A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 24.
száma.





Merkel kiállt a magyar kerítés mellett

Váratlanul elhunyt a Magyar Fórum egykori munkatársa, Lovas István

Ha Kunhalmi lesz az MSZP elnöke, akkor borítékolható, hogy összeáll Gyurcsányékkal

150 éve született Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Székelyföld felkerült a futballtérképre

A Sepsiszentgyörgy véghez vitte a csodát: feljutott a román élvonalba

Bár nehezen adta be a derekát, végül ráébredt: kárpátaljai magyarként kötelessége segíteni a székelyföldi magyarokon, ha erre kérik. Márpedig erre kérték, mert nagy terveket szövögettek a Háromszéki-havasok aljában. Munkába állásakor három dolgot előre leszögezett: a munkában nem ismer tréfát, nem bójának szerződik és a rosszra sosem fogja azt mondani, hogy jó. Az eredmény egy sporttörténelmi bravúr: Sepsiszentgyörgynek fennállása során először élvonalbeli labdarúgócsapata lett. Sportrovatunk vendége a legendás kárpátaljai futballedző, az egykoron Valerij Lobanovszkij által is megsüvegelt Sándor István, aki a Sepsi OSK szakmai igazgatójaként döntő szerepet játszott a háromszéki csapat feljutásában.

– Hogyan kezdődött a kapcsolata a sepsiszentgyörgyi csapattal? Hogyan került a Sepsi OSK szakmai stábjába?
– Már több éve Felcsúton dolgoztam mint a Puskás Akadémia nemzetközi tehetségkutatója, játékos-megfigyelője. Öt ország tartozott hozzám, ahol kerestem, kutattam a tehetségeket: Szlovénia, Horvátország, Szlovákia, Ukrajna és Románia. Ennek a munkának a részeként természetesen nagyon sok klubbal kapcsolatba kerültem, köztük a Sepsi OSK-val is. Az ottani vezetőség szakmai segítséget kért tőlem abban, hogy miként léphetne előrébb a csapatuk. Ezt hivatalosan, a Puskás Akadémiát megkeresve is megtették, lényegében úgy is lehetne fogalmazni, hogy elkértek, kölcsönkértek Felcsútról, szerették volna, ha átteszem a székhelyemet hozzájuk.
– Hogyan reagált a felkérésre? Gondolom, azonnal igent mondott…
– Nem, nem így volt. Be kell vallanom, hogy nemhogy azonnal, de még másodjára sem mondtam igen, sőt jeleztem a Sepsi OSK vezetősége felé, hogy én ezt a munkát nem tudom elvállalni. Aztán a ma is Kárpátalján élő unokatestvérem, valamint más kárpátaljai barátaim, akik értesültek erről a felkérésről, szó szerint ledorongoltak. Elmondták, hogy nekem, mint kárpátaljai magyarnak, kutya kötelességem segíteni a székelyföldi magyaroknak, ha ők erre kérnek. A szívem mélyén magam is éreztem, hogy ez így van, de meg kell mondanom, hogy végső soron ez adta meg a szükséges lökést, hogy mégis belevágjak.
– Mivel kezdte a munkát? Milyen viszonyokat, körülményeket talált Sepsiszentgyörgyön?
– Január elsejétől álltam hivatalosan munkába, így éppen a tél kellős közepén kezdtük el a közös munkát. Amikor először találkoztam a csapattal és a vezetőséggel, három dolgot szögeztem le rögtön. Elmondtam, hogy világéletemben a kemény munkában hittem, és hogy a pályán, munka közben nem ismerek tréfát. Amikor dolgozni kell, akkor dolgozni kell, nincs mellébeszélés. Emellett – elsősorban a vezetők felé – azt is jeleztem, hogy nem pályatartozék szeretnék lenni, nem bójának érkeztem. Ezért a rosszra soha nem fogom azt mondani, hogy az jó. A legelején akadtak komolyabb hiányosságok. Például nem volt hol edzeni, mert a kemény, székelyföldi tél miatt a meglévő pálya nem volt alkalmas a munkára. Aztán volt, amikor nem volt meleg víz az öltözőben, így a játékosok nem tudtak zuhanyozni edzés után. A vezetők olyan értelemben korrektek voltak, hogy rögtön az elején közölték: a csapatnak ez az első éve a másodosztályban, így sok tekintetben még nem optimálisak a körülmények. Abban is korrektek voltak, hogy segítettek orvosolni a problémákat. Harminc kilométerre Sepsiszentgyörgytől találtunk egy műfüves pályát, ahol tudtunk tréningezni akkor is, ha havas, zimankós idő volt. Emellett elbeszélgettem a gépésszel, aki a zuhanyzók állapotáért is felel, elmondtam, hogy nélküle nem tud működni a csapat, kértem, hogy legyen a segítségünkre. Többé nem volt probléma a meleg vízzel.
– Ami munkájának a konkrét szakmai részét illeti, milyen reményekkel várta a tavaszt? Egyáltalán: mennyire ismerte a román másodosztály mezőnyét?

Olvassa végig interjúnkat a július 13-i Heti Magyar Fórumban!