A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Négy lábon álló válogatottat képzelek el

Rendkívül sikeres Eb-t és vb-t zárt kajak-kenu válogatottunk

A közelmúltban lezajlott előbb a kajak-kenusok Európa-bajnoksága, majd a világbajnoksága is. Megfiatalított, átalakított együttesünk mindkét viadalon kimagaslóan teljesített, ugyanis az Európa-bajnokságon megnyerte az összesített éremtáblázatot, a vb-n pedig az éremtáblázat második helyén végezett, és élen zárt a nem hivatalos pontversenyben. A felnőtt világversenyeken most debütáló új szövetségi kapitánnyal, Hüttner Csabával beszélgettünk a csapat szerepléséről, a fiatalítás okairól és arról, hogy a mostani szereplésből milyen következtetések vonhatók le a jövőre nézve.

– Kapitány úr, szívből gratulálunk a válogatott csapat remek szerepléséhez! Ön összességében miként értékeli a két lezajlott világversenyt?
– Azt javaslom, hogy az értékeléskor válasszuk ketté az Eb-t és a vb-t. A plovdivi kontinensviadalon 16 érmet nyertünk, amelyből ráadásul 10 arany volt. Ez önmagáért beszél, különösen a nők által megnyert 7 aranyérem tölthet el jogos büszkeséggel bennünket. Az éremtáblázaton is az élen végeztünk, és külön öröm, hogy az olimpiai programban is szereplő számokban is sikeresen szerepeltünk, olyannyira, hogy a valaha volt legtöbb olimpiai pontot – szám szerint 60-at – szereztek versenyzőink. Ez a nagyszerű szereplés talán annak is betudható, hogy kevéssel az utolsó válogató verseny után utaztunk Bulgáriába, így versenyzőink szinte lendületből szálltak vízre Plovdivban, ez a lendület pedig valóban nagyszerű eredményt hozott. A csehországi világbajnokságra sem lehet panasz, hiszen a vb mezőnye mindig sokkal erősebb, mint az Eb-é, ahogy mondani szokás, más kávéház a kettő. Ráadásul előre nem várt, kellemetlen helyzetek is hátráltattak bennünket. Medveczky Erika vélhetően szennyezett pohárból ivott, és fertőzést kapott, amelynek eredményeként a verseny előtti éjszaka végig rosszul volt – el is úszott a döntője. Kopasz Bálint kezére egy szerencsétlen mozdulat következtében ráesett a hajó, amely miatt úgy feldagadt a keze, hogy nem tudta a lapátot megfogni. Mindezek óhatatlanul kihatással voltak a többiekre is, ráadásul fiataljaink egy részét talán mentálisan is megfogta egy kicsit a világbajnokság súlya. Az idő előrehaladtával ez javult, elmúlt, hiszen például Bodonyi Dóra vagy a Hagymási Réka–Szabó Ágnes kajakpáros kitűnő idővel nyerte meg saját futamát. Mindent egybevetve úgy vélem, hogy körülbelül három érem benne maradt a csapatban. Így a vb-n megnyert 10 érem – közte 5 arany – szintén nagy fegyvertény és a magyar kajak-kenu erősségét is mutató számadat.
– Mely versenyszámok okoztak pozitív csalódást, illetve volt-e olyan, ahol többet várt?
– Ami az Európa-bajnokságot illeti, minden idők legjobb szereplését produkáltuk, így ott nehéz volna olyan versenyszámot keresni, amely miatt elégedetlenségre volna ok. A világbajnokságon – részben az imént már vázolt okok miatt is – akadtak rosszul zárult számok. A sajnálatos esetek mellett természetesen szakmailag is tartogatott tanulságokat a világbajnokság. A legfontosabb következtetés talán az, hogy a jövőben kevésbé szabad túlversenyeztetni a versenyzőket, és a legtehetségesebb indulóink számára egyértelműen a felnőtt viadaloknak kell elsőbbséget élvezniük.
– Akár az Európa-bajnoki, akár a világbajnoki induló keretet nézzük, szembetűnő, hogy számos hiányzónk volt, illetve sok új versenyző kapott lehetőséget. Ez tudatosan vagy kényszerűségből alakult így, illetve van-e ebben szerepe annak, hogy korábban ön volt az utánpótlás szövetségi kapitány?
– Összetett volt a kérdése, és minden részére igennel tudok felelni. Megnézve a névsort, látható volt, hogy olyan kimagasló klasszisok hiányoztak most a válogatottból, akik alapemberei a keretnek. Elsősorban Kozák Danutára, Csipes Tamarára, Szabó Gabriellára és Kárász Annára gondolok, de rajtuk kívül is akadtak hiányzóink. Ezek a versenyzők vagy anyai örömök elé néznek vagy – mint Szabó Gabi – tudatosan hagynak ki egy évet, hogy pihenjenek, feltöltődjenek. Tehát ilyen értelemben a kényszer is szülte a mostani erőteljes fiatalítást, ám korántsem csak erről van szó. Az elmúlt években az akkor még felnőtt kapitány, Storcz Botonddal vállvetve dolgoztunk együtt az utánpótlásunk felépítéséért, fiatal tehetségeink fejlesztéséért. Tudatosan építettük ezt a mostani keretet azzal, hogy a világkupákra, nagy versenyekre rendszeresen küldtünk ki a fiatalok közül néhány tehetséges versenyzőt, szoktatva ezzel őket a felnőtt versenyek légköréhez, követelményrendszeréhez. Ezen túlmenően nyilván az is célunk volt, hogy minél több versenyzőt a tűzben tartsunk, és szerepet kapjanak azok is, akik a felnőttek mögötti korosztályt képviselik. Természetes, hogy egykori U23-as kapitányi koromból jól ismerem ezt a korosztályt, tisztában vagyok a tehetségükkel, a bennük rejlő lehetőségekkel, így félelem nélkül válogatom be közülük a legjobbakat a felnőttek világversenyeire is.
– Éppen sajátos szakmai helyzete miatt igen alaposan ismeri a magyar kajak-kenu jelenlegi állapotát. Elődje, Storcz Botond korábban több ízben is kiemelte, hogy a férfi szakág – amely jó ideje kicsit visszafogottabban teljesít, mint a hölgyek – erősítésre szorul. Ön miként látja a szakágak jelenlegi állapotát és jövőképét?
– Annak ellenére, hogy az elmúlt években valóban jórészt a nők szállították a legjobb eredményeket, úgy gondolom, hogy a férfi szakágat sem kell temetni. Ha külön-külön vizsgáljuk meg a szakágakat, akkor kapjuk meg a legátfogóbb képet. A nők esetében talán még soha nem volt ennyire erős a kajakos szakág, mint napjainkban. Most úgy sikerült nagyon jól mind az Eb, mind pedig a vb, hogy a legjobb női kajakosaink ilyen-olyan okokból nem is indultak el a versenyeken. Amikor a világklasszisaink ismét csatasorba állnak, hatalmas versenyhelyzet alakul majd ki már a csapatba kerülésért is, senki, még az olimpiai bajnokaink sem ülhetnek majd a babérjaikon. Ez nyilvánvalóan jó dolog. Kenuban – még mindig a hölgyekről van szó – szintén jó a helyzet. Már kész versenyzőink (Balla Virág, Devecseriné Takács Kincső) mellett szép reményű fiataljaink is vannak, akik közül például Lakatos Zsanett már megmutatta oroszlánkörmeit. Ami a férfiakat illeti, náluk a kajak szakág világviszonylatban is mindig a legerősebb volt az összes közül. Itt a legnagyobb a rivalizálás, itt a legnehezebb kitűnni. Ennek ellenére az idei versenyek igazolják, hogy mindmáig ott vagyunk a közvetlen élmezőnyben a férfi kajakban is. Hiszem, hogy ha nincs Kopasz Bálint peches sérülése, akkor további érmeket nyertünk volna. De így sincs ok pironkodni, hiszen a négyesünk az Európa-bajnokságon nyert, sprintben pedig hazahoztunk egy arany és egy ezüstérmet. A négyest kell a jövőben tovább erősíteni, illetve más felállásokat is kipróbálni. Ami a jelenlegi magyar kajak-kenu sport Achilles-sarka, az a férfi kenu szakág. Itt be kell ismerni, hogy most egy gyengébb időszakot élünk. Őszintén szólva az olimpiai bajnok Vajda Attila utódját mindmáig nem sikerült fellelnünk, így egyértelműen ki kell mondani, hogy jelentősen erősíteni kell ezt a szakágat. Fiatal tehetségeink akadnak, és az előttünk álló évek igen komoly feladata lesz megtalálni közülük azokat a versenyzőket, akiket lehet menedzselni és felépíteni Tokióra, az olimpiára. Vagyis ha összegzünk, akkor azt lehet mondani, hogy a négy szakág közül háromban kifejezetten jól állunk, egyedül a férfi kenuban lesz szükség számottevő erősödésre. Ez nem rossz arány, igaz, a feladatot is adottá teszi, mert szövetségi kapitányként egyértelműen az a célom, hogy úgymond négy lábon álló válogatottunk legyen, vagyis mind a kajakban, mind pedig a kenuban erős legyen a női és a férfi keretünk is.
– Beszélgetésünk végén engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. Szövetségi kapitányként most élte át első világversenyeit. Milyen érzésekkel várta ezeket, illetve utólag értékelve mit adott önnek ez a két nagy verseny?
– Érdekes módon sem az Európa-bajnokság, sem pedig a világbajnokság előtt nem volt bennem különösebb extra drukk, bizonyítási vágy. Ennek talán az is volt az oka, hogy ezúttal nem volt elvárás a kajak-kenuban már megszokott rengeteg aranyérem, hiszen sok dolog történt a riói olimpia óta. Ez némileg könnyítette az én helyzetemet is, bár egyébként is úgy álltunk most hozzá ehhez a két idei világversenyhez, hogy ezek az első állomásai a tokiói útnak. Az már egy más kérdés, hogy evés közben megjött az étvágy, a végén már akadtak olyan versenyszámok, amelyeket sajnáltunk, mert érzékelhetően benne volt az elértnél jobb eredmény. Azonban ez csak az utólagos értékeléskor kerül majd a felszínre, ott nem ezzel foglalkoztam. Helyette igyekeztem levenni a versenyzőink válláról a feszültséget. Igazából egyetlen elvárást fogalmaztam meg: mindenki igyekezzen kihozni önmagából a maximumot. Ez hellyel-közzel meg is valósult, így a győzelmeknek, érmeknek tényleg felhőtlenül tudtam örülni, amiatt pedig külön is boldog vagyok, hogy a versenyzők is együtt örültek velem a sikereiknek. Mind az Eb, mind a vb nagyszerű élmény volt számomra.
 
Kovács Attila