A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Oda a monopolhelyzet!

Kiss István Béla

Alighanem igen csekély lehet azoknak a Fidesz-szavazóknak a száma (ha ugyan nem egyenlő a nullával), akik úgy gondolják, hogy a Fidesz-kormány soha nem követ el hibákat. Attól kormány, hogy hibázik is! Amint, hogy azoknak a száma sem lehet túl magas, akik úgy vélik, hogy ezt a kormányzó pártot messzire elkerülik az éralovagok, karrierépítők, megélhetési politikusok. Miért pont ezt a kormányerőt kerülnék el? Csakhogy, és ezzel nem igen számol a bolhából elefántot csináló, minden apróságot felfújó, felhabosító (Csoóri Sándor használta rá ezt a szót), torz optikát teremtő ellenzéki propaganda, az emberek nem annyira amnéziásak, mint hiszik és szeretnék az ő köreikben, és arányérzékük is van. Nem is szólva az olyan képtelenségekről, amelyből minden józan, normális ember számára kilóg a gyűlölködő, elvakult politikai haszonszerzési vágy lólába, amikor még a kedvezőtlen időjárásért vagy a szmogért is az Orbán-kormányt teszik felelőssé. Vagy arról, hogy a kormányt ekézők, az Orbán-fóbiásak mélységesen hallgattak a posztkommunista kormányok visszaéléseiről, országrabló zsiványságáról, erőszakos, mondjuk ki, terrorista megnyilvánulásairól, lelepleződött hazudozásairól.(Ez utóbbit némelyek az értelmiségi holdudvarból még dicsérték is az „őszinteségéért”, „igazságbeszédnek” állítva be a hazugságsorozat kényszerű beismerését.) „Kritikájuk” így eleve hiteltelen mindazok számára, aki végigélték a rendszerváltást és a különböző kormányváltásokat, ezért aztán van is összehasonlítási alapjuk.
            Ahogy erre Kiszely Zoltán is rámutatott, kevés olyan dolog van, ami oly mértékben erodálja a posztkommunista ellenzéket, mint az Európai Csalás Elleni Bizottság (OLAF) jelentésének nyilvánosságra hozása. Amely ráadásul (a kormánypártiak számára) a legjobb időben történt, hiába próbálták ellenzéki tévék azt a látszatot kelteni, hogy azért késlekedik a kormány a nyilvánosságra hozással, mert neki is van takargatnivalója. Most már inkább csak kétségbeesett, nevetséges, sőt szánalmas erőlködésekkel találkozunk (nem lehetne-e a felelősséget valahogy mégis teríteni?), mint amilyen a fő korrupt ex-polgármesteré, Demszky Gáboré volt. Aki közvetlenül a totális lelepleződés előtt még elképesztő arcátlansággal és magabiztosságot tettetve úgy nyilatkozott az Echo Tv-nek a Putyin látogatása alkalmából ellene szervezett tüntetésen (gondolta talán, hogy ha ott megjelenik, az is hoz valamit a konyhára, jó pontot szerezhet vele pártfogóinál), hogy minden jogi fórumon követelni fogja a jelentés teljes körű nyilvánossága kerülését.
            Kíváncsian várjuk most, hogyan és miképp fogják a „Fidesz-korrupciót” sulykolni azok, akik szerint ez minden idők legkorruptabb kormánya? (Az igazsághoz tartozik, hogy ezt legalább ilyen formában a magukat balliberálisnak nevező posztkommunistákkal egyre inkább összeboruló Jobbik állította, amely még valóban „nem viselt kormányzati felelősséget”, de ezt inszinuálja a többi ellenzéki párt is, mintha semmi nem lenne a rovásukon.)  Miközben nemcsak a Magyar Idők címlapján (2017. február 4.) virít, hanem „az utca emberében” is gyökeret vert a nehezen cáfolható igazság („nemcsak afféle szerény vélemény, de tény, tény, tény,” hogy Micimackó szereti a mézet, a posztelvtársak meg az elcsalt pénzeket): „Minden idők legkorruptabb beruházása a 4-es metró”, amelyben a balliberális kormányok felelőssége megkerülhetetlen.
