A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 50. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Most rajtam a sor

Széplaky Bálint

A diaszpórastratégia fontos elemei az oktatás és a hétvégi iskolák fejlesztése. Ezen a területen van nagy szerepe a Nemzetpolitikai Államtitkárság által szervezett Kőrösi Csoma Sándor (KCSP) és Petőfi Sándor Programokban (PSP) résztvevők személyes jelenlétének. Három részes cikksorozatunkban az ösztöndíjasok tapasztalatain és élményