A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Néhány gondolat

A rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán

Az MDF szétfűrészelése állandóan a kitűzött célok közt szerepelt. Sokszor maga a szervezet tárt fel repedéseket a saját bástyáiban, ahová be lehetett hatolni. Az SZDSZ és a kizárt állampárti legények minden más pártban igyekeztek vezető pozíciókat szerezni. Legígéretesebbnek a Szociáldemokrata Párt látszott. Harasztiék és Bihariék satuba fogták a szocdemeket.
 A Kisgazdapárt a népszavazáskor az SZDSZ mellé állt. De a mohó és diadalittas SZDSZ-vezetés elkövette azt a hibát, hogy a sikerből kihagyta a kisgazdákat. Lenézte őket és rosszul ítélték meg várható eredményüket. Akármikor átejthetőnek, beszipkázhatónak tartották a kisgazda vezetőket. Fogalmuk sem volt annak a földigénynek a mozgósító erejéről, amely erős majdnem-középpártot hozott létre a tulajdonképpen nem is létező kisgazdákból és a '45-ös történetre még emlékező idős magyar emberekből.
Trockij muzsikmegvetése vakította el őket?
 Amikor aztán a választások első fordulója bebizonyította, hogy a célt nem sikerült megvalósítani, mert az MDF, ha kis előnnyel is, de a legerősebb párt maradt, újra az Ellenzéki Kerekasztal sémát vették elő. Hatalmas nyomás nehezedett az MDF-re, elsősorban a kormányalapítás várományosára, Antall Józsefre, nehogy ki merje hagyni a számításból az SZDSZ-t. A sajtó egyöntetűen nagykoalíciót követelt. Száz érvvel bizonyították, hogy az MDF egymagában nem is képes a kormányzásra.
Ezek azonban csak a nyilvános nyomások voltak. Azoknak a köröknek a hivatalos állami politikán keresztül érvényesített figyelmeztetéseiről és követeléseiről, amelyekről fentebb már szóltunk, talán majd csak az emlékiratok idején fogunk beszámolókat olvashatni. Egyetlen eset kivételével.
Amikor a választások második fordulója után, az eredmények ismeretében Antall nyilvánosságra hozta, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal alakít koalíciót, és kihagyja az SZDSZ-t és a Fideszt is, a Magyar Nemzeti Bank betétállománya egy hét alatt felére csappant.
Az ország egyik napról a másikra a csőd szélére került. Azok az állami és nagybankok, amelyek eleddig mintegy 1.5 milliárd dollárt tartottak bent bizalmuk jeléül betétként a Magyar Nemzeti Bankban, hirtelen mind úgy gondolták, hogy a pénzük itt nincs jó helyen. Igaz, Bulgária éppen ebben az időben jelentette be fizetésképtelenségét, az azonban nem elégséges ok a magyar rendszer iránti bizalom hirtelen megingására. Ezt a műveletet valahonnan s valamiért irányítani vagy legalábbis sugalmazni kellett.
Ne találgassunk, ne gyanúsítgassunk. A tények magukért beszélnek. A még`fel sem állt Antall-kormánynak, az MDF-nek vajmi kevés eszköze volt ennek a helyzetnek a kivédésére. Hivatalban és ereje teljében volt azonban Aczél bankrendszere. Az a hálózat működött, amelyik annak idején az útlevéllistákat az asztalra tétette és amelyiknek a legtöbb vesztenivalója volt az MDF gáncsolás nélküli kormányra jutása esetén.

(...)

A kilencvenes év sikerén felbuzdulva, a hatalomba való nagyarányú beékelődés után a nómenklatúrás célkitűzés módosult. A kormány gyenge, a rendszerváltozás lényegében véve elmaradt, tehát azt amit sikerült megakadályoznunk, most ideje a kormány, az MDF nyakába varrnunk. Az országban nő az elégedetlenség, nekünk már csak szítani kell, nosza!
Antall József egészségi állapota hullámzó, a sajtó birtokba vétele szinte százszázalékos, a nagyvilág el van foglalva értelmetlen háborúkkal - mire várjunk? A szerb kommunisták példája is igazolja, hogy szinte mindent lehet büntetlenül, tehát ki kell szélesíteni a hídfőállást: demonstrálni kell a társadalomnak, hogy ez a kormány rosszabb, mint mi voltunk, és még csak nem is parancsol senkinek, tehát a koalíciós többség szétrobbantásával ki kell ütni a hatalomból még a választások előtt.
Ezzel a feladattal az elégedetlenséget meglovagolni leginkább képes demagógot, Torgyán Józsefet bízzák meg. MSZMP-s és KISZ-központos nagyvállalkozók pénzén turnézik Torgyán vándorcirkusza. Aki tegnap még populista és szélsőjobbos demagóg volt, hirtelen fontos ember lesz, akinek minden szaváról híven be kell számolni. És Torgyán minden nap mond valami vaskosat a kormány ellen. Az SZDSZ-MSZP szövetség szorosabbá válásának ideje ez. Az SZDSZ-nek végképp nincs már mit takargatnia, a saját hívei is látják már igazi arcát, a párton belül is kiéleződnek az ellentétek, és a Tölgyessy körül csoportosuló vidéki mag, a becsapottak és a félrevezetettek már csak nagy üggyel-bajjal képesek együttmaradásra liberáliskodni magukat.
Kezdetét veszi a kormány és az MDF teljes leíratása és a magyar értékek nyílt kigúnyolása. A nómenklatúra internacionalista vezető stábja rájön, hogyha az MDF-nek meghagyja a nemzeti értékek szolgálatának nehéz küzdelemben megszerzett privilégiumát, azokat a tekintélyharanglábakat, amelyeket a rendszerváltozás előtt már megépített, a határainkon kívül élő magyarok szeretetét, egyszóval, ha meghagyja, hogy az MDF a nemzeti keresztény-közép, akkor az MDF feltámadhat. Ezért tehát össztűz mindenre, ami nemzeti, népi és magyar. Lejáratni a hagyományt, kidobni a közös kincseket, korszerűtlennek nyilvánítani mindent, amit népi kéz teremtett, és megalázni, állásából kivetni mindenkit, aki vállalni meri magyarságát. Féktelen terror kezdődik, újságban, tévében, mindenütt, ahol a magyarság megvallása a működés része lehet. Oktatás, nevelés, maga a minisztérium és maga a miniszter; egyházak, egyházi vagyon visszajuttatása, az egyházi iskolák működése; kárpótlás és tulajdonviszonyok, föld és szövetkezet; hitelek, hitelpolitika, a hitelhez jutás és az adórendszer rendellenességei, az Egzisztencia-hitel és a Start-hitel megakadályozása: mindez csak hiányos és vázlatos felsorolása a sok ütközetnek, amin a kormánynak naponta el kell véreznie és fel kell támadnia.
Mit is tehetne a megalázott, eszköztelen, szegény kormány? Ötleteket gyárt, rögtönöz, piruettezik, visszavonul, rugalmas elszakadást hirdet meg, sikeres nemzetközi kapcsolatait dobja a serpenyőbe, hozza, írja, módosítja a törvényeket, keresi a szövetségeseket, udvarol annak, akinek csak lehet, keményen megvágja saját táborát, csak hogy elhallgattassa az ellenoldalt, hallgat és elhallgat, nyeli a sértéseket és törli a mocskot az orcájáról.

Olvassa végig Csurka István nagyhatású 1992-es dolgozatát az augusztusi Havi Magyar Fórumban! Szeptember közepéig megtalálja az újságárusoknál és a Magyar Fórum Kiadóhivatalában!