A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




​Vona elvtárs és a kenyéradó gazdi

Kiss István Béla

Nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy valaki szeresse a zsidó vicceket! Hiszen sokszor egészen mély értelműek, mélyre világítanak bele az emberi természetbe, gyarlóságokba. Mint az a vicc is, amellyel Köves Slomó indítja Kinek a szakmája, ki pedig komolyan gondolja című írását (Magyar Idők, 2017. január 14.), amelyben az ő oldaláról leleplezi a Jobbik erkölcsi mélyrepülését.
Már azon is el lehet gondolkodni, hogy melyik az erkölcsileg alulmúlhatatlanabb: ha valaki komolyan gondolja a zsidógyűlöletet, mint afféle előítéletes (lásd Száraz György könyvét: Egy előítélet nyomában), amiről a Jobbik eddigi identitása tanúskodik, vagy pedig csak megjátssza az antiszemitizmust, a szavazatszerzés kedvéért, a politikai technika, a nietzschei „hatalomra törő akarat” jegyében. Akik a Jobbik pálfordulásán nem akadnak fenn, hiszen számukra „a cél szentesíti az eszközt”, és a Fidesz-kormány leváltására magával az ördöggel is szövetkezni kell, (különben „nem is olyan fekete”), azoknak bizonyára a pragmatizmus, a dialektika, a rugalmasság olyan értékek, amelyek minden mást felülírnak. Aligha véletlen, hogy Medgyessy Péter, Kőszeg Ferenc, Heller Ágnes ennek a politikai filozófiának a zászlóvivői, akik a maguk módján (illetve ki-ki a maga módján) már bizonyítottak, nem a levegőbe beszélnek. De elmondható ez nemcsak róluk, hanem az egész, magát a rendszerváltás után balliberálisnak nevező szellemiségről és lelkiségről, amelyben az etikum, az erkölcs tisztelete, az elvek és értékek képviselete, bár folyton arra hivatkoznak, mindig alárendelt szerepet játszott. Nem zavarta őket már az sem, hogy a Nyugat, a „piszok, rothadó, kizsákmányoló kapitalizmus” aktív ócsárlásában töltötték életük java részét, ha egyszer változott a kenyéradó gazdi, most nem keleten, hanem nyugaton található. (Horn Gyula elvtárs egyenesen azt a tisztességes baloldali számára fából vaskarikának tűnő kijelentést tette, hogy „baloldali érzelmű tőkésosztályt kell kialakítanunk.”) De nem zsenírozták magukat akkor sem, amikor az „ősellenséggel”, az SZDSZ-szel kellett a stabilabb hatalom és egzisztencia érdekében koalíciót kötni. Legfeljebb utólag lelepleződik mindenki előtt, hogy szó sem volt ősellenségekről, hogy ez is csak megjátszás, színjáték volt, és persze, hogy összenő az, ami úgy tartozik össze, hogy tulajdonképpen szét sem vált.
Vona elvtárs tehát láthatott már maga előtt egy néhány vonzó precedenst, amikor úgy döntött, hogy lecseréli pártja szavazóbázisát. (Minden politikai tábornak olyan ifjúsága van, amilyet megérdemel, vagy amilyet kinevel magának?) Persze a Fidesznek is szemére szokták ezt vetni ellenzéki oldalról, hogy cserbenhagyta a liberális szavazóbázist (mind az egy százalékot, akiknek most Fodor Gábor a főgurujuk). A liberálisok becsapták a magyar társadalmat (meg tudták ezt tenni a fiatal demokratáknál kevésbé fiatalokkal, illetve tapasztaltabbakkal is), amiért aztán meg is kapták tőle a méltó büntetésüket. De térjünk vissza Köves Slomó tanulságos anekdotájára. Kiderül belőle az is, hogy nemcsak az antiszemitizmus, hanem az antiszemitázás is lehet megjátszott, amit az illetők nem gondolnak komolyan, csak ez a szakmájuk. Azok, akiket a nemzeti-keresztény-konzervatív sajtóban többen „ügyeletes rettegőknek” neveznek. Akik pontosan tudják, hogy amit állítanak, az nem igaz, hogy az antiszemitizmussal megvádoltak vagy meggyanúsítottak nem azok, de lehet vele alulinformált és traumatizált emberekben riadalmat kelteni, és bizonyos nyugati politikai körök előtt jó színben feltűnni, jó pontot szerezni. Ezzel szemben vannak olyan zsidó honfitársaink (mint ahogy nyugaton is egyre többen), akik ezzel a „politikai csodafegyverrel” szemben immúnisak, nem megvezethetők. Akik élik a maguk zsidó identitását, ápolják a maguk vallását, kultúráját, hagyományait, s természetesnek veszik, hogy más népek, vallások, etnikumok is ugyanezt cselekszik. Akikre nem vonatkozik Illyés Gyula már 1934-ben papírra vetett epigrammája (A nagy kérdés), miszerint némelyek szemében már az is antiszemita, akinek a magyarság fogyása, pusztulása fáj.
Aki a magyar zsidó közösség vezéralakjának ezt az üzenetét megérti, az sokkal könnyebben átlát minden olyan politikai technikán, amely tettetésen, színlelésen, színjátékon alapul, és morálisan súlyosan kifogásolható, vagy mondjuk így finomabban: némi kívánni valót hagy maga után. És amelyre a politikai logika helyett a morális logika alapján gondolkodó választó sohasem vevő. Mondjuk ki bátran: ilyen a magyar választópolgárok döntő többsége.