A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 50. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Idén benyújtjuk az autonómiatervezetet

Az anyanyelvhasználatért, a szimbólumhasználatért és az autonómiáért

Az RMDSZ frakciójában politizáló polgári párti képviselő szerint a zavaros politikai helyzetben, és a kisebbség-többség viszonyában akkor beszélhetünk szólásszabadságról, ha kiállunk ügyeinkért, képviseljük azt, és nem félünk. Ez a feladata a parlamenti képviseletnek is, hogy meglevő hatalmával nyilatkozzon és kiálljon a magyarság ügyeiért. Különben hiába van magyar képviselet Erdélyben és Bukarestben, annak nem lesz eredménye – nyilatkozta Kulcsár-Terza József.

„Közös ügyeinkért, csakis közösen harcolhatunk: nem számítanak az erdélyi pártok különbözőségei, csakis az összefogás” – hangoztatta az EMI-táborban. Tusványoson viszont újfent vitatkoztak az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ vezetői. Nem naivitás ezek után az összefogásban bízni?
 

– Jelenleg nincs más út, csak az összefogás. Ha valaki másként látja, szerintem téved. Fel kell nőni arra a szintre, hogy a közös, a nemzeti ügyek érdekében betemessük a pártok közti árkokat. A nézetletéréseket, a személyes konfliktusokat meg kell tárgyalni, még vitázni is lehet róluk, de az autonómia és az anyanyelvhasználat ügye annyira lényeges, hogy csak összefogással érhető el. Az MPP-n belül is azt hangsúlyozom, hogy nemzeti kérdéseknél felül kell emelkedni a sértődöttségeken.
 
Területi, vagy kulturális autonómiára gondolnak az RMDSZ-frakción belül?
 

– Az, hogy a frakción belül ki mit gondol az autonómiáról, eléggé érdekes, hiszen a szenátorokkal együtt majdnem harmincan vagyunk. Székelyföld esetében mindenféleképpen területi autonómiáról van szó.
 
Mi kell ahhoz, hogy még idén, a trianoni gyászév előtt beadhassák a parlamentben a statútumot és harcoljanak az autonómiáért?
 

– Egyetlen képviselő is beadhat törvényjavaslatot, így ha kell, egyedül teszem meg. Ennél viszont sokkal többet ér, ha az egész frakció nyújtja be, és a dokumentumot minden képviselőnk aláírja. Csak akkor lesz igazán ereje és hatása a törvénytervezetnek. Ha csak egy-két képviselő írja alá, akkor a románok hátradőlnek és „kérnek egy kávét”, s azt mondják, mi csak össze-vissza beszélünk. A románok viszont mindig egységesen lépnek fel saját nemzeti ügyeikben – ebben tanulhatnánk tőlük –, és alig van olyan politikusuk, aki nem értene egyet az erdélyi magyarság elleni intézkedésekkel, csak a módszerben lehetnek viták. Mi viszont állandóan, mindenen vitatkozunk, a másikat árulózzuk, ami nem vezet semmi jóra. Ha viszont mindenki aláírná a törvénytervezetet, akkor annak a híre nem csak Bukarestig jutna el. Az egész világnak tudnia kell, hogy mit akar a székely nép.
 
Számon kérte öntől a Székely Nemzeti Tanács az autonómiastatútum parlamenti beterjesztését. Valóban megígérte az SZNT-nek az idei beterjesztést?
 

– Azon vagyunk, hogy idén nyújtsuk be a statútumot, de ezt korábban nem ígértem meg az SZNT-nek. Tehát nem igaz, hogy a Sepsiszéki Székely Tanács tisztújításán őszig kaptam volna haladékot az autonómiatervezet benyújtására. A sajtóból értesültem az állítólagos számonkérésről, illetve arról, hogy a tanácstól őszig kaptam haladékot. Ilyen beszélgetésre nem került sor, és vita sem volt. A tisztújításon valóban felszólaltam, és kifejtettem a véleményemet, miszerint minél előbb be kell nyújtani a tervezetet, konszenzusra kell jutni a kérdésben, de ezt önként tettem. Már csak azért sem kaphattam újabb haladékot, mert korábban sem egyeztettünk a benyújtás időpontjáról a Székely Nemzeti Tanáccsal, illetve helyi szervezeteivel. Ráadásul az SZNT nem támogatta, hogy a Magyar Polgári Párt két politikusa az RMDSZ színeiben indult a tavalyi parlamenti választásokon. Ha egyszer nem támogattak, akkor nem lehetett megállapodás sem. Nagyon sajnálom, hogy a Székely Nemzeti Tanács ebben az esetben finoman szólva ferdített.
 
A Grindeanu-kormány elleni bizalmatlansági indítvány után miért nem nyújtották be az autonómiatervezetet?
 

– Valóban, a dokumentumot már tavasszal elő kellett volna terjeszteni, amikor a Grindeanu-kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány kapcsán kitört a magyarellenes diskurzus. Mi akkor nagyon keveset kértünk, mégis hatalmas hisztéria lett belőle. Akkor kellett volna benyújtani az autonómiatervezetet, hogy mutassuk fel valós igényünket. Az RMDSZ nincs kormányon, nincs mit veszítenünk. Kértem az RMDSZ-t, hogy tárgyaljunk az autonómiáról, de végül is elutasítottak. Még az idén be kell nyújtani a törvénytervezetet, nem szabad 2018-ra hagyni, mikor a román gyulafehérvári egyesülés centenáriumának apropóján a többségi társadalom provokációként értékelheti a kezdeményezést.
 
És mi történik akkor, ha az RMDSZ újfent elutasítja?
 

– A zavaros politikai helyzetben, és a kisebbség–többség viszonyában akkor beszélhetünk szólásszabadságról, ha kiállunk ügyeinkért, képviseljük azt, és nem félünk. Ez a feladata a parlamenti képviseletnek is, hogy meglevő hatalmával nyilatkozzon és kiálljon a magyarság ügyeiért. Különben hiába van magyar képviselet Erdélyben és Bukarestben, annak nem lesz eredménye. Sosem voltam negatív gondolkodású, ezért bízom benne, ha nem is a teljes frakció, de többen aláírjuk a tervezetet, már beszélgettem is erről néhány képviselővel. Igaz, az RMDSZ-ben óvatosabban politizálnak, mint a Magyar Polgári Pártban, de remélem, ha én előre megyek, mint egy mozdony, akkor csatlakozni fognak vagonként az RMDSZ-esek. A tervezet kapcsán konszenzusra kellene jutni, és egyetlen statútum mögé kellene felsorakoznia az egész erdélyi magyarságnak, mert az autonómiaigény nem valamelyik párté vagy civil szervezeté, hanem Székelyföldé.
 
Medveczky Attila