A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Látom a további előrelépés lehetőségét

Szilassy Zoltán a magyar bajnok hívószava ellenére is Újpesten maradt

Egy edző munkájának talán legnagyobb megbecsülését jelzi, ha a regnáló bajnokcsapat a kispadjára hívja. Nem túl gyakori, hogy egy ilyen lehetőséget valaki kihagyjon, pláne akkor, ha a lehetőségek terén is előrelépést jelenthetne az ajánlat elfogadása. Annál inkább érdekes, ha az adott szakember mégis eredeti állomáshelyén folytatja a már megkezdett munkát, hiszen ez azt jelzi, hogy a saját csapatánál is biztató jövőképet lát. Így van ezzel az Újpest jégkorongcsapatának trénere, Szilassy Zoltán is, aki a legutóbbi két év bajnoki címét megnyerő DVTK hívó szavára nemet mondva úgy döntött, hogy a Megyeri úton marad. Döntése okairól, valamint a lila-fehérek elmúlt évi szerepléséről és a következő szezon terveiről egyaránt kifaggattuk a kitűnő mestert.

Mielőtt újpesti munkájáról kérdezném, kérem, hogy beszéljünk arról a „zuhanyhíradós” értesülésről, miszerint a DVTK és a MAC is szívesen látta volna a kispadján. Ez igaz, vagy csak kacsáról van szó?
– A dolog MAC-ra vonatkozó része egyértelműen kacsa, engem senki nem keresett a fővárosiaktól és tudtommal ott fel sem merült az edzőcsere. Hozzáteszem: nem is látom az okát annak, hogy ott edzőt kellene váltani, hiszen Majoross Gergely személyében kitűnő tréner dolgozik a MAC-nál, aki ráadásul eredményes is. A DVTK hívó szava viszont valóban megérkezett, sőt immár másodszor kerestek meg, mert két évvel ezelőtt is volt már egy beszélgetésem Egri Gergellyel ez ügyben. Roppant megtisztelő dolog, ha egy edzőt az éppen aktuális bajnokcsapat szeretne alkalmazni, pláne, hogy három évre szerződtettek volna le, vagyis lett volna lehetőség hosszabb távú koncepcióban is gondolkodnom. Már csak azért is, mert az egyik legkitűnőbb hátterű magyar hokiklubról beszélünk, ahol a pénzügyi alapok is adottak ahhoz, hogy az ember merjen nagyot álmodni. Ám amint az ismert, megköszönve a lehetőséget, nem éltem vele.
Ezek után még inkább adódik a kérdés: hogyhogy mégis Újpesten maradt?
– Ez több összetevős történet. Amikor három évvel ezelőtt, 2014-ben elkezdtem a munkát Újpesten, a cél kimondva-kimondatlanul az volt, hogy a lila-fehéreket visszahelyezzük a magyar hoki térképére. Ez nem volt kis feladat, hiszen hosszú-hosszú évek óta mélyponton volt az újpesti jégkorong. Azt gondolom, hogy a stábbal együtt sikerült teljesíteni ezt a vállalást. Feltétlenül kiemelném azt, hogy a stábbal együtt, mert én vagyok ugyan a vezetőedző, ám az engem körülvevő munkatársak – úgy a szakmai stábban, mint a vezetőségben – egyaránt szívvel-lélekkel dolgoznak az Újpestért, így az elmúlt három év sikerei közös érdemnek számítanak. Azt gondolom, hogy nagyon nagyot lépett előre az egész lila-fehér szakosztály, beleértve a felnőtt- és az utánpótlás csapatokat is. Évről évre sikerült mindig jobbá válnunk, fejlődtünk, ám semmiképpen nem értünk még az út végére. Márpedig szeretném, ha sikerülne végigmenni az úton. Emellett emberileg is kitűnően érzem magam Újpesten, szeretem a körülöttem dolgozókat, edzőket, vezetőket, a stábot, és persze különösen közel állnak a szívemhez a játékosok, maga a csapat. Végeredményben ezek voltak azok, amelyek eldöntötték a maradni vagy menni kérdését. Azt is el kell mondani, hogy a GM, vagyis a főnököm, Ancsin János bízik bennem és támogat, sőt nemrégiben egy másik munkakörrel, a sportigazgatóival is megbízott a vezetőedzői teendők mellett. Ez egyfelől egy hosszú távú feladat, másfelől pedig egy jó koncepció és egy remek struktúra felépítésére ad lehetőséget. Bár a Miskolc ajánlata erős volt, összességében nem tudott versenyre kelni az újpestivel. Jól érzem magam a Megyeri úton, és látom a további előrelépés lehetőségét is, márpedig így sem emberi, sem szakmai oka nem volt annak, hogy váltsak.
