A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 42. száma.





Sör, motor, Luther
Reformáció 500

Menyhárt József
Felvidékre nem migránsokként érkeztünk

Életrajz egy 31 éves fiatalemberről


Mocsai Lajos
A magyar sportkultúra felélesztése a cél




MEGJELENT

a HAVI MAGYAR FÓRUM

10. száma.




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Karácsonyi időszak Versecen

Kiss Nenád, Versec

Hogyan ünneplik Jézus születését a Kárpát-medence legdélebbi végein? A helybéli magyarok karácsonyi szokásait osztja meg olvasóinkkal Herczeg Ferenc szülővárosa, a dél-bánsági Versec lakosa, Kiss Nenád.

Ilyenkor mindig nagyapám szavát hallom, amikor Karácsony közeledik, mert ő volt az a személy aki belevéste hagyományainkat a családba.
A városban az emberek kétharmada német ajkú volt a II. világháború előtt, és ennek nyoma a mai napig megmaradt a mindennapi életben. A maradék egyharmad 60%-át szerbek, 40%-át magyarok alkották. Mindenki a saját városrészében élt, néha együtt dolgoztak, egymásnak csak azt adták, ami jó volt: a kultúrát, az étkezési szokásokat, meg a jó modort…
Minden december 13-án kezdődött, amikor Luca napján a búzát elvetették és a finom friss töpörtőből pogácsákat készítettek, beletettek egy vaspénzt és aki megtalálta, annak szerencséje volt egész évben. Másik szokás, hogyha a házban volt egy légy, akkor megfogták és a bukszába betették, hogy egész évben legyen pénz a házban.
Ádám és Éva napján egyszerűen, de szép, áhítatos körülmények között vártuk a Karácsonyt. A nagyok kártyáztak, mi, gyerekek trangliztunk, vagyis középre tettünk egy diót, és aki legközelebb dobta hozzá a saját dióját, az vitte el az összeset.
A vacsora egyszerű bableves volt, mákos tészta, kompót almából és aszalt szilvából, méz, dió, aszalt füge, alma és borleves, vagyis forralt bor, természetesen vörösborból. Az első falatot mi sohasem ettük meg, hanem az asztal alá dobtuk egy kosárba.
Estefelé jöttek a betlehemesek, magyar szokás szerint egy huszár is szerepelt benne, kormos bojtárok, egy öreg pásztor, aki mindég tréfálkozott és az angyalok, akik vitték a templomot. Ez a betlehemes-járás egészen az 1960-as évekig élt a városban, 4-5 csoport csinálta, de nemcsak a magyarokhoz jártak, hanem a német családokhoz is beugrottak, még Nagykárolyfalván is. Ahogy mesélték az öregek, amit összegyűjtöttek (pénz, kolbász, dió, alma), mind elvitték egy szegény családhoz.
A betlehemes játékokat nemrég felújították és minden évben egy pár családot meglepnek azzal, hogy betérnek és elmondják Jézus születésének történetét.
Én mint gyerek a családban mentem kántálni, összejártam az egész famíliát. Éjfél után, amikor jöttek a templomból nagyon finom, sült, angyali kolbászt kaptunk tormával.
Alig vártuk a Karácsonyt, mert az almáriumban (háromfiókos szekrény) az alsó fiókban voltak a kalácsok, gurábli, vaníliás kifli, cimetstangli (fahéjas rúd), pozsonyi kifli, oblatni, vagyis ostyalap között dióval megtöltve finom kalács, volt ott, ha gazdagabb volt a család, gesztenyés tekercs és még birsalmasajt, mézes puszedli, mézes pite meg kuglóf vagy püspökkenyér.
Reggel, ha mentünk az öregapámékhoz gratulálni a Karácsonyt, akkor előbb elénekeltük a Mennyből az angyalt aztán kaptunk fehér kávét egy kis kaláccsal, a kávé mellett egy pár mandarint és egy kis pénzt.
Az ebéd nagyszerű volt, házi libaleves, libapecsenye krumplival, szilvakompót vagy valami dunszt, szárma, vagyis töltött savanyú káposzta, hájas kifli, szilva lekvárral és diós rudas (bejgli). Ebéd után a körösztkomához mentünk, szépen fölöltözve.
Három napja nem dobtak ki semmit a házból, még az ételmaradékokat sem, az asszonyok nem fésülködtek, nyugalom volt.
Ez egész a három királyig volt így, amikor az ételmaradványokat és a Luca-búzát a jószágoknak vitték, akkor az ebéd kakasleves volt, kirántott kakas, krumpli, savanyú káposzta, saláta meg szalagos fánk.
Szép gyermekkorom volt, mert a házban élt köztünk egy öreg, aki szerette a hagyományt és nagyon sokat mesélt, hogy volt régen, és nem csak mesélt; még most is ilyen a Karácsony a feleségemmel és két fiammal. Talán öregapám figyeli is mindezt onnan föntről.