A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 42. száma.





Sör, motor, Luther
Reformáció 500

Menyhárt József
Felvidékre nem migránsokként érkeztünk

Életrajz egy 31 éves fiatalemberről


Mocsai Lajos
A magyar sportkultúra felélesztése a cél




MEGJELENT

a HAVI MAGYAR FÓRUM

10. száma.




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




​Bozsi bácsi is elment

Tóth II József (1929–2017) emlékére

Október 9-én, hosszan tartó betegség után 88 éves korában elhunyt az Aranycsapat utolsó, még élő játékosa, a 12-szeres válogatott, világbajnoki ezüstérmes jobbszélső, Tóth II József. A korábbi kitűnő labdarúgót a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. Az Aranycsapat egykori nagyszerű csatára 2014-ben nagyinterjút adott lapunknak. Sportrovatunkban most ezen beszélgetésünk részleteinek felidézésével állítunk emléket a remek sportembernek.

Annak ellenére, hogy Tóth II József szülei Csepelen éltek, ő mégis anyai nagyszülei falujában, a Vas megyei Merseváton látta meg a napvilágot 1929. május 16-án. Ennek okáról a következőt mondta:
– Tudni kell, hogy szüleim már az én megszületésem előtt Csepelen éltek, és mint oly sokan mások, ők is a Weiss Manfred gyárban dolgoztak. Amikor elérkezett az idő, hogy édesanyám engem a világra hozzon, hazament a szüleihez Mersevátra. Ez Vas megye keleti felében van, Celldömölk mellett. Akkoriban még nem volt GYES, így édesanyám is hamarosan visszajött Csepelre, hogy ismét munkába álljon. Én egy ideig még a nagyszüleimnél maradtam, az első két elemit is Merseváton végeztem el. Harmadikos koromban kerültem fel végleg én is Budapestre, közelebbről Csepelre, itt lettem inas, majd dolgozó ember, később pedig labdarúgó, és azóta is a kerületben lakom, immár több mint 75 éve.
Így aztán törvényszerű lett, hogy a futballal is a szigeten ismerkedjen meg. Rendszeresen a pályán töltötte a szabadidejét, részt vett a felnőtt csapat edzésein, sőt a mérkőzéseken labdaszedő is volt. Az egyik toborzón aztán elérkezett az ő ideje.
– Az egyik toborzóra elhívtak engem is. Elkezdődött a kiválasztás, hát alig telt el pár perc, amikor máris szólt az edző, hogy én álljak ki. Megijedtem, hogy akkor ennyi volt számomra a próba, ám az edző aztán mondta, hogy amit addig látott, az meggyőzte, rövidesen leigazolnak. Így is történt, a Csepel játékosa lettem, és már azon a héten bemutatkoztam a csikócsapatban. Akkor még így hívták a kölyökcsapatot. Rökk Ede volt az első edzőm, akit még játszani is láttam, és akinek máig hálás vagyok, mert ő tanított meg az alapokra.
Az alapokat igen kiválóan elsajátította, mert 1946-ban ifjúsági bajnok lett, és bekerült a korosztályos válogatottba is. Olyannyira tehetségesnek találták, hogy az akkortájt bajnoki címet szerző Csepel felnőtt csapatába alig 19 évesen felhívták. Pedig nem akárkik alkották akkor a kitűnő Vasas, a bombaerős Ferencváros és a feltörekvő Kispest előtt aranyérmet nyerő vasgyáriakat.
– Nagyszerű csapat volt, mások mellett Keszthelyi Miskával, Marosvári Bélával, sőt 1951-től két éven át a Rongylábú, azaz Czibor Zoli is nálunk játszott. Nemcsak a csapat volt nagyszerű, de minden más is. A maiak számára elképzelhetetlen, hogy milyen sportélet volt akkor Csepelen. Nemcsak a vas és fémmű, de a posztógyár és a többi gyár is gondot fordított a sportra. Természetesen az egykori Weiss Manfred járt ebben az élen. A már meglévő futballszakosztály mellett a különféle nehézatlétikai szakosztályok is megalakultak, és nagyon sikeresek lettek. A meccseinkre pedig állandóan kijött 15-20 ezer ember, így mindig ragyogó hangulatú mérkőzéseket játszottunk.
Dacára annak, hogy ilyen erős csapata volt Csepelnek, Tóth II József mégis csakhamar alapemberré vált a piros-kékeknél. Többnyire a jobb szélen kapott helyet, de olykor a középpályán is szerepelt. Folyamatosan jó játékot produkált és helyet követelt magának a korosztályos válogatottban is, így rövidesen Sebes Gusztáv, az Aranycsapat szövetségi kapitánya is felfigyelt rá. Azonban az, hogy állandó csapattag legyen, akkoriban nemcsak a játéktudáson múlt.

Olvassa végig nekrológunkat az október 12-én megjelent Heti Magyar Fórumban!