A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 03. száma.





Dr. Beneda Attila
család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár

Dr. Szűcs Lajos
országgyűlési képviselő, a MOHOSZ elnöke

Csáky Pál
a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselője

Dr. Hankó Zoltán
a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Rajtunk a sor, hogy emberként emberivé nemesítsük környezetünket

P. Reisz Pál OFM

Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirinusz kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.” Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:
„Dicsőség a magasságban Istennek,
és a földön békesség a jóakaratú emberekben!”
És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.” Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. (Lk 2. fej.)
 
Megragadja az embert a pillanat felséges mivolta, egyszerisége: Az Ige testté lett, jó kétezer évvel ezelőtt. A boldogságos Szűz élménye: gyermek született a világra, egy gyermek, akit az ölében tarthat, akit keblén táplál, ez az esendő kisded az Isten Fia. A megtestesülés titokzatos csodája ott lett Betlehemben az emberiség ajándéka. Ezt a csodát veszi körül varázslatos légkörrel a betlehemi történet, az angyalok, a pásztorok imádása, s a kettő együtt az az idő, mely az emberiség történetének a vonatkozási pontja. Ezt élte át ezer esztendővel később Szent István, amikor koronázásának időpontját – semmiképpen sem véletlenül – erre a napra tette. Számára akkor következett be az a pillanat, amikor az Isten Krisztusban átölelte az egész világot, benne az embert. Az Isten Fia emberré lett. Minden nemzedék számára megismétlődik az Isten-keresés adventi élménye, és a megtapasztalás karácsonyéji lelki élménye. Jézus Krisztus az örök jelen pillanat minden nemzedék számára. Nekünk pedig, akik ezen a napon körülvesszük az Úr oltárát az éjféli misén, ekkor válik valósággá ugyanaz a tény: eljött közénk az Isten Fia. A titok minden nemzedék számára ajándék és feladat. Befogadni az Istent, a Teremtőt, Megváltót, Megszentelőt, és emberré lenni Jézus Krisztus mértéke szerint. Ajándékba kapjuk az életet egy bizonyos történelmi korban, a Földnek e meghatározott helyén. Ahogyan nincs különbség „görög, és zsidó, barbár, szkíta, szolga és szabad” között, ugyanúgy nincs az ókor, a középkor vagy a mi korszakunk között. Nincs jelentősége annak, hogy milyen civilizációs környezetben élünk. Nem az a meghatározó, hogy szamárháton vagy repülőgépen utazunk, papiruszon küldünk üzenetet vagy interneten, hanem az a döntő, hogy emberként élünk-e ott és akkor, úgy ahogyan Isten szeretne látni bennünket. Ami igazán fontos emberségünk szempontjából, az minden nemzedék számára ugyanúgy adva volt: „a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22–3.) megvalósításának, megélésének valódi esélye. Nemzedékek öröksége van a birtokunkban, de most rajtunk a sor, hogy emberként emberivé nemesítsük környezetünket. Meg vagyunk már váltva, de még nem nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. E feladatot kapjuk a jelenben, van bőven teendőnk. Bátorítson minket az a tudat, hogy múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk. S legyen ez számunkra a Karácsony aktuális, legszebb üzenete.