A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu

MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 13. száma.





Pogácsás Tibor
a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára

Dr. Aradszki András
a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energiaügyért felelős államtitkára

Takács Szabolcs Ferenc
a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkára

Dósa Mátyás
színész, énekes


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Elfogadhatatlan, hogy az ellenzék az ország ellenségeként lép fel

Lelovics Pál, a BMPE elnöke

Mikor a minap a Magyar Fórum rovatvezetőjétől megkaptam a felkérést, hogy egy rövid cikkel járuljak hozzá a lap karácsonyi számához, az első pillanatban három fogalom röppent át agyamon amelyeket, ezzel, az európai nemzetek, így a magyarság számára is kiemelkedő ünneppel kapcsolatban fontosnak érzek.
Ez a három fogalom: a szeretet, az önzetlenség és a bizalom.
Itt, a Cseh Köztársaság területén élő magyar nemzetiségű polgároknak, a nemzeti hovatartozásuk miatt nincsenek olyan gondjaik, mint amilyenek más országokban élő nemzettársaink életét keserítik. De mivel az itt élő magyarok túlnyomó többsége felvidéki származású, ezért mi a az otthoniak és anyaországi honfitársaink problémáit éljük át legérzékenyebben, legintenzívebben.
Innen, kissé távolabbról többször úgy látjuk, hogy sok meglévő probléma és kisebb-nagyobb konfliktushelyzet forrása a szeretet hiánya, amely minden jónak az alapja. Ha szeretet hiányában teszünk valamit, az előbb-utóbb rossz és gonosz igazságtalan tetteknek, folyamatoknak forrásává válik. Lehet, hogy kezdetben nem, de a későbbiekben rájövünk, hogy az egymás iránti szeretet hiánya nem egymás mellé rendelő viszonyt, hanem egy hódító és behódolt viszonyt eredményez. Az ilyen kapcsolatban a hódító csak addig „szereti” a behódoltat, míg az alárendelt alany azt és úgy tesz, ahogy azt „ura” kívánja. Ilyen viszony előfordulhat emberi, de társadalmi viszonylatban is. Felvidékről származó morvaországi magyarként ekképp látjuk a mai Szlovákia területén élő magyarok és szlovákok viszonyát is. Pedig a szomszédságból áttekintve mindkét nemzethez tartozó polgárok mindennapi problémái nagyon hasonlóak. Persze az uralkodó, államalkotó nemzet, amely csaknem 100 évvel ezelőtt egy más államszervezetben még kisebbségként élt, gyakran előhozza, hogy azért nem szereti a magyarokat, mert szlovák felmenői anyagi szegénységben és nemzeti elnyomásban éltek. Figyelmen kívül hagyják, hogy csaknem ugyanilyen sorsuk volt a magyar nemzetiségű munkásoknak és parasztoknak is. De hogyan történhetett az, hogy az 1000 éves államközösség (Magyar Királyság) keretében élő „elnyomott” nemzetiségek olyannyira képesek voltak gyarapodni, hogy a tizenkilencedik és a huszadik században önálló államszervezetet tudtak alapítani, míg a felvidéki magyarság néhány évtized leforgása alatt több mint százezer fővel csökkent. Vajon milyen valós okból szavazta meg a szlovák törvényhozás az eredetileg elsősorban a felvidéki magyarok ellen irányuló kettős állampolgárságot tiltó törvényt (a Cseh Köztársaságban ezt 2014. január 1-jétől megszüntették), miért kényszerült Malina Hedvig Szlovákiából „disszidálni”, miért nincs engedélyezve, hogy a Vágsellyei járásban található Pered község, a faluban végbement népszavazás eredményének megfelelően visszakapja eredeti, történelmi nevét…? Szerintünk ebben is a szeretet hiánya a fő ludas. A hódító alattomosan megfélemlít és soha nem tesz önként olyat, ami valós érdekei ellen szól. Bár az is igaz, hogy több oldalról gyakorta hallom, hogy a felvidéki magyarság átlagpolgára mily könnyen adja be a derekát, törődik bele, mond le önként anyanyelvének használati jogáról, hagyományaik megőrzéséről, amely a felvidéki magyarság fokozott ütemű fogyását hozza magával.
A másik fogalom, amelyet fontosnak tartok, az önzetlenség. Ennek hiányát az utóbbi időkben, különösen a magyarországi eseményeket tekintve többször hiányoljuk. Ez legutóbb az október 2-ai népszavazással és az azt követő Alaptörvény-módosítás parlamenti szavazásával kapcsolatban volt érzékelhető. Igazán fontos dolog, és ennek megőrzésén továbbra is fáradozni kell, hogy az egypártrendszer a múlté. Fontos, hogy a kormánypártoknak legyen ellenzékük. De számunkra nem elfogadható és érthetetlen, hogy az ellenzék időnként az ország ellenségeként lép fel, remélve ezzel némi szavazat megszerzését. Számunkra, morvaországi magyaroknak az is furcsa, hogy az ellenzék („ellenség”) külföldön lobbizik Magyarország, a magyar polgárok ellen. Közömbös számukra, hogy amilyen képet festenek külföldön Magyarországról, illetve Magyarország választói akaratnak megfelelően felállított kormányáról, olyan közmegítélésben részesülnek külföldön a magyar emberek is. Cseh viszonylatban az ilyen tevékenység, bár a pártok közt az országon belül itt is akad jócskán ellentét, nem ismert jelenség. A cseh politikusok zöme tudja, hogy a polgárok szavazatáért az országon belül kell egymással megküzdenie, érdekeinek külföldi támogatásáért történő lobbizása számára politikai öngyilkosság lenne.