            Valóban nehéz jobban illusztrálni a korrupció jelenségét, mint azzal, ami most az OLAF-jelentésből napvilágra került és kerül. Ami egyúttal visszaigazolja Hofi Géza (voltak azért neki, a humoristának lényeglátó és szellemes megállapításai!) definícióját: „Korrupció az, amiből engem kihagynak.”  El tudjuk képzelni, hogy a transzatlanti eredetű hajdani trendi (korrupcióval kell vádolni, vagy legalább gyanúsítani a nekünk nem tetsző kormányt!) mellett mi motiválhatta legjobban a posztelvtársakat, amikor a saját portájukon söprésről elfelejtkezve Fidesz-korrupcióról óbégattak. (Leghangosabban éppen a Hír Tv árasztja el ezzel a közönségét, nem zavartatva magát attól, hogy minden hajdani nézője tudja: ezt azóta teszi, amióta a bosszút lihegő Simicska sajtóbirodalmának részévé vált. Most már legalább nem fogják a munkatársait a Soros zsoldjában álló „civil” tüntetők „mocskos Hír Tv!”-t kiáltva inzultálni.) „Nincs pénz semmire, mert a Fidesz ellopja!” Hát ki a legnagyobb tolvaj? Aki nem hagy minket lopni! Pedig mennyit tudnánk, ha hagynának! Ki másnak lehet erre monopóliuma, mint nekünk?
            De egészen komolyra fordítva a szót: sose felejtem el, hogy mit mondott egy, a rendszerváltást előkészítő fejtágítón az a menedzser, aki a kapitalizmus, a piacgazdaság működésének rejtelmeibe próbálta beavatni a szocialista tervgazdálkodásba belepistult értelmiségieket. „A szocializmus mindig egy nem létező tortát akart igazságosan elosztani. Nálunk legalább van torta. Igaz, hogy nem jut mindenkinek, de van”. Tudtuk persze, hogy a szocializmusnak aposztrofált államkapitalizmusban is volt, olyan, amilyen, de igenis volt, amit az elvtársak természetesen a megszálló nagyhatalom támogatásával, amellyel kollaboráltak, kisajátítottak maguknak. Csakhogy ez mégsem volt legális. Legálissá az úgynevezett rendszerváltás tette, minthogy aki „jókor volt jó helyen”, az azt a vagyont, amit eddig köztulajdonként használt, magántulajdonává tehette. „Privatizálhatta”.Horn Gyula elvtárs megjelölte a tisztességes baloldali fülek számára hallatlan, abszurd, fából vaskarikának tűnő stratégiai célt is: „baloldali érzelmű tőkésosztályt kell kialakítanunk!”(Az eszközök természetesen nem számítanak, a cél különben is náluk – is - szentesíti az eszközt.)  Aztán ez a „baloldali érzelmű tőkésosztály” természetesen, a „proletár-internacionalizmus” folytatásaként működő kozmopolitizmus-globalizmus jegyében kiviszi a tőkét az országból. (Lásd Fritz Tamás cikkét: Univerzális népi-urbánus ellentét, Magyar Idők, 2017. február 4.) Most is kivinné, ha tehetné, illetve jóval nagyobb volumenben tenné. Ha egy nemzeti kormány hazai vállalkozókat próbál helyzetbe hozni (beleértve persze a nagyvállalkozókat is), akiktől remélheti, hogy nem fogják külföldre vinni a pénzt az országból, hát ez aztán igazán főbenjáró bűn! A korrupció legsötétebb bugyra!
            Ennél csak az sötétebb (a mi szemünkben), ha magukat „civilnek” álcázó szervezetek politikai ambícióval, kormánybuktató szándékkal fogadnak el külföldi nagytőké(s)től adományokat, és már ha csak törvényes  elszámoltatásukat követelik a kormánykörök, akkor is rögtön „a civilszféra felszámolásról”,  „a fékek és ellensúlyok rendszerének” aláásásáról papolnak, sőt a demokrácia megsemmisítését, a diktatúrát vizionálják.  Van fogalmuk arról, hogy milyen rossz optikája van nálunk a közvélemény döntő részében annak, ha egy kollaboráns múltjáról elhíresült elit pártfogását élvező szervezetek szervezkednek, a nagyhatalmú pénzvilág prominensétől kapott adományokból, egy törvényesen, demokratikusan, nagy szótöbbséggel megválasztott nemzeti kormány megbuktatására?  Ha valaki még nem tudná, hadd tudja meg végre az is: ha ugyanaz a politikai elit kollaborál most a keleti nagyhatalom helyett a hajdan piszkos imperialistának minősített nyugati nagyhatalommal, azt a politikai elitet soha nem vezették elvek és értékek. Csak az a törekvés, hogy bármi áron, hazaárulás árán is politikai elit maradhasson! Akkor is, ha most megpróbál az úgynevezett „civilek” háta mögé bújni.

További cikkek, tanulmányok, érdekességek a februári Havi Magyar Fórumban!