A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Aranyéremre tör a pólóválogatott

A negyeddöntőtől új torna kezdődik

Immár javában zajlik minden idők legnagyobb hazai sporteseménye, a Vizes Világbajnokság. Az úszók mellett kiemelt figyelmet kapnak pólósaink is, akiknél egyelőre még a csoportküzdelmek zajlanak. Onnan kötelező a továbbjutás, de hogy a végelszámolásnál milyen helyezést érhetnek el csapataink, az ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben bizony sok dologtól függ. Sportrovatunkban a férfi pólóválogatott védőjével, Gór-Nagy Miklóssal beszélgettünk esélyekről, a hazai pálya sajátosságairól, és arról, hogy miután lemaradt a riói olimpiáról, milyen érzésekkel tért vissza a nemzeti együttesbe?

– Engedje meg, hogy kicsit régebbről indítsuk a beszélgetést. Tavaly nyáron úgy alakult, hogy kimaradt a riói olimpiára utazó keretből. Milyen érzésekkel tért most vissza Märcz Tamás szövetségi kapitány hívására?
– Nagyon érdekes lelkiállapotban vagyok, ami persze nem meglepő, hiszen az elmúlt egy év szintén bővelkedett a sajátos fordulatokban. Természetesen csalódásként éltem meg, hogy lemaradtam az olimpiáról, hiszen nagyon vágytam arra, hogy az ötkarikás játékokon is képviselhessem a hazámat. Mivel ez nem valósult meg, őszintén szólva legbelül, magamban én már elengedtem a válogatottságot, úgy véltem, hogy később sem fognak már majd meghívni. Szerencsére ebben tévedtem, az új szövetségi kapitány, Märcz Tamás meghívót küldött számomra, ráadásul egyértelműen úgy érzem, hogy hasznára tudok lenni a csapatnak, ami nagy öröm. Az igazság az, hogy amikor már évek óta folyamatosan ott van valaki a keretben, és világversenyről világversenyre tagja a csapatnak, talán már egy kicsit megszokottá is válhat a meghívó és a kerettagság. Viszont én most szinte új élményként élem meg, hogy újból itt lehetek. Az pedig, hogy hazai rendezésű versenyen léphetünk medencébe, még nagyobb odaadásra sarkall bennünket, hiszen a saját bőrünkön érezzük a szeretetet és a megkülönböztetett figyelmet.
– Ha már a hazai rendezés szóba került: milyen sajátosságai vannak önnek, önöknek, mint résztvevőknek ebben?
– A hazai rendezés mindenféleképpen egyedivé teszi a világbajnokságot. Szerencsések vagyunk, hogy az első saját rendezésű világbajnokságon mi képviselhetjük a magyar férfi pólót. El kell ismerni, hogy egy ilyen tornán nem elég csupán fizikai- és taktikai értelemben topon lenni, szükséges a különleges mentális felkészültség is. Tudni kell kezelni azt a helyzetet, hogy 6-7000 ember kint van a Margitszigeten, igazi katlanhangulatot teremtve, és majdnem mindenki a mi győzelmünkért szorít. Ebben persze benne van az is, hogy egy-egy gólunknál felrobban a medence, viszont ha kimarad egy nagy lehetőség, akkor dermedt csend üli meg a lelátót. Emellett ott vannak a nézőtéren a családtagjaink, a rokonaink, a barátaink, a szívünkhöz közel álló sok-sok ember, akiknek nyilván külön is szeretnénk örömet okozni. A csapatra és azon belül az egyes szereplőkre helyezkedő nyomás ilyenkor lényegesen nagyobb. Az ebből fakadó helyzeteket pedig muszáj megfelelően kezelni.
– Mit jelent a megfelelő kezelés?
– Leginkább azt jelenti, hogy mindezt a magunk hasznára tudjuk fordítani. Ez pedig akkor lehetséges, ha sikerül egy olyan különleges, képzeletbeli burkot vonnunk magunk köré, amely a pozitívumokat átengedi, a negatívumokat pedig képes kívül tartani. Nyilvánvaló, hogy összességében sokkal több az előnye egy hazai rendezésű világeseménynek, mint a hátránya. Emellett próbáljuk úgy alakítani az életünket, hogy kikerüljük az esetleges buktatókat. Többünknek van már tapasztalata a 2014-es budapesti Eb miatt, igazán csak a válogatottban abszolút újonc, Mezei Tomi számára lehetnek meglepetések. De neki is igyekszünk segíteni.
– Sokan vonnak párhuzamot a négy évvel korábbi időszakkal. Akkor is egy kevésbé sikerült olimpia után volt a férfiválogatott, majd aztán egy évre rá jókora meglepetést okozva világbajnok lett Barcelonában. Ön szerint is felfedezhető bármiféle párhuzam?
– Kétségkívül, valóban lehet talán találni párhuzamokat, hiszen például amit ön elmondott, az is egy ilyen hasonlóság. Ám ahogyan szokták mondani, hogy minden meccs más, és ugyanúgy igaz az is, hogy minden nagy torna más. A vélt vagy valós párhuzamok ellenére hiba volna bármilyen következtetéseket levonni abból, hogy mi volt négy éve Barcelonában. Ez egy teljesen más torna, mint ami az volt, itt is fel kell építenünk magunkat.
– Mindannyian ismerjük Rajki Béla örök érvényű megnyilvánulását, miszerint a magyar vízilabdasport számára egy ezüstérem már kudarcnak számít. Ennek érvénye ma is él ön szerint? Hogyan látja a csapat vb-esélyeit?
– Ismereteim szerint Rajki Bélának ez a mondata az 1972-es müncheni olimpia kapcsán hangzott el, ahol nem sikerült győzni, és az olimpiára vonatkozott. Ettől persze még világos, hogy mit akart vele kifejezni Béla bácsi: a hagyományai mindenütt aranyéremre predesztinálják a magyar pólót. Ez egyfelől igaz, és a célunk nekünk is az aranyérem, annak reményével szállunk a medencébe, különösen most, a hazai rendezésű világbajnokságon. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a realitásokat, amely azt mutatja, hogy a szerbek jelenleg mindenki fölé magasodnak. Az elmúlt évek világversenyeit szinte kivétel nélkül megnyerték, egész sor klasszis játékos alkotja a keretüket. Ők most a legjobbak, és meglepetésnek számítana, ha nem nyernék meg a világbajnokságot. Az más kérdés, hogy verhetetlen csapat nincs, és nagyon eltökéltek vagyunk, a csapatunk egységes, egyfelé húzunk, és természetesen szeretnénk örömteli meglepetést okozni, felborítani az előzetes papírformát.
– A negyeddöntőbe jutás nyilván kötelező feladat. Utána mitől függhet, hogy meddig jut végül el a csapat?
– Igen, valóban úgy néz ki a helyzet, hogy a negyeddöntőtől bizonyos értelemben új torna kezdődik. Egyszerre nehéz és könnyű válaszolni arra, hogy mitől függ a szereplésünk. Sok összetevős dolog ez, mert a mezőny a szerbek mögött – akik, mint mondtam, kiemelkednek – nagyon kiegyensúlyozott. Az olaszok, a horvátok, a montenegróiak és persze mi is küzdünk a legjobb helyezésekért, ezért nehéz lenne megtippelni a végeredményt. De éppen ezért könnyű is a válasz: mivel nagyjából egyforma erősségű csapatokról beszélünk, amelyek között csak nüánszok döntenek, maximális koncentrációval, a helyzetek értékesítésével bármelyik vetélytárs legyőzhető, és ez még a szerbekre is igaz, kimagasló teljesítményt nyújtva őket is el lehet kapni.
– Év eleje óta Märcz Tamás a válogatott kapitánya. Milyen a habitusa, milyen vele együtt dolgozni?
– Annak ellenére, hogy markáns elképzelése van arról, hogy mit szeretne látni tőlünk a vízben, mégis nagy szabadságot kapunk tőle. Előtérbe helyeződik a saját kreativitásunk, ötleteink, ami jót tesz ennek a csapatnak, hiszen sok a tapasztalt, rutinos róka a gárdában. Ezenkívül azt emelném még ki, hogy Tamás nagyon pozitív személyiség. Igyekszik mindig az előnyös dolgokat megtalálni, és még a hibák elemzése során is észrevenni a jó dolgokat. Az ilyesfajta tudatos megerősítés igen jót tesz az önbizalomnak, ami különösen fontos és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy végül jó eredményt érjünk el.
 
Kovács Attila