A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Hatalmas élmény volt

A győri Ifjúsági Olimpia egy résztvevő sportoló szemével

Bár az idei esztendő legnagyobb magyarországi sporteseménye minden kétséget kizáróan a Vizes Világbajnokság volt, azért nagyságában és jelentőségében nem marad el sokkal tőle a nyár közepén Győrben megrendezett Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) sem. Tekintettel arra, hogy hazánk eddig még semmilyen szintű olimpiának nem adott otthont, így a bő egy héten át zajló győri esemény sporttörténelmi jelentőséggel is bír. Sportrovatunkban az Ifjúsági Olimpián parkettre lépő fiú kosárlabdacsapat egyik legjobbját, a magyar férfi kosárlabdasport egyik legnagyobb reménységét, a ZTE KK-ban játszó Kovács Benedek Mátét kérdeztük az Ifjúsági Olimpián szerzett tapasztalatairól, élményeiről, a szófiai korosztályos Európa-bajnokságról, valamint a sportágban elérni kívánt személyes céljairól.

– Azok a sportolók, akik valaha is részt vettek egy olimpián, rendszerint elmondják, hogy minden más versenytől eltérő hangulata, körítése van az olimpiai játékoknak. Ön is hasonlóan élte meg az Ifjúsági Olimpiát?
– Igen, a lehető legteljesebb mértékben. Számos különböző kosárlabdatornán szerepeltem már, úgy a klubommal, mint a korosztályos válogatottal, de az Ifjúsági Olimpiához egyik sem volt hasonlítható. Hatalmas élményt jelentett részt venni ezen a rendezvényen, amit csak tetézett az, hogy ráadásul mi voltunk a házigazdák.
– Avasson egy kicsit be a szurkolók, érdeklődők számára nem annyira szem előtt lévő, kulisszák mögötti világba. Milyen sajátosságai voltak az eseménynek?
– Már maga az is nagy élmény volt, hogy egy sok ezer sportolós, nagyszabású eseményen részt vehettünk mi is. A győri stadionban tartott megnyitóünnepség magával ragadó volt, koreográfiájában nagyon hasonlított egy olimpiai megnyitóhoz. Egy nemrégiben átadott, még teljesen új kollégiumban laktunk együtt mindenkivel. Ismereteim szerint két hatalmas kollégiumi épület szolgált a sportolók otthonául, mi, magyarok az egyik épület három teljes emeletét kaptuk meg. Ennek eredményeként volt lehetőség megismerni más sportágak képviselőit is, illetve mód nyílt arra, hogy más országokból érkező sportolókkal is kapcsolatba léphessünk, ismerkedhessünk. Ahogyan azt az olimpián is látni lehet, egymás szereplését is nyomon követtük, amikor csak tehettük, kimentünk a magyar érdekeltségű eseményekre és egymásnak is szurkoltunk. Szintén olimpiai hangulatot árasztott a közös étkezde, ahol a legvéletlenszerűbben alakult mindig, hogy éppen kivel reggelizünk, ebédelünk vagy vacsorázunk együtt. És mindehhez természetesen még hozzájött a hazai pálya jó értelemben vett előnye is, amelynek jóvoltából nekünk minden meccsen lelkes szurkolótáborunk volt a nézőtéren. Ez a buzdítás plusz erőket tudott mozgósítani a parketten.
– Ha már a parkett szóba került: utólag visszatekintve elégedett az EYOF-on elért eredményükkel?
– Igen. Amennyiben csak és kizárólag az eredményt nézzük, azt, hogy nyolc csapatból a hatodik helyen zárt együttesünk, akkor talán csalódásnak tűnhet a szereplés, ám még sincs ok szomorkodni. Az Ifjúsági Olimpia nekünk elsősorban a korosztályos, B-divíziós Európa-bajnokságra való felkészülés utolsó állomása volt, ellenfeleink pedig Európa A-divíziós csapatai voltak. Ez azért komoly jelentőséggel bír, hiszen fizikailag és taktikailag is sokat számít ebben az időszakban ez a differencia. A csoportmeccsek során az észteket megvertük, ezt követően pedig Olaszországot is sikerült legyőznünk, és így az 5. helyért játszhattunk. Kifejezetten nagy sikerként éltük meg az olaszok elleni győzelmet, hiszen az olasz kosárlabdasport minden tekintetben a miénk előtt jár. Sajnos az ötödik helyért vívott párharcban alulmaradtunk Észtország ellen, de így is büszkék lehetünk a teljesítményünkre, annak pedig nagyon örültünk, hogy a lányok ezüstérmesek lettek a saját tornájukon.
– Említette, hogy az EYOF igazából csak egy felkészülési állomás volt Önöknek. Az idei nyár fő eseménye, a szófiai Európa-bajnokság hogy sikerült?
