A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Vagy a mindenszentek fehér ruhás seregéhez tartozunk, vagy sehová

P. Reisz Pál, OFM

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5,3–12)
 
Azokat ünnepeljük Mindenszentek napján, akik szentek – vagyis üdvözültek –, de semmiféle szertartás, szentté avatási aktus nem követte üdvözülésüket. Tehát nem avatták őket boldoggá, sem szentté, látványos csodák nem fűződnek személyükhöz, életükhöz, különösebb bölcsesség nem tette őket híressé, csak éppen tisztességes, becsületes életet éltek. Vagy még ez sem sikerült nekik mindig, hanem egyik elbukást követte a másik, de a végén mégiscsak elnyerték a jó halál kegyelmét, s Krisztus azt mondta nekik: Még ma velem leszel a paradicsomban.
Egyik-másik szent példája világítótoronyként felkeltheti az érdeklődést, a vágyat az emberben az életszentség iránt. Hiszen mutatja az utat sugárzó életével világítótoronyként, amerre haladnom, haladnunk kell. A mai napon fényárban úszik az egész túlpart szemünk előtt: óriási világító tornyok és csöppnyi mécsesek ragyogó világossága jelzi a biztos révpartot, amely felé érdemes tartanunk.
A patmoszi látnok előtt a fehér ruhában megszámlálhatatlan sereg. Száznegyvennégyezer és megszámlálhatatlanul sok ugyanazt jelenti: a teljességet. Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük a mai napon, évről évre többen vannak, s a világ végezetéig tart, amíg mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt. Te is, én is közéjük tartozunk, hiszen Isten gyermekei közé számláltatunk. Meg vagyunk jelölve a keresztség és bérmálás eltörölhetetlen jelével, ruhánkat fehérre mostuk a Bárány vérében. A kérdés csak az, hogy meg akarjuk-e őrizni ezt a fehér ruhát?
A kövek, a fák, a csigák és a madarak mind szentek, mert mindenestül Isten szentségéről vallanak, tökéletesen betöltik hivatásukat. Mégsem ünnepeljük őket, mert mint öntudat és szabad akarat nélküli létezőknek a szentséghez nincs szükségük sem elhatározásra, sem erőfeszítésre, sem állhatatosságra. Ezért győzelmet sem akarhatnak. Az embert azonban szabadnak teremtette az Isten, s azt a szédítően fönséges és félelmetes hivatást adta neki, hogy szabadon válassza őt. Sok-sok gyarlóságunk, hibáink és bűneink ellenére az Isten melletti döntéseink sorozatából, a szüntelen bele való kapaszkodásból, az ismételt hozzátérésből épül fel az, amit életszentségnek hívunk, amely nem más, mint Isten miatti szentség, az istenkép megőrzése. Beszennyeződhet a fehér ruha, de ha akarjuk, a Bárány vére újból és újból megmossa, és ragyogó tisztává teszi. Közelebb, közelebb kerülni Istenhez, aki meghívott barátságára, az üdvösségre.
Akarsz-e, akarok-e szentté lenni? Lehetnék-e egyáltalán? Most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, még nem nyilvánvaló. Az azonban nyilvánvaló, hogyha tagadjuk istengyermeki méltóságunkat, meghívatásunkat az Isten barátságára, ha lemondunk a szentségről, ha a nyolc boldogsággal ellentétes úton keressük a boldogságot, senkik és semmik sem leszünk. Vagy a mindenszentek fehér ruhás seregéhez tartozunk, vagy sehová. Vagy a világítótornyok fényét követve a kikötő felé tartasz, vagy zátonyra fut hajód, és örök hajótörést szenvedsz. Ma azért kérjük a mindenszentek közbenjárását, amikor őket ünnepeljük, hogy ne tévesszük el a menny felé vezető utat.
Mindenszentek ünnepén és másnap, halottak napján találkozik az élő, a küzdő egyház – vagyis azok, akik még nem léptük át a halál kapuját –, a szenvedő egyház tagjaival – akiknek emlékét őrzik a temetők, akik a tisztító tűzben várják megdicsőülésüket –, s jelen lesz a diadalmas egyház örvendező tagjaival, akik szent János szavai szerint fehérre mosták magukat a Bárány vérében. Ne ódzkodjunk ettől a találkozástól, nyissuk ki lelkünk kapuját a kegyelem előtt, amit a révbe jutottak közbenjárása eszközöl számunkra!