A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 47. száma.





Dr. Rétvári Bence:
Nincs szükség külső szereplők irányítására

Dr. Gyuricza Csaba:
Migráció és tudásexport

Csapó Endre:
Közép-Európa nem volt, hanem lesz

Dr. Hidán Csaba:
Ez élethalálharc


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Székelyföld felkerült a futballtérképre

A Sepsiszentgyörgy véghez vitte a csodát: feljutott a román élvonalba

Bár nehezen adta be a derekát, végül ráébredt: kárpátaljai magyarként kötelessége segíteni a székelyföldi magyarokon, ha erre kérik. Márpedig erre kérték, mert nagy terveket szövögettek a Háromszéki-havasok aljában. Munkába állásakor három dolgot előre leszögezett: a munkában nem ismer tréfát, nem bójának szerződik és a rosszra sosem fogja azt mondani, hogy jó. Az eredmény egy sporttörténelmi bravúr: Sepsiszentgyörgynek fennállása során először élvonalbeli labdarúgócsapata lett. Sportrovatunk vendége a legendás kárpátaljai futballedző, az egykoron Valerij Lobanovszkij által is megsüvegelt Sándor István, aki a Sepsi OSK szakmai igazgatójaként döntő szerepet játszott a háromszéki csapat feljutásában.

– Hogyan kezdődött a kapcsolata a sepsiszentgyörgyi csapattal? Hogyan került a Sepsi OSK szakmai stábjába?
– Már több éve Felcsúton dolgoztam mint a Puskás Akadémia nemzetközi tehetségkutatója, játékos-megfigyelője. Öt ország tartozott hozzám, ahol kerestem, kutattam a tehetségeket: Szlovénia, Horvátország, Szlovákia, Ukrajna és Románia. Ennek a munkának a részeként természetesen nagyon sok klubbal kapcsolatba kerültem, köztük a Sepsi OSK-val is. Az ottani vezetőség szakmai segítséget kért tőlem abban, hogy miként léphetne előrébb a csapatuk. Ezt hivatalosan, a Puskás Akadémiát megkeresve is megtették, lényegében úgy is lehetne fogalmazni, hogy elkértek, kölcsönkértek Felcsútról, szerették volna, ha átteszem a székhelyemet hozzájuk.
– Hogyan reagált a felkérésre? Gondolom, azonnal igent mondott…
– Nem, nem így volt. Be kell vallanom, hogy nemhogy azonnal, de még másodjára sem mondtam igen, sőt jeleztem a Sepsi OSK vezetősége felé, hogy én ezt a munkát nem tudom elvállalni. Aztán a ma is Kárpátalján élő unokatestvérem, valamint más kárpátaljai barátaim, akik értesültek erről a felkérésről, szó szerint ledorongoltak. Elmondták, hogy nekem, mint kárpátaljai magyarnak, kutya kötelességem segíteni a székelyföldi magyaroknak, ha ők erre kérnek. A szívem mélyén magam is éreztem, hogy ez így van, de meg kell mondanom, hogy végső soron ez adta meg a szükséges lökést, hogy mégis belevágjak.
– Mivel kezdte a munkát? Milyen viszonyokat, körülményeket talált Sepsiszentgyörgyön?
– Január elsejétől álltam hivatalosan munkába, így éppen a tél kellős közepén kezdtük el a közös munkát. Amikor először találkoztam a csapattal és a vezetőséggel, három dolgot szögeztem le rögtön. Elmondtam, hogy világéletemben a kemény munkában hittem, és hogy a pályán, munka közben nem ismerek tréfát. Amikor dolgozni kell, akkor dolgozni kell, nincs mellébeszélés. Emellett – elsősorban a vezetők felé – azt is jeleztem, hogy nem pályatartozék szeretnék lenni, nem bójának érkeztem. Ezért a rosszra soha nem fogom azt mondani, hogy az jó. A legelején akadtak komolyabb hiányosságok. Például nem volt hol edzeni, mert a kemény, székelyföldi tél miatt a meglévő pálya nem volt alkalmas a munkára. Aztán volt, amikor nem volt meleg víz az öltözőben, így a játékosok nem tudtak zuhanyozni edzés után. A vezetők olyan értelemben korrektek voltak, hogy rögtön az elején közölték: a csapatnak ez az első éve a másodosztályban, így sok tekintetben még nem optimálisak a körülmények. Abban is korrektek voltak, hogy segítettek orvosolni a problémákat. Harminc kilométerre Sepsiszentgyörgytől találtunk egy műfüves pályát, ahol tudtunk tréningezni akkor is, ha havas, zimankós idő volt. Emellett elbeszélgettem a gépésszel, aki a zuhanyzók állapotáért is felel, elmondtam, hogy nélküle nem tud működni a csapat, kértem, hogy legyen a segítségünkre. Többé nem volt probléma a meleg vízzel.
– Ami munkájának a konkrét szakmai részét illeti, milyen reményekkel várta a tavaszt? Egyáltalán: mennyire ismerte a román másodosztály mezőnyét?

Olvassa végig interjúnkat a július 13-i Heti Magyar Fórumban!