A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 46. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Katonatemetői séták ​

Zsille Gábor: A Visztulától a Dunáig

Régóta vallom: a történelem valódi hősei nem a krónikákban magasztalt hadvezérek, nem a térképasztalok mellől parancsolgató tányérsapkás tábornokok, hanem az egyszerű, névtelen közkatonák, akik halált megvető bátorsággal belerohantak az ágyútűzbe. Ezért, hogy utazásaim során a központi látnivalók: a várkastélyok, a gyönyörű templomok, a múzeumok és az óvárosi utcácskák mellett a többnyire félreeső helyeken található katonatemetőket is felkeresem. Különösen késő ősszel, halottak napja környékén érdemes egy töprengő sétát tennünk a sírok között, különösen Lengyelország délkeleti részén. Például az első világháborús katonatemetőben Luzna falucska határában, a domboldalon. Árpád-házi Szent Kinga nyugvóhelyétől, Ószandectól (Stary Sacz) húsz-egynéhány kilométerre járunk, a szlovák határtól mintegy harmincra. Az első világháborúban e vidéken, keleti irányban Gorlice felé hónapokon keresztül állt a front, megmerevedtek a harcvonalak. A Német Birodalom és a Monarchia lengyel–magyar–osztrák császári-királyi hadserege nézett farkasszemet az orosz túlerővel, és akkoriban rengeteg magyar vér öntözte e földet. Száznál több katonatemetőben nyugszanak az akkoriban elesett honvédeink; gyakorlatilag minden település határában megtalálhatjuk a sírjaikat. Még a jócskán nyugatra fekvő Kalwaria Zebrzydowskában, a híres ferences kolostortól alig kétszáz méterre (az út mellett) is magyar honvédsírok domborulnak, a fejfákon ma is tisztán olvashatók a nevek. Egy másik helységben, a Luznától nyolc kilométerre fekvő, kétezer lakosú Stróze völgyében ötvenhét katona alussza örök álmát. Nem tudni, közülük pontosan hányan voltak magyarok – de egy részük egészen biztosan az volt, hiszen a középen álló emlékoszlop négy oldalára a koronás magyar címert is kőbe faragták.
E térség legjelentősebb első világháborús hadi cselekménye kétségtelenül a gorlicei áttörés volt 1915. május 2. és 5. között, a tavaszi hadjárat előzményeként. Igen, az egész hadművelet csupán négy napig tartott, viszont rengeteg fontos eseményt tömörített. Az osztrák–magyar és német hadseregcsoport 191 ezer katonája szállt szembe az orosz hadsereg 357 ezer fős áradatával, és a „mieink” egyértelmű győzelmet arattak. Ám a négyórás tüzérségi csata és a negyven kilométeres szakaszon végrehajtott gyalogsági roham következtében mindkét fél szörnyű veszteségeket szenvedett – az öldöklés borzalmait megfelelően sejteti a tény, hogy az orosz hadsereg május folyamán több mint 400 000 katonát veszített.
Híres színpadi szerzőnk, Molnár Ferenc, A Pál utcai fiúk írója haditudósítóként alaposan bejárta ezt a környéket. 1914 novemberétől 1915 decemberéig teljesített szolgálatot a frontvonalon. Megkapóan, nagyon emberien ír a lövészárkokba kényszerült magyar katonák életéről, a tisztek gondolkodásmódjáról, magatartásáról. Különösen hosszú időt töltött Grybów városkában és a tőle három kilométerre fekvő Strózéban. Így hát az ő nyomában is járunk, ha felballagunk a luznai katonatemetőhöz. Kilencszáznyolcvan magyar halottat temettek ide, külön parcellába. Rajtuk kívül osztrákok, németek, olaszok és persze lengyelek százai leltek itt végső földi otthonra. Hangsúlyozom: a luznai temető, akárcsak az összes többi, általam látott lengyelországi katonatemető, példásan gondozott. Ezeket a félreeső, magányos zugokat a helybéliek kilencven esztendő után is ápolják, tisztán tartják, rendszeresen lenyírják bennük a füvet. E kegyhelyeknek ma, kilenc évtized után is van gazdájuk: a lengyel lakosság, a helyi önkormányzatok. 

Olvassa végig cikkünket a november 2-án megjelent Heti Magyar Fórumban!