonlók. Az újpogányság döntő jellegzetessége az ilyen célok elérését célzó élet, mely az embernek megint független, önhatalmú életérzést ad, és melyben a földi jólétét tekinti a legfőbb jónak.