A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




​Akkor ment haza, amikor a legnagyobb szükség volt rá

Kovács Attila

Negyven éve hunyt el a Varju nemzetség írója, a Székely Nemzeti Múzeum tervezője, Kós Károly.

1977. augusztus 25-én hunyt el a XX. század egyik legkiemelkedőbb magyarja, Kós Károly. A szász nemzetiségű családból származó építész, író, szerkesztő életműve nemcsak azért érdemes a megemlékezésre, mert páratlanul sokrétű és gazdag, hanem azért is, mert Trianon gyalázata után képes volt arra, hogy feladja a már rangos és elismert anyaországi elismertségét, és visszatérjen szülőföldjére, vállalva ezzel a kisebbségi sorsot és a magyar megmaradás szolgálatát.
Kós Károly 1883. december 16-án született a Bánság fővárosában, Temesváron egy négygyermekes család egyedüli fiúgyermekeként. Családja szász felmenőkkel rendelkezett, olyannyira, hogy édesapja – aki postatisztviselő volt – még németesen (Kosch) írta vezetéknevét. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte, a nagyhírű református kollégiumban. Ennek befejeztével Budapestre, a József Nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett, ahová fel is vették. Később átiratkozott az építész szakra, így végül építészi végzettséget szerzett. Az egyetem befejezése után azonnal szakmájában helyezkedett el. Először neves építészek (Pogány Móric, Maróti Géza) irodáiban dolgozott, majd tanulmányútra ment Székelyföldre, ahol tanulmányozta az ottani építészeti jellegzetességeket, sajátosságokat. Különösen ez utóbbi tett rendkívül mély és kitörölhetetlen benyomásokat rá, amelyek aztán egész későbbi, építészeti életművét áthatották.
Erdélyhez való kötődését tovább mélyítette, hogy az egyébként akkor már Budapesten élő és tervezői munkáját is itt végző Kós Károly 1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi Sztánán. A nagy kiterjedésű földterületre építette fel az eredetileg nyaralónak épülő, ám később állandó otthonává váló híres hajlékát, a Varjuvárat. Feleségnek is kalotaszegi lányt választott: a türei református lelkész lányát, Balázs Idát vette nőül. Négy gyermekük született az első világégés idején, de még a trianoni békediktátum életbe lépése előtt. Később mindegyikük elismert ember lett a maga területén.
Kós Károly építészként számos komoly munkát mondhat magáénak. Nevéhez fűződik az óbudai református parókia, a Jánszky Bélával közösen tervezett zebegényi római katolikus templom, a szadai Vécsey Kúria, a Városmajor utcai iskola épülete Budán, a kispesti Wekerle-telep főterén (ma Kós Károly tér) több épület és az Ady Endre út felé nyíló kapu, vagy éppen a Fővárosi Állat- és Növénykert néhány pavilonjának – köztük a Madárháznak – tervezése is. Nem kérdés, hogy ha nincs az első világháború, majd aztán Trianon, akkor még további több tucat épület viselhetné a kézjegyét itt, az Anyaországban.
A gyalázatos trianoni országcsonkítás azonban nemcsak Magyarország, de Kós Károly életében is alapvető változásokat indukált. Közismert a tény, hogy Erdély Romániához csatolása után kétszázezer nemzettársunk települt át az immáron csonka Anyaországba. Annál kevésbé köztudott azonban, hogy akadtak páran, akik éppen ekkor, Erdély elvesztésekor érezték úgy, hogy nekik ott van a helyük, mert az ott maradó, és kisebbségi sorba kényszerült magyar közösség életben tartására, majd megerősítésére kell szentelniük életüket. Legnagyobb meseírónk, a Cimbora című ifjúsági magazin életre hívója, Benedek Elek mellett Kós Károly is úgy döntött: feladja budapesti karrierjét és hazatér szülőföldjére. Amit a székely-magyarok megmaradásáért, önazonosságának megőrzéséért ezek után véghez vitt, az örökre eszményértékkel bír úgy a nemzetszeretet, mint a felelősségvállalás terén.

Olvassa végig cikkünket az augusztus 24-i Heti Magyar Fórumban!