Akkor most már beszéljünk az Újpestről. Alapvetően elégedett az elmúlt három év eredményeivel?
– Igen, azt hiszem, nincs miért szégyenkeznünk. A fő célt – miszerint az Újpest ismét legyen meghatározó szereplője a magyar bajnokságnak – sikerült elérnünk, több mint két évtized után szerzett ismét érmet a csapat, a tavalyi, illetve az idei bronzéremmel. Ez önmagában is szép siker, de legalább ilyen fontosnak tartom azt, hogy utánpótlásszinten is kitűnően szerepelnek a csapataink. Minden korosztályban érmes helyeken zártak csapataink, ráadásul szórakoztató, szakmailag is élvezetes játékot hozó döntőkön, illetve helyosztókon vagyunk túl. Mindez nagyon szép jövőképet is sejtet, a célunk pedig az, hogy ne csak átmeneti legyen a felnőtt csapat utóbbi években mutatott jó szereplése, hanem hosszú távon is élcsapat maradjunk a hazai pontvadászatban, mégpedig a saját utánpótlás-bázisunk jóvoltából.
A következő idényre már el is kezdték a felkészülést. Bár még nagyon odébb van a bajnokság rajtja, ám már körvonalazódik a jövő évi játékoskeret, következésképpen a célok is megfogalmazódnak lassan. Mit vár csapatától a jövő évben?
– Való igaz, alakul a keretünk. Van egy szint, ami felett nem tudunk versenyezni másokkal, de talán nem is baj ez, hiszen így is meg lehet találni azokat a játékosokat, akik segíthetnek bennünket céljaink elérésében. Örömmel mondhatom, hogy a csapat magja együtt maradt, hiszen biztosan nálunk folytatja többek között Benk András, Nemes Benjámin, Hegyi Ádám, Sikorcin Ladislav és Kiss Dániel is. Új igazolásaink között több fiatal tehetség is van, és tárgyalásban állunk légiós jelöltekkel is. Azt hiszem, a játékoskeret minőségével a következő szezonban sem lesz baj, immár csak nekünk, a szakmai stábnak kell majd hozzáadni a magunkét, és minden adott lesz a jó szerepléshez.
Mi az, amit a szakmai stáb és személy szerint ön hozzá tud és szeretne tenni a remélt jó szerepléshez?
– Úgy érzem, kijelenthető, hogy olyan edzői garnitúra dolgozik most a Megyeri úton, amelynek minden tagja eltökélt a fejlődés irányában, szereti és akarja is továbbképezni magát, újabb ismereteket elsajátítani. Nagyon fontos, hogy ezt a szemléletet megőrizzük, hiszen nem mindegy, hogy milyen hozzáállású trénerek foglalkoznak akár az utánpótlás, akár a felnőtt csapat mellett. Ezenkívül komoly feladatunk, hogy keressük mindig az új metódusokat is, észrevegyük, merrefelé halad a jégkorongsport szakmai felkészítése a világ vezető országaiban, és ebből amit csak tudunk, adoptáljunk a saját csapatunknál is. Az elmúlt időszakban bevezettük az úgynevezett prevenciós edzéseket, most, a szárazedzések időszakában is igyekszünk különlegességekkel, újdonságokkal előrukkolni a játékosok felé, mert fontos, hogy ők is érezzék, mi sem ülünk a babérjainkon, nekünk, edzőknek is fontos, hogy fejlődjünk, haladjunk előre.
Az imént utalt rá, hogy a következő szezonban már sportigazgató is lesz. Miként egyezteti össze majd a két feladatkört, illetve mennyivel jelent ez több munkát a hétköznapokban?
– Az összeegyeztetés nem lesz nehéz, mert igyekeztünk eddig is csapatmunkában dolgozni. Ezután sem leszek egyszemélyi döntnök, csupán csak a lehetőségeim bővülnek majd ki. Az, hogy sportigazgató is leszek, nyilván több munkát fog jelenteni, bár lehet, hogy akkor fogalmazok pontosan, ha azt mondom, hogy nem annyira időben fog változni a helyzet, hanem más lesz az összetétele a munkámnak. Végső soron eddig is a jégpályán töltöttem szinte az egész napot, így az ott töltött idő jelentősen nem is tudna megnövekedni a korábbiakhoz képest. Ami viszont pozitív változás lesz, hogy Székesfehérvárról visszaköltözünk Gödre, ami földrajzilag lényegesen közelebb van Újpesthez. Így az a holtidő, amit eddig az ingázással az autóban töltöttem, most jelentősen lecsökken. Ez pedig nemcsak az edzői munkám, de a család szempontjából is pozitív hozadékokkal jár majd együtt.
Végezetül egyvalamit áruljon még el: immár három éve dolgozik főedzőként Újpesten, és a válogatottak mellett is számítanak a szakmai munkájára. Személy szerint miben fejlődött legtöbbet az elmúlt évek során?
– Egy edzőnek minden nap, minden edzés, minden meccs, egy új élethelyzet az öltözőben, a pályán, amelyekből lehet és kell is tanulnia. Ezeket muszáj kihasználni a fejlődés érdekében. Azt gondolom, a legnagyobb tanulás az volt számomra, hogy a sereghajtónál kezdtem el dolgozni. Nem sokkolt, ha kétszer-háromszor kikaptunk, mert tisztában voltunk vele, hogy egy nehéz út áll előttünk. Úgy érzem, hogy a vereségeknél kell hitelesnek maradni egy edzőnek. Nem szabad elbizonytalanodni, elkezdeni kapkodni, más taktikához nyúlni, mást csinálni, következetesen kell a kijelölt úton tovább haladni. Nyilván ezen belül szoktak lenni olyan helyzetek, amikor változtatni kell, de a célnak, a vezérfonalnak ugyanannak kell lennie. Az első év legfontosabb tanulsága biztosan ez volt. Emellett az is nagyon lényeges, hogy az elvégzett munkádban való hit, a csapat által elvégzett munkába vetett hit nem csorbulhat, mert csak akkor lehetséges a játékosokkal is elhitetni, hogy ez fog minket kisegíteni a problémából. Úgyszintén sokat tett hozzá a szakmai fejlődésemhez, hogy ezt a csapatot fel tudtuk építeni a saját elképzelésünk szerint. Amint arról már beszéltünk, még messze nem vagyunk az út végén, de immár van honnan elindulni. Amikor van egy szezonbeli célkitűzés, és sok tehetséged van, akkor adja magát, hogy minél több fiatalt meg kell próbálni beépíteni a csapatba. A mögöttünk hagyott szezonban sok fiatalabb játékost sikerült „felvinnünk” a felnőttek közé. Ezt a folyamatot a következő években is folytatni szeretnénk. Talán ennyiből is látszik, hogy rengeteg szakmai kihívás áll előttünk, amivel – reményeink szerint – nem csak az újpesti-, de az egész magyar hokit is jobbá tudjuk tenni egy kicsit.


SZILASSY ZOLTÁN – Budapesten született 1975. január 31-én.
Pályafutása: Édesapja, Szilassy Béla egykoron válogatott jégkorongozó volt, így adta magát, hogy ő is a jégpályán kössön ki. Újpesten lett igazolt játékos hétéves korában. Hat szezont játszott a lila-fehéreknél, majd néhány évig a Ferencvárosban is játszott. 17 éves korában mutatkozott be az OB I-ben. 1995 nagy fordulatot hozott pályafutásában, ugyanis a feltörekvő székesfehérvári Alba Volán szerződtette. Hat éven át szerepelt a koronázóvárosban, részese volt a mostanra egyeduralkodóvá váló Volán első nagy sikereinek. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején többször is meghívást kapott a felnőtt válogatottba. 2001-ben átigazolt a szomszédvárhoz, Dunaújvárosba, és nyolc éven át alapembere lett az Acélbikáknak. A 2011–1012-es esztendőben már nem csupán játszott a csapatban, de edzőként is elkezdett dolgozni. A fiatalokkal végzett munka mellett az akkori vezetőedző, Stephan Lundh segédedzője is lett. 2013 őszén szerződött Újpestre, az utánpótláscsapatok edzője lett. 2014 áprilisában megkapta élete első vezetőedzői megbízását, amelynek értelmében nevelőegyesülete, az Újpest trénere lett. Azóta ő irányítja a lila-fehéreket, és munkája eredményeként az Újpest hosszú idő után ismét érmes helyen zárta a magyar bajnokságot.
Sikerei: 50-szeres felnőtt válogatott, ötszörös magyar bajnok (1992, 1993, 1999, 2001, 2002). Kilencszeres Magyar Kupa-győztes (1998, 2000, 2002, 2003, 2004, 2008, 2010, 2011, 2012). A válogatott színeiben, több korosztályos világverseny mellett, részt vett az 1994-es C-csoportos felnőtt világbajnokságon is. Edzőként részese volt a Dunaújváros két MOL Liga-győzelmének, valamint egy bajnoki és a Magyar Kupa-aranyérmének is.