A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 50. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




​Csíksomlyón találkozott a „hét törzs”

Széplaky Bálint

Az idei nyáron zajlott le a 16. Kárpát-medencei Háló-tábor Csíksomlyón az Erdélyi Háló Egyesület szervezésében. Ennek apropóján riportunk bemutatja a Háló-közösséget, rövid tájékoztatást adva múltjáról, identitásáról, küldetéséről, betekintve sokrétű tevékenységébe, melyet a Kárpát-medencében végez.

Összefogja a magyarságot

Egyetlen velős mondatba tömörítve a Háló legfőbb jellemzőiről azt mondhatjuk: A Háló katolikus, nyelve magyar, formája közösségi, helye a Kárpát-medence, útja Istenhez vezet.
A Háló – ahogy alapítói és jelenlegi vezetői meghatározzák – alapvetően két pilléren nyugszik: keresztény hit és magyarság. Célja, hogy az evangélium gyökereit korszerűen megjelenítse a mai világban, az elcsatolt területek és az anyaország között hidakat építsen. A vezetőség jelenleg három kulcsszóban foglalja össze a Háló küldetését: találkozás, kapcsolat, közösség.
A Háló-mozgalom, amely immár huszonhét éve működik, minden határon túli régióban önálló egyesületi formában tevékenykedik (Erdély, Partium, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja, Magyarország). A Hálóban a találkozási lehetőségeknek több formája van: egynapos és teljes hétvégés regionális találkozók, Kárpát-medencei találkozók és a Kárpát-medencei tábor minden esztendőben. Ezenkívül a budapesti központ hétről hétre ad helyet különböző kulturális rendezvényeknek, rendszeresen párbeszédet folytatva az egyház jövőjéről és közéleti kérdésekről.
A Háló kezdetei a magyarországi rendszerváltást közvetlenül megelőző időkre nyúlnak vissza, megalakulása szorosan kapcsolódik az államhatalmi elnyomás alatt működő egyház és a titokban működő kisközösségek szabadságának helyreállításához. Pozsgay Imre államminiszter kezdeményezésére 1988. november 27-én országos ifjúsági érdek-képviseleti fórumként létrehozták a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsát, melyben már a katolikus ifjúság is képviselhette magát. A Blanckenstein Miklós atya kezdeményezésére alakult Katolikus Ifjúsági Mozgalom, és a később létrejött Katolikus Koordinációs Tanács (KKT) szoros együttműködésben szervezte meg és segítette a küldöttség munkáját.
A KKT-ben jeles katolikus személyiségek, az egyházmegyék, az egyesületek és a katolikus gimnáziumok képviselői mellett, kisközösségi mozgalmak reprezentánsait is meghívták. A szervezet különböző (szociális, oktatási, egészségügyi, gazdasági stb.) szakértői csoportokat hozott létre érdekképviselet céljából, majd a szocializmus évtizedeiben szigetvilággá vált katolikus közösségek hálózatának (Háló) megteremtése felé fordultak, melynek létrejöttével a KKT befejezettnek tekintette küldetését.
Az 1989-es esztendő végére kirajzolódott, hogy míg a Háló az egyházépítésben, az értékközvetítésben vállal szerepet, a KIM többnyire a közéleti képviseletnek jelent fórumot.
1990-ben hivatalosan is megalakult a Háló, kezdeti éveiben anyaországi közösségekre összpontosított – jóllehet már ekkor is szervezett Kárpát-medencei találkozókat – 1994-től pedig a határokon túli közösségek felé fordult. Az első Kárpát-medencei Háló-találkozót 1996-ban szervezték Csíksomlyón. Ez a változás alakította ki a mozgalom mindmáig jellemző arculatát, hiszen a közösségek kétharmada határon túli. A mozgalom életében mérföldkő volt az 1999 őszén Erdélyben megrendezett, homoródfürdői első Háló-tábor. Ezt követően az 1500(!) fős 2002-es zánkai nagytábor után indult meg a tudatos szervezetépítés, a munkacsoportok és régiófelelősi tisztség kialakítása, a táborok, találkozók, lelkigyakorlatok rendszerének kidolgozása.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a Háló jelenleg nagyon nagy számban szólított meg olyan keresztényeket, akik nem járnak közösségbe, a népegyházból jöttek és erős a Háló a határokon túli népegyház közösségi egyházzá formálásában. Talán múltja miatt is, hatékonyan szólítja meg a püspököket, erős a próféták, vagyis a nagy hatású, lánglelkű, egyházi vezéregyéniségek meghívásában.

 
Az év legnagyobb találkozása

A Kárpát-medencei Háló-tábor évről évre fontos esemény a közösség életében, és nagy lehetőség, hogy a résztvevők tovább bogozzák a Hálót, a meglévő szálakat megerősítve, szorosabbra fűzve, új halakat kifogva és halászokat teremtve, közösen megéljék keresztény és magyar identitásunkat. A Háló alapvetően felnőtt keresztényeket szólít meg, de fontos, hogy a táborban teljes családok közösen tudjanak részt venni, ezért külön gyerek, tini és ifi altáborokat szerveznek. Ez lehetőséget biztosít, hogy mindenki a korosztályának megfelelő programokon vehessen részt, ugyanakkor meghagyja a teret arra is, hogy a zsenge korúaktól egészen a szépkorúakig szentmiséken és esti programokon közösen élhessék meg együvé tartozásukat.
Az idei tábort az Erdélyi Háló Egyesület (melynek elnöke Sebestén Ottó) szervezte, főszervezője Csobot-Györgydeák Szabolcs, a tábor vezetője pedig Szabó Lóránt volt. Az alaphangulatot meghatározta a székely szervezés nyugodt, de határozott vezetői stílusa és a táborszervező hirdetéseihez kapcsolódó sajátos humor. A csíksomlyói helyszín különös alapérzést adott a táborlakóknak, hiszen közülük sokan évről évre zarándokolnak ide, és legtöbbeknek a magyar, valamint a keresztény egység szimbolikus helye Csíksomlyó, ahol azt érezheti az ember, hogy idetartozik, hogy itt jó helyen van. A hét az emmauszi út témája köré épült, így esett szó reményvesztettségről, visszacsúszásról, menekülésről, a kérdező és válaszoló egyházról, öntudatra ébredésről vagy erőforrásaink feltöltéséről.
A beszélgetéseket olyan meghívott előadók vezették, mint Bátor Botond pálos szerzetes, Dr. Beer Miklós váci püspök, Dr. Pálfi József Várad-réti református lelkész, Bereczki Szilvia, a Segítő Nővérek Kongregációjának tagja, Sisak Imola pszichológus és pszichoterapeuta, valamint László Rezső pálos novícius szerzetes és Orosz István atya, aki majd két évtizede szinte minden évben foglalkozik a fiatalokkal a táborokban. Lehetőség volt arra is, hogy fórumbeszélgetésekben a táborozók felvethessék és feltehessék az őket foglalkoztató kérdéseket, megvalósítva azt a célt, hogy a kiscsoportokban közös gondolkozás alakulhasson ki a témák mentén. Majd minden előadó legalább egy fél napra a közösség tagjává vált, az előadásokon kívül reggeli imákat, szentségimádást vezettek, szentmisén főcelebráltak, a köztes időben pedig a táborlakók között jártak, velük étkeztek, így személyesen is megszólíthatóak voltak mindenki számára.
Az előadók rendkívüli érzékkel szólították meg a fiatalokat, az életkornak megfelelő érdeklődési kört eltalálva, élénk figyelmüket annak ellenére is fenntartva, hogy szigorú takarodó hiányában gyakran éjszakába nyúlóan folytatták a fiatalok az esti szórakozás után kötetlen beszélgetéseiket. A témák között szerepelt a boldogság keresés, a kisközösségek működése, és az élet nagy kérdései (születés, elköteleződés, halál), a szenvedélyekkel való megküzdés és a magyar szentek egyaránt. Nagy élmény volt a csíkszeredai Osonó színház megrázó és elgondolkodtató előadása, mely után tartalmas és emlékezetes beszélgetésre is sor került a rendező és a fiatalok között.
Az esti programokon a népi kultúrán volt a hangsúly, melyek közül kiemelkedett a Hargita Néptáncegyüttes Lúdas Matyi című pazar táncszínházi előadása. Az igényes és kreatív kimunkáltság, a pajkos derű, és a professzionális tánctudás kombinációja lenyűgöző és magával ragadó élményt hozott. A résztvevők elmondása alapján sokkal többet jelentett, mint puszta szórakozást.
A beszélgetéseken, kulturális eseményeken túl sportküzdelmek zajlottak egész héten át a „törzsekre” osztott táborlakók között. Sorversenyekkel, focival, röplabdával, kosárlabdával, reggeli futással, íjászkodással, tornával szerezhettek pontokat, helyesebben – a Szent László-évre való tekintettel – kis „Szent László-pénzeket” a csapatok. Az egész heti erőfeszítés végül azt a nem várt eredményt hozta, hogy mind a 7 törzs más sportágban jeleskedett, így valódi szövetségre tudott lépni a 7 vezér és a sportesemények hivatalos lezárásakor, egy nemzetként egy medve szimbolikus elpusztításával demonstrálták a magyar nép egységét és közös erejét.

 Szentségimádás után szénabála „seríttés”

 A tábor folyamán a péntek délutántól szombat hajnalig tartó időszak váratlan eseménysorozata hihetetlen és életre szóló élményt hozott. A csíksomlyói nyeregben lezajlott szentségimádás lelkemben megélt istentapasztalata után olyan lendületet éreztem, hogy 15 perc alatt felértem a Nagysomlyón lévő kilátóhoz. Felemelő érzés volt a fizikai erőkifejtés úgy, hogy tudtam, habár a testnek lendületet az izmai adnak, az izmaimat, tüdőmet és szívemet a lelkemben levő belső istenélmény hajtja. A Nagysomlyó tetején társaim segítségével a félelmemet legyőzve a legfelső szintig mentem. Önfeledt dalolás után lefelé a nyeregben, tündöklő holdfényben, a tikkasztó hőséget felváltó kellemes melegben piknikeztünk. Majd váratlanul egy szekér jött velünk szembe, melyről kiderült, hogy rajta ülők székelyek, s előző nap ők tartottak táncházat a táborban. Egy pillanat múlva, már mi is mind a szekérben voltunk, hogy segítsünk szénabálákat serítteni, taszíttani a szekérre, és hogy annak bütüjén át büklendsük azokat. Végig a falun, hangos énekszóval mentünk, egy-egy ház mellett elhaladva, a benne lakókat köszöntve, már-már ünnepelve haladtunk a gazda házához. Szinte ismeretlenként hatalmas vendégszeretet, és néhány pohár bor fogadott minket. Olyan bor, melynek íze pontosan olyan volt, mint a nagyapám által termelt szőlő levének, melyet utoljára gyermekkoromban kóstoltam. Hihetetlen élmény volt váratlan fordulatokkal és önfeledtséggel, amelyben megjelent mindaz, amit a Háló-tábor adni tud számomra, amivel évről évre megajándékoz.