A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 24.
száma.





Merkel kiállt a magyar kerítés mellett

Váratlanul elhunyt a Magyar Fórum egykori munkatársa, Lovas István

Ha Kunhalmi lesz az MSZP elnöke, akkor borítékolható, hogy összeáll Gyurcsányékkal

150 éve született Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




​Csíksomlyón találkozott a „hét törzs”

Széplaky Bálint

Az idei nyáron zajlott le a 16. Kárpát-medencei Háló-tábor Csíksomlyón az Erdélyi Háló Egyesület szervezésében. Ennek apropóján riportunk bemutatja a Háló-közösséget, rövid tájékoztatást adva múltjáról, identitásáról, küldetéséről, betekintve sokrétű tevékenységébe, melyet a Kárpát-medencében végez.

Összefogja a magyarságot

Egyetlen velős mondatba tömörítve a Háló legfőbb jellemzőiről azt mondhatjuk: A Háló katolikus, nyelve magyar, formája közösségi, helye a Kárpát-medence, útja Istenhez vezet.
A Háló – ahogy alapítói és jelenlegi vezetői meghatározzák – alapvetően két pilléren nyugszik: keresztény hit és magyarság. Célja, hogy az evangélium gyökereit korszerűen megjelenítse a mai világban, az elcsatolt területek és az anyaország között hidakat építsen. A vezetőség jelenleg három kulcsszóban foglalja össze a Háló küldetését: találkozás, kapcsolat, közösség.
A Háló-mozgalom, amely immár huszonhét éve működik, minden határon túli régióban önálló egyesületi formában tevékenykedik (Erdély, Partium, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja, Magyarország). A Hálóban a találkozási lehetőségeknek több formája van: egynapos és teljes hétvégés regionális találkozók, Kárpát-medencei találkozók és a Kárpát-medencei tábor minden esztendőben. Ezenkívül a budapesti központ hétről hétre ad helyet különböző kulturális rendezvényeknek, rendszeresen párbeszédet folytatva az egyház jövőjéről és közéleti kérdésekről.
A Háló kezdetei a magyarországi rendszerváltást közvetlenül megelőző időkre nyúlnak vissza, megalakulása szorosan kapcsolódik az államhatalmi elnyomás alatt működő egyház és a titokban működő kisközösségek szabadságának helyreállításához. Pozsgay Imre államminiszter kezdeményezésére 1988. november 27-én országos ifjúsági érdek-képviseleti fórumként létrehozták a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsát, melyben már a katolikus ifjúság is képviselhette magát. A Blanckenstein Miklós atya kezdeményezésére alakult Katolikus Ifjúsági Mozgalom, és a később létrejött Katolikus Koordinációs Tanács (KKT) szoros együttműködésben szervezte meg és segítette a küldöttség munkáját.
A KKT-ben jeles katolikus személyiségek, az egyházmegyék, az egyesületek és a katolikus gimnáziumok képviselői mellett, kisközösségi mozgalmak reprezentánsait is meghívták. A szervezet különböző (szociális, oktatási, egészségügyi, gazdasági stb.) szakértői csoportokat hozott létre érdekképviselet céljából, majd a szocializmus évtizedeiben szigetvilággá vált katolikus közösségek hálózatának (Háló) megteremtése felé fordultak, melynek létrejöttével a KKT befejezettnek tekintette küldetését.
Az 1989-es esztendő végére kirajzolódott, hogy míg a Háló az egyházépítésben, az értékközvetítésben vállal szerepet, a KIM többnyire a közéleti képviseletnek jelent fórumot.
1990-ben hivatalosan is megalakult a Háló, kezdeti éveiben anyaországi közösségekre összpontosított – jóllehet már ekkor is szervezett Kárpát-medencei találkozókat – 1994-től pedig a határokon túli közösségek felé fordult. Az első Kárpát-medencei Háló-találkozót 1996-ban szervezték Csíksomlyón. Ez a változás alakította ki a mozgalom mindmáig jellemző arculatát, hiszen a közösségek kétharmada határon túli. A mozgalom életében mérföldkő volt az 1999 őszén Erdélyben megrendezett, homoródfürdői első Háló-tábor. Ezt követően az 1500(!) fős 2002-es zánkai nagytábor után indult meg a tudatos szervezetépítés, a munkacsoportok és régiófelelősi tisztség kialakítása, a táborok, találkozók, lelkigyakorlatok rendszerének kidolgozása.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a Háló jelenleg nagyon nagy számban szólított meg olyan keresztényeket, akik nem járnak közösségbe, a népegyházból jöttek és erős a Háló a határokon túli népegyház közösségi egyházzá formálásában. Talán múltja miatt is, hatékonyan szólítja meg a püspököket, erős a próféták, vagyis a nagy hatású, lánglelkű, egyházi vezéregyéniségek meghívásában.

 
Az év legnagyobb találkozása

A Kárpát-medencei Háló-tábor évről évre fontos esemény a közösség életében, és nagy lehetőség, hogy a résztvevők tovább bogozzák a Hálót, a meglévő szálakat megerősítve, szorosabbra fűzve, új halakat kifogva és halászokat teremtve, közösen megéljék keresztény és magyar identitásunkat. A Háló alapvetően felnőtt keresztényeket szólít meg, de fontos, hogy a táborban teljes családok közösen tudjanak részt venni, ezért külön gyerek, tini és ifi altáborokat szerveznek. Ez lehetőséget biztosít, hogy mindenki a korosztályának megfelelő programokon vehessen részt, ugyanakkor meghagyja a teret arra is, hogy a zsenge korúaktól egészen a szépkorúakig szentmiséken és esti programokon közösen élhessék meg együvé tartozásukat.
Az idei tábort az Erdélyi Háló Egyesület (melynek elnöke Sebestén Ottó) szervezte, főszervezője Csobot-Györgydeák Szabolcs, a tábor vezetője pedig Szabó Lóránt volt. Az alaphangulatot meghatározta a székely szervezés nyugodt, de határozott vezetői stílusa és a táborszervező hirdetéseihez kapcsolódó sajátos humor. A csíksomlyói helyszín különös alapérzést adott a táborlakóknak, hiszen közülük sokan évről évre zarándokolnak ide, és legtöbbeknek a magyar, valamint a keresztény egység szimbolikus helye Csíksomlyó, ahol azt érezheti az ember, hogy idetartozik, hogy itt jó helyen van. A hét az emmauszi út témája köré épült, így esett szó reményvesztettségről, visszacsúszásról, menekülésről, a kérdező és válaszoló egyházról, öntudatra ébredésről vagy erőforrásaink feltöltéséről.
A beszélgetéseket olyan meghívott előadók vezették, mint Bátor Botond pálos szerzetes, Dr. Beer Miklós váci püspök, Dr. Pálfi József Várad-réti református lelkész, Bereczki Szilvia, a Segítő Nővérek Kongregációjának tagja, Sisak Imola pszichológus és pszichoterapeuta, valamint László Rezső pálos novícius szerzetes és Orosz István atya, aki majd két évtizede szinte minden évben foglalkozik a fiatalokkal a táborokban. Lehetőség volt arra is, hogy fórumbeszélgetésekben a táborozók felvethessék és feltehessék az őket foglalkoztató kérdéseket, megvalósítva azt a célt, hogy a kiscsoportokban közös gondolkozás alakulhasson ki a témák mentén. Majd minden előadó legalább egy fél napra a közösség tagjává vált, az előadásokon kívül reggeli imákat, szentségimádást vezettek, szentmisén főcelebráltak, a köztes időben pedig a táborlakók között jártak, velük étkeztek, így személyesen is megszólíthatóak voltak mindenki számára.
Az előadók rendkívüli érzékkel szólították meg a fiatalokat, az életkornak megfelelő érdeklődési kört eltalálva, élénk figyelmüket annak ellenére is fenntartva, hogy szigorú takarodó hiányában gyakran éjszakába nyúlóan folytatták a fiatalok az esti szórakozás után kötetlen beszélgetéseiket. A témák között szerepelt a boldogság keresés, a kisközösségek működése, és az élet nagy kérdései (születés, elköteleződés, halál), a szenvedélyekkel való megküzdés és a magyar szentek egyaránt. Nagy élmény volt a csíkszeredai Osonó színház megrázó és elgondolkodtató előadása, mely után tartalmas és emlékezetes beszélgetésre is sor került a rendező és a fiatalok között.
Az esti programokon a népi kultúrán volt a hangsúly, melyek közül kiemelkedett a Hargita Néptáncegyüttes Lúdas Matyi című pazar táncszínházi előadása. Az igényes és kreatív kimunkáltság, a pajkos derű, és a professzionális tánctudás kombinációja lenyűgöző és magával ragadó élményt hozott. A résztvevők elmondása alapján sokkal többet jelentett, mint puszta szórakozást.
A beszélgetéseken, kulturális eseményeken túl sportküzdelmek zajlottak egész héten át a „törzsekre” osztott táborlakók között. Sorversenyekkel, focival, röplabdával, kosárlabdával, reggeli futással, íjászkodással, tornával szerezhettek pontokat, helyesebben – a Szent László-évre való tekintettel – kis „Szent László-pénzeket” a csapatok. Az egész heti erőfeszítés végül azt a nem várt eredményt hozta, hogy mind a 7 törzs más sportágban jeleskedett, így valódi szövetségre tudott lépni a 7 vezér és a sportesemények hivatalos lezárásakor, egy nemzetként egy medve szimbolikus elpusztításával demonstrálták a magyar nép egységét és közös erejét.

 Szentségimádás után szénabála „seríttés”

 A tábor folyamán a péntek délutántól szombat hajnalig tartó időszak váratlan eseménysorozata hihetetlen és életre szóló élményt hozott. A csíksomlyói nyeregben lezajlott szentségimádás lelkemben megélt istentapasztalata után olyan lendületet éreztem, hogy 15 perc alatt felértem a Nagysomlyón lévő kilátóhoz. Felemelő érzés volt a fizikai erőkifejtés úgy, hogy tudtam, habár a testnek lendületet az izmai adnak, az izmaimat, tüdőmet és szívemet a lelkemben levő belső istenélmény hajtja. A Nagysomlyó tetején társaim segítségével a félelmemet legyőzve a legfelső szintig mentem. Önfeledt dalolás után lefelé a nyeregben, tündöklő holdfényben, a tikkasztó hőséget felváltó kellemes melegben piknikeztünk. Majd váratlanul egy szekér jött velünk szembe, melyről kiderült, hogy rajta ülők székelyek, s előző nap ők tartottak táncházat a táborban. Egy pillanat múlva, már mi is mind a szekérben voltunk, hogy segítsünk szénabálákat serítteni, taszíttani a szekérre, és hogy annak bütüjén át büklendsük azokat. Végig a falun, hangos énekszóval mentünk, egy-egy ház mellett elhaladva, a benne lakókat köszöntve, már-már ünnepelve haladtunk a gazda házához. Szinte ismeretlenként hatalmas vendégszeretet, és néhány pohár bor fogadott minket. Olyan bor, melynek íze pontosan olyan volt, mint a nagyapám által termelt szőlő levének, melyet utoljára gyermekkoromban kóstoltam. Hihetetlen élmény volt váratlan fordulatokkal és önfeledtséggel, amelyben megjelent mindaz, amit a Háló-tábor adni tud számomra, amivel évről évre megajándékoz.