A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 12. száma.





Szabó Zsolt
a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztés- és klímapolitikáért felelős államtitkára

Sántha Péterné
Józsefváros humán alpolgármestere, önkormányzati képviselőjelölt

Kovács Árpád
a Költségvetési Tanács elnöke

Joó Istvánvízdiplomáciáért
vízipari exportért és a Duna Régió Stratégiáért felelős miniszteri biztos


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A szív kapuját csak belülről lehet kinyitni

Karácsonyi beszélgetés Utcai Róbert csantavéri plébánossal

– Atya számára mi az idei Karácsony legfontosabb mondanivalója? Milyen témákat kíván érinteni a szentesti, illetve a karácsonyi ünnepi szentmisékben elmondott prédikációiban?

– Karácsony üzenetét több oldalról megközelíthetjük. Van egy kép, amely azt ábrázolja, hogy Jézus a sötétben egy kertben sétál. Bal kezében tart egy lámpást, amely megvilágítja a környéket és a jobb kezével bekopog a kapun. Amikor a képet egy kiállításon bemutatták, az egyik látogató a következő szavakat intézte a művészhez: A képen van egy hiba. A kapunak nincsen kilincse. Az nem hiba, válaszolta a festő. A képen az emberi szív kapuját látjuk, amit csak belülről lehet kinyitni. Az első Karácsonykor a betlehemi családok nem engedték be otthonukba Józsefet, Máriát és a Kisdedet… Miért? Nem tudjuk meg pontosan. Lehetett hanyagság, kényelem, telt ház vagy más ok. Szerény véleményem szerint Karácsony arra ébreszt rá, hogy Jézus mindnyájunkhoz eljön, mindnyájunkért megszületett, mindnyájunk ajtaján kopogtat. A kérdés, hogy a szívünk ajtaján belül lévő kilinccsel kinyitjuk-e az ajtót, vagy nem… Annyi minden gátol minket az ajtónyitásban: rohanás, munka, tévézés, számítógépezés, okostelefonozás, önzés, félelem… Ilyenkor, elvégezve a szentgyónást, törekedjünk ne csak Isten irányába egy nagy lépést tenni, hanem minden ember felé nyitottnak lenni, mert az Úr éppen így, a másik személyén keresztül szeretné elérni szívünket! Az idei Karácsony alkalmával két gondolatot tervezek elmélyíteni a prédikációkban: mindenkiben, a szomszédokban, a munkatársakban, még a legjobb barátainkban és a családtagjainkban is csalódhatunk, „Csak Isten a biztos pont”, illetve nincs olyan, hogy én hiszek Istenben, szeretem is Őt, de nincs időm gyakorolni a vallásomat, hisz „ha nem közeledsz Istenhez, akkor távolodsz Tőle”.

– Számos alkalommal járja a csantavéri és a környékbeli gyermekekkel az anyaországot, illetve Kárpát-medencét. Tapasztalatai szerint milyen többletet adnak ezek az utak a délvidéki magyar fiataloknak?

– Valóban, évente több alkalommal kelünk útra. Nem csupán azért, hogy az anyaország nevezetességei közül néhány helyet megtekintsünk, hanem sokkal inkább az vezérel minket, hogy találkozzunk, ismerkedjünk barátkozzunk és így haladjuk az egység, a szeretet útján. Ezek az utak mindig megerősítenek minket! Az utolsó zarándoklatunk advent kezdetén volt, amikor Csongrádra és Tápióbicskére látogattunk el. Az utazó gyermekek és fiatalok között akadtak olyanok, akik, sajnos, a „peremen” élnek, akik nemcsak az utazásért nem tudtak volna fizetni, hanem még útlevelük sem volt. Hogy mit jelent az ő számukra egy frissen készült útlevéllel átlépni az országhatárt, azt mi nem is tudjuk teljesen felfogni, hisz mi bármikor gondolunk egyet és máris több országgal odébb kávézhatunk. Volt gyermek, aki először tapasztalta azt, hogy „minden csak magyarul van kiírva az utcákon”, illetve Csongrádon, közmunkásokat látva megkérdezte tőlem az egyik diákom, hogy „ők tudnak-e magyarul?” „Ők csak magyarul beszélnek, hisz itt mindenki magyar ajkú!” – volt a válaszom. Az idei kis utasaink között volt olyan szegény sorsú is, aki az édesanyját már kisiskolásként elveszítette, szociális támogatásból él, és amikor a segéllyel kapcsolatban évente be kell menni az édesapjával Szabadkára, akkor nem busszal teszik meg azt a 40 km-t, hanem kerékpáron, mert még arra a pár száz dinárra sem futná... Ilyen gyermekeknek szeretnénk az adventi látogatással üzenni, hogy fontosak a számunkra és Jézus születésével az ő életükbe is reményt, derűt és fényt hozott! Olyan jó tapasztalni az anyaországiak nyitottságát és hatalmas szívét egy-egy ilyen út alkalmával, amikor szinte versengenek azért, hogy ki mivel lepje meg a vendégeket. Érezzük, hogy ezek a gesztusok nem a kényeztetésről szólnak, hanem arról, hogy mi, délvidéki magyar gyermekek, fiatalok és felnőttek fontosak vagyunk a határokon belül élő honfitársaink számára. Nagyon köszönjük! Ami számomra fontos és szép, hogy miközben a megajándékozott gyermekeink sok élményt kapnak pár nap alatt, ők is megtanulnak adni. Ugyanis egy-egy ilyen zarándoklat előtt több héten keresztül keményen próbálnak és gyakorolnak be egy darabot, hogy a vendéglátóinknak egy kis műsor-összeállítással viszonozhassák a szeretetet. Hála Istennek, ma már ott tartunk, hogy képtelenség lenne az eddig létrejött kapcsolatokat és az önzetlen személyek sorát hiánytalanul lejegyezni. A már kialakult barátságok folyamatosan erősödnek, ugyanakkor egy-egy út alkalmával újak is születnek.
 
Kovács Attila