A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 42. száma.





Sör, motor, Luther
Reformáció 500

Menyhárt József
Felvidékre nem migránsokként érkeztünk

Életrajz egy 31 éves fiatalemberről


Mocsai Lajos
A magyar sportkultúra felélesztése a cél




MEGJELENT

a HAVI MAGYAR FÓRUM

10. száma.




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




​Lovas sírok Pozsony kapujában

A Pozsony kapuját képező Észak-Csallóköz csücskében lévő magyar falu határa a legnagyobb 8. századi avar sírhelyet rejtette. Püspöki Nagy Péter, pozsonypüspöki származású európai hírű történészünk szavai látszódnak e lelet kapcsán bebizonyosodni, aki szerint Csallóköz sík, ingoványos, mocsaras, ártéri vidéke avar telephely volt, ahová meghúzódtak az avarok, s mai lakosságának egy részét ezen avarok leszármazottai teszik ki. Ha a Szlovákiában fellelt avar sírleletek északi határát tekintjük, Csallóköz bőven az avar kaganátus területén helyezkedett el.
A régészeknek 460 avar sírt sikerült feltérképezniük, melyek értékes leleteket tartalmaztak. Az autópálya-kivitelező finanszírozza az ásatások költségeit, melynek leleteit a Szlovák Nemzeti Múzeum Régészeti Múzeumában helyezik el. Későbbiekben a múzeum kiállítási anyagaként lesznek bemutatva. A legértékesebbek közé a gazdag lovas sírok tartoznak, melyekben nagy számú bronz, sok esetben ezüstözött dísz és használati tárgyakat találtak. Ezek főleg az avar elöljárók sírjai. A módos avar férfisírokban a régészek mondabeli állatmotívumokkal, griffekkel díszített övcsatokat a női sírokban míves avar ékszereket leltek. Szinte minden sírból áldozati edény is előbukkant, melyek díszítése Milan Hornák, az ásatások vezetője szerint már jellegzetes szláv elemeket visel, amit a kölcsönös kultúrbefolyás bizonyítékának tart a régész. Az egyik legértékesebb leletként a 771 és 793 között használatos Nagy Károly korabeli érmét tartják számon, mivel csupán 14 ilyen fönnmaradt érme ismeretes a világon, ám azok már gyűjteményekből bukkantak elő. A pozsonypüspöki érmelelet a 15. ilyen érme és egyetlen a világon, mely régészeti leletként bukkant elő a föld felszíne alól.
E leletről az utóbbi két hónapban többször tudósítottak újságok és tévécsatornák is. Tény és való, még a régészethez, történelemhez vajmit konyító közember számára is hírértékkel bír, mivel Szlovákiában a történelemtanítás az avarokat mindig is amolyan szláv ősellenségnek állította be, mivel az első szláv törzscsoportosulásnak, a Kr. u. 7. századi úgynevezett Szamo birodalmának ádáz ellenségei az avarok voltak. Legalábbis a történelemtanítás úgy állítja, hogy a békés szlávok a szilaj, vérszomjas, leigázó avarok rajtaütéseinek voltak kitéve, ami ellen a Szamo frank kupec vezette szláv törzsszövetség már képes volt némileg védekezni. Ám az utóbbi két évtizedben a történészek fentebbi, iskolákban is tanított nézete kezdett enyhülni, és mára a közös, szlávok és avarok által lakott települések létezését is hangoztatják. Ezzel kissé rombolva a szláv-szlovák nemzeti romantika jegyében felállított „történelmi ősellenség” képét, melytől a szláv-szlovák népnek a történelem folyamán szenvednie „kellett”. Valójában egy, a huszadik század elején hivatalosan is elfogadott kifogásról, magyarázkodásról van szó, mellyel a szlovák történelemírás a szlovák nemzet akkori aktuális, kevésbé kecsegtető társadalmi állapotát magyarázta maga előtt a szlovák nemzet előtt. Könnyebb volt állandóan bűnbakot, keresni a történelemben, amely miatt nem tudott kibontakozni a szláv-szlovák népelem, mintsem hogy elismerni, hogy nem egy forradalmi és rebellis szellemmel felvértezett nép volt a szláv és az abból kifejlődött szlovák népnemzet, hanem olyan, mely a történelem folyamán nem egyszer a rövidebbet húzta és e tényt az adott történelmi korban el is fogadta, illetve társadalmilag és politikailag igazodott, alkalmazkodott hozzá. A szláv avar problematika is ilyen. Szilajabb, harcosabb nép volt az avar a hatodik századi Kárpát-medencébe érkezésekor és leigázta az itteni szláv törzseket, ez állapothoz a szláv törzsek a túlélésük érdekében alkalmazkodtak.
Az avarok első nagy központjukat Debrecen környékén alakították ki. A legismertebb avar vezér, aki az úgynevezett kagán címet viselte Bajan volt. A leigázott szlávokkal valószínű, hogy tényleg nem bántak kesztyűs kézzel, mivel úgy ismeretes, hogy a szlávokat az első vonalban gyalogosként vetették be. A későbbiekben az avar kaganátus kiterjeszkedett az egész Kárpát-medence síksági területére. Északon a Kárpátok hegyvonulatáig nyugaton egész az Alpokig terjeszkedett. A 6. század felétől a 9. század közepéig a Kárpát-medencében élő avarok nomád életmódot folytattak. Leletek bizonyítják, hogy birodalmuk vége felé már letelepedett avarokat is találunk, kik félig a földbe mélyített viskókban élnek. A régészek történészek szerint itt kezdődik az avar és szláv kultúrcsere is, mely a nomád életmód változásával, elhagyásával szláv elemeket hoz az avar kultúrába, ahogy az a régészek szerint a fentebb említett lelet kerámiaedényeinél is észlelhető.
Ám ami a pozsonypüspöki leletet illeti, a kerámiák szláv jellegénél a hír bejelentésével nem állt meg a dolog. Az avar nomád temetkezési jellegzetességeket a kézműves, a nomád bronzmegmunkálási jellegzetességeket felvonultató sírok és az azokban nyugvó nemcsak kulturálisan, de anatómiailag is alátámaszthatóan avar csontmaradványok a hír majd két hónappal ezelőtti bejelentése óta mostanra majdhogynem szlávvá váltak. Eme pálfordulásnak nem az avar őseink az okozói, hanem a korunk embere. Korunk sajtója, korunk szakemberei.
A lelet felfedezésének híre a tényszerűség elvét követve úgy lett bejelentve, mint azt a bevezetőben, a második bekezdésben is vázoltam. Ám a szlovák közszolgálati csatorna Szlovákia képekben című két héttel ezelőtti a közéletet térképező műsorában már alig hallunk valamit a lelet avar jellegéről. Maga a műsorvezető a riportot mint a Nagymorva Birodalom előtti lelet felfedezését jelenti be, mire következett annak jellemzése. Miután magától a régésztől Andrej Zitnantól megtudjuk, hogy lovas temetkezésről van szó, gazdag bronzleletekkel a kerámia szláv jellegére kanyarodik újonnan a jellemzés és csak ezek után halhatja meg a mit sem sejtő néző először e sírleletek kapcsán az avar kifejezést. A fentebb említett régész csak a riport közepén tud erőszakot venni magán az avar szó kimondásához a kerámia jellegének okfejtése után, miután bejelenti, hogy a kerámialeletek érdekessége a jellegzetes szláv mintázatuk és formaviláguk mellett az, hogy fülük is van, ami egy színszláv környezetben nagyon idegen jelenség, mert ezt már jellegzetesen avar megoldásnak tartja. S mikor már megdőlt a tabu és a régész ajka mégsem perzselődött meg az avar szó kimondásán, a naiv néző várná, hogy a riport másik felében végre ki lesz mondva milyen etnikumú sírokról is tudósít végül a riport, legyen az avar, szláv, gepida stb., de hiába. Csak annyit említenek a bennük nyugvókról, hogy nem lehet megmondani biztosan, hogy a sírokban avarok vagy szlávok fekszenek-e, ugyanis a régész szerint a csontmaradványokból erre nem lehet rájönni. Eközben a lelet érdekességének tartja a csontvázak nagyságát, tehát elmondása szerint azon időket tekintve átlag feletti magas emberek nyugszanak e sírokban.
Itt kezd komikumba csúszni a dolog, mivel a történelem iránt érdeklődők közt Szlovákiában köztudott, hogy az avarok az átlagnál magasabb növésűek voltak, mivel a szlovák obor szó, amely óriást jelent a magas termetű avarokra utal. Avar – abar – obor. Tehát óriás, mint amilyennek az avarok tűnhettek a kisebb termetű szlávokkal, germánokkal, stb. szemben. Az avar sírleletekben az akkori átlagnál magasabb emberek nyugszanak, mint más etnikumhoz tartozó sírokban. A leletek jellege a temetkezés módja, mint ahogy a csontvázak mérete együttvéve döntő érvek abban, hogy Pozsonypüspöki határában avar önazonossággal bíró emberek 8. századi temetkezési helyéről van szó. A 2020-as évek közeledtével pedig a televízió és a fentebb említett régész történelmi tényeket elsunnyogó magatartása ily módon sajnos inkább már a komikum felé csángál, mintsem hogy korrekt tudósításnak és tudományos megközelítésnek lehetne nevezni azt.
Az avar sírok felfedezéséről a szlovák médiumok tolmácsolásában korrekt tudományos tudósítást is hallhattunk, mely a már egy-két évtizede gyakorolt, nacionalizmusmentes és történelemferdítés-mentes magatartást hivatott a történelem szemétdombjára vetni Szlovákiában. A két héttel ezelőtti szlovák köztévé által leadott tudósítás viszont enyhén fogalmazva gyanút kelt a nézőben ezen igyekezet eredményessége kapcsán.
A szláv-szlovák folytonosság médiumok általi erősítése minden bizonnyal fontos a szlovák főváros kapuját képző mai Pozsonypüspöki tekintetében, mivel itt is erősödik a szlovák népelem és a szlovák nyelv tekintélye, ami a magyarok fogyását, asszimilációját eredményezi. Egész Észak-Csallóközben is ekképp van ez. Hanyatlik a magyar élet, a magyar nyelv és erősödik a szlovák nyelv tekintélye. S az avar sírlelet szlovák közszolgálati televízióban való célzottan semleges, már-már anonim bemutatása a szláv elem mindenkori jelenlétének erős káprázatát akarja kelteni e vidéken, hogy az utóbbi évtizedben megszaporodott szlovákság jogosnak érezze e magyar etnikumú vidéken a letelepedését.
S ezen túl még miért lehet lényeges az észak-csallóközi avar jelenlét eltussolása a szlovák–magyar kontextust tekintve? Szorítkozzunk csak a szűk tényekre. Az avar egy nomád nép volt, mint a magyar. Kultúránk nemhogy egy tőről fakadt, de szinte egy volt. Nomád. Lovas. Ahogy tetszik. Eleink a lovukkal együtt temették harcosaikat. Kalandozó hadjáratot folytattak, pásztorkodtak, sátorban és lóháton éltek. Éppúgy, mint az avarok. Miután 804-ben Nagy Károly elpusztította az avar kaganátust és ezzel megszüntette az avar államot, utoljára 822-ben említik az avarokat. Bóna István kutató szerint, még 870-ben is éltek a Kárpát-medencében avarok. A magyar honfoglalás 895-ben, 896-ban még akár találkozhatott is avar telepekkel, de erre bizonyíték nem szolgál. Nem utolsó sorban csak érdekességképpen a Szlovákia területén fellelt avar sírleletek és a mai magyar szlovák nyelvhatárt összevetve azt figyelhetjük meg, hogy szinte egy vonalban húzódnak.
S mindehhez hozzáfűzném szerény, tudománytalannak is titulálható, ám elgondolkodtató észrevételeimet. A szlávoknak ugyebár az avarokkal és a magyarokkal is meggyűlt a bajuk. Bajan, az avarok kagánja a szlávokat a harcban gyalogosként az első vonalba állíttatta. A halállal ők találkoztak elsőként. Bajan bírt akkora hatalommal, hogy erre rákényszerítse őket. Boj azon szláv szó, melyet a szlovákok a harc megnevezése mellett a félelem megnevezésére is használnak. Egyenértékű mindkettő kifejezésére. Bajan kagán harcot és félelmet hozó neve szülhette meg vajon a szlávoknál a boj kifejezést? S ha egy magyarul nem tudó ismerősüknek felsorolják a következő szavakat – kengyel, kagan, tudun, tegez, jugurus, nyereg – fogja-e vajon tudni, hogy nem egy, hanem két nyelv szavairól van szó? A hangsor hasonlatossága az avar és magyar nyelv e szavaiban azon tekintetben is érdekes, hogy a magyar nyelv nomád lovas életmóddal kapcsolatos szavai és az avar elöljárók megnevezései szolgálnak számunkra olyan illúzióval mintha egy nyelv szavai lennének. A nomád életmód valószínű ekképp képezte a szavakat, fogalmakat, megnevezéseket – avar, magyar.