A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 47. száma.





Dr. Rétvári Bence:
Nincs szükség külső szereplők irányítására

Dr. Gyuricza Csaba:
Migráció és tudásexport

Csapó Endre:
Közép-Európa nem volt, hanem lesz

Dr. Hidán Csaba:
Ez élethalálharc


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Storcnak mennie kellett, de egyéb változások is szükségesek

Kovács Attila

Lapunk megkereste a korábbi 32-szeres válogatott, vb-résztvevő, többszörös magyar bajnok labdarúgót, a nemzeti együttes korábbi csapatkapitányát, Nagy Antalt. Nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy mit szól a kapitány menesztéséhez, de arra is, hogy kit látna szívesen a válogatott élén, és hogy milyen egyéb változásokat eszközölne a magyar futballban?

– Egyetért-e azzal, hogy Bernd Storckkal szerződést bontott az MLSZ?
– Véleményem szerint egyértelműen jogos volt a kapitány menesztése. Ha reálisan értékelni akarjuk a Strock-érát, akkor el kell mondani, hogy az Eb-szereplést, és magát a sikeres pótselejtezőt nem lehet elvenni a német trénertől. Az, hogy ebben mennyi volt Dárdai Pál keze nyoma még, nehéz megítélni, ám az tény, hogy a kispadon ekkor már Storck ült. Ám ugyanígy látni kell azt is, hogy az Európa-bajnokság után minden megváltozott. Olyan eredményeket ért el a válogatott, amelyek után bármelyik magyar edzőt azonnal páros lábbal rúgták volna ki. Storckkal szemben mégis élt a bizalom, sőt a szurkolók türelme is kitartott, egészen az Andorra elleni blamázsig. A csapat játéka nyomokban sem emlékeztetett arra, amit az Eb-n láttunk. Szétestünk. Az a tény, hogy a csoport élén végző két csapat ellen egyetlen pontot sem tudtunk szerezni, illetve hogy a Feröer-szigeteket alig tudtuk megelőzni a harmadik helyért folytatott küzdelemben, világosan mutatja, hogy új impulzusokra van szükség a nemzeti csapatnál.
– Kit tudna elképzelni a kapitányi székben?
– Meg kell mondanom, markáns véleményem van: csak és kizárólag magyar edzőt tudok elképzelni a kapitányi székben. A mi sajátos közegünket, a magyar játékosok különleges lelkivilágát kizárólag egy magyar edző érti meg, és ő érzi azokat a rezdüléseket, amelyeket egy idegen ajkú tréner talán a legjobb szándéka ellenére sem érzékelhet. Nem véletlen, hogy éppen Dárdai Pál volt az, aki több évtized elteltével végre képes volt megmozgatni az állóvizet és szurkolót, játékost, vezetőt egy irányba terelve felmutatni valamit. Azt is ki kell azonban emelni, hogy önmagában egyetlen új kapitány sem fog csodát tenni, hiszen a kapitány mindig csak azokból a játékosokból tud válogatni, amelyet egy futballrendszer a rendelkezésére bocsát. Éppen ezért az előrelépés érdekében más változásokra is szükség van.
– Mire gondol? Minek kell még megváltoznia?
– Nagyon sok dolognak. A magyar futballban átfogó reformra volna szükség, amelynek részeként a középszerű, tehát hangsúlyozom, hogy a középszerű külföldi játékosok és edzők helyett magyar játékosoknak és edzőknek kellene szerepet kapniuk. Szerintem üdvös volna növelni az élvonalbeli csapatok létszámát, egy 16 fős bajnokság több játékos számára nyújtana lehetőséget. Természetesen a magyar játékosok szerepeltetésére gondolok, mert ha megnézzük a magyar élvonal csapatait, egy-két üdítő kivételtől eltekintve mindegyikben hemzsegnek a külföldiek. Van, hogy több légiós lép pályára az adott csapatban, mint magyar, miközben a játék színvonalát nézve nem igazán látszik, hogy miért jobb az adott légiós, mint egy magyar játékos. Márpedig ha nem jobb, akkor ne is vegye el a magyar játékos elől a helyet. Régóta szorgalmazom, hogy maximum két külföldi léphessen pályára egy-egy csapatban, a többiek magyar játékosok legyenek.
– Erre ellenérvként az szokott elhangozni, hogy ha nemzetközi színtéren is eredményt akar egy magyar csapat, akkor sajnos kénytelen külföldieket is foglalkoztatni.
– Ez az érvelés valóban rendre elhangzik, ám erre utaltam az előbb, hogy minőségi légiósokat kellene igazolni. Manapság – tisztelet a kevés kivételnek – jórészt a középszer jön csupán ide. Mit látunk, ha megnézzük, hogy mikor jutott utoljára magyar kupacsapat nemzetközi szinten főtáblára? Nagyon régen. Csapatainkban sokszor több a külföldi a pályán, mint a magyar, és mégis: már a szeptembert sem érik meg a nemzetközi porondon. Nem vagyok külföldiellenes, annak idején én is futballoztam légiósként. De azt vallom, hogy egy külföldi játékos csak akkor kapjon szerződést, ha egyértelműen erősítést jelent csapatának. Nálunk ez finoman fogalmazva sem így néz ki.
– Emellett milyen változásokra volna szükség még a magyar futballban?
– Növelni kell az elvégzett munkát, mert a magyar futballisták nem dolgoznak eleget. Az edzések mennyiségében, intenzitásában is van lemaradásunk, de ennél sokkal nagyobb baj az a holtidő, ami minden évben megvan. Ma már szinte mindenhol folyamatosan dolgoznak a játékosok az év 12 hónapjában, nálunk azonban még mindig hosszú leállások vannak. Különösen a téli szünet hosszú, amelynek révén minden évben 2-3 hónapos hendikeppel indulunk a többiekhez képest. Az is komoly probléma, hogy labdarúgásunkban szinte mindenki szereptévesztésben van, senki nem azt csinálja, ami a feladata volna. Külföldön azt láttam, hogy egyfajta diktatúra van a sportágban. A fociban nem is lehet demokráciát hirdetni, mert az fejetlenséget szül. A vezető dolga, hogy vezessen és biztosítsa a hátteret. Az edzőnek a szakmai munkáért kell felelnie, amihez persze szabad kezet kell kapnia. A játékosnak pedig kutya kötelessége végrehajtani, amit az edző kér, mert ezért fizetik. Nálunk nagyon összemosódnak a szerepek, ami sokszor átláthatatlan viszonyrendszert eredményez. Kívánatosnak tartanék egy fizetéssapkát is, amely maximalizálná a megkereshető pénzt egy játékos számára. Ugyanis olyan szinten elszálltak a fizetések, hogy az a játékosok motivációs szintjére már rossz hatással van. Ehhez kapcsolódóan egyébként is szólni kell az MLSZ sajátos helyzetéről. A szövetség jó szándéka véleményem szerint nem kérdőjelezhető meg, ám a magyar futball jelenlegi struktúrája olyan, hogy érdemi beleszólása alig-alig van a dolgokba. A csapatok ugyebár az MLSZ által kiírt bajnokságban versenyeznek egymással, ám miután minden csapatot önálló gazdasági társaság működtet, így végső soron az MLSZ-nek szinte semmi joga sincs beleszólni a kluboknál folyó munkába, illetve elvárásokat megfogalmazni a csapatok felé. Olyan helyzetben, mint amilyen a magyar focié jelenleg, ezt nem tartom jónak, szerencsésebb volna nagyobb hatáskörrel rendelkeznie a sportági szakszövetségnek. Főleg akkor, ha sok esetben nem tisztán üzleti alapon, hanem bizony állami cégek szerepvállalásával működnek a klubok, az utánpótlás-nevelést pedig kifejezetten támogatja az állam. Látható tehát, hogy a válogatott csapat, és azon belül szövetségi kapitány személye csak a jéghegy csúcsa. Fontos, mert a válogatott a magyar futball fő reprezentánsa, de más helyeken is reformokra lesz szükség.

Olvassa el kapcsolódó cikkeinket a legújabb Magyar Fórumban!