– Szófiában huszonnégy csapat vett részt a kontinenstornán. Nagyon jól kezdtünk, legyőztük az íreket és a norvégokat, a csehek ellen vereséget szenvedtünk, majd a szlovákok és a bosnyákok legyőzésével a csoportból második helyen jutottunk tovább a legjobb nyolc közé. A négy közé jutásért sajnos kikaptunk a britektől, így a dobogós helyekért nem mérkőzhettünk, viszont a hetedik helyért vívott meccsen sikerült revánsot vennünk a cseheken, így megkaparintottuk a hetedik helyezést. A huszonnégy csapatos tornán a hetedik helyezés összességében jó eredménynek számít, edzőnk is elégedett volt a teljesítményünkkel.
– Mind az Ifjúsági Olimpián, mind pedig az ifi Eb-n ön volt a válogatott egyik legeredményesebb játékosa, így adódik a kérdés: mennyiben jelent motiváló erőt és mennyiben terhet az, hogy rendre ön az egyik pontfelelős?
– Mind a kettőt szoktam érezni, mert kétségtelen, hogy néha egyfajta szorongással is együtt jár, hogy részben tőlem is várják, hogy húzóember legyek. Ugyanakkor mindenképpen előny és büszkeség, hogy érzem az edzőim bizalmát, és megkapom a játéklehetőséget mind a klubcsapatomban, a ZTE KK-ban, mind a válogatottban. Érdekes: azt vettem észre magamon, hogy ha rágörcsölök egy-egy meccsre, és mindenképpen törekszem az eredményességre, akkor kevésbé szokott menni a játék, mintha lazán – ami persze nem azonos a könnyelműséggel –, magamat elengedve lépek parkettre. Szintén az eredményességhez kapcsolódó, fontos dolog, hogy a csapat szereplése az elsődleges, nem az egyes játékosok személye, vagy statisztikai mutatója, mert hiába dobok én bármennyi pontot, ha végül kikapunk.
– Korosztályának egyik legtehetségesebb tagjaként adódik a kérdés: mikor lehet realitása annak, hogy idehaza a klubjában, Zalaegerszegen a felnőttek között is bemutatkozhasson?
– Ezt nem könnyű megmondani, de az biztos, hogy az esélyt meg fogom kapni az egyesületemtől. Szüleimmel éppen ezen a nyáron döntöttük el, hogy – nem elhanyagolva természetesen a tanulást – a kosárlabda alá rendeljük a jövőmet. Mivel nagy örömünkre a ZTE jelezte, hogy a következő szezonban az U18-as és az U20-as bajnokságban induló csapatában is számít rám, ami heti 9 edzést és fokozottabb meccsterhelést is jelent, így ettől a tanévtől magántanuló leszek a Zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Igaz, terveim szerint nem csak a vizsgákra járok majd be, hanem év közben is igyekszem minél többet bent lenni a tanórákon. Ebben is támogat az egyesület. A felnőtt csapatra visszatérve: Bencze Tamás vezetőedző rendszeresen teszteli a fiatalokat. Engem edzésen még nem tudott megnézni, mert az Ifjúsági Olimpia, majd pedig az Eb miatt lényegében az egész nyarat a válogatottal töltöttem. Ám biztosan lesz lehetőségem a felnőtt csapattal tréningezni, illetve az is biztos, hogy a felnőtt együttes szakmai stábja nyomon követi majd az U20-as és az U18-as csapatban játszók teljesítményét. Így csak rajtam fog múlni, hogy mikor léphetek be a felnőtt csapat öltözőjébe, mint oda tartozó játékos.
– Végezetül egyvalamit áruljon még el: a közelmúlt legnagyobb kosárlabda-átigazolási szenzációját szolgáltatta Európában, hogy Hanga Ádám 3 évre szóló, 7,5 millió eurós szerződést kötött a Barcelona csapatával. Miként hat egy ilyen hír egy szép jövő előtt álló fiatal, utánpótlás-válogatott kosarasra?
– Nagyon boldog voltam, amikor olvastam a megállapodás hírét. Természetesen igyekeztem folyamatosan nyomon követni az Ádámmal kapcsolatos híreket, hiszen nem mindennap adatik meg egy magyar játékosnak, hogy Európa legjobb csapatai versengjenek a játékjogáért. Ádám abszolút megérdemli, hogy eljutott erre a szintre, mert nagyon sokat dolgozott, és évek óta kitűnően játszott, bizonyított csapataiban. A büszkeség és az öröm mellett, nekem személy szerint komoly motivációt is jelent Hanga Ádám barcelonai szerződése. Azt mutatja ugyanis, hogy érdemes szívvel-lélekkel dolgozni, sok mindent alárendelni a sportnak, mert ha az ember tehetséges, alázatos és persze szerencséje is van, akkor Magyarországról indulva is el lehet jutni a világ legjobb csapataiba.
 
Kovács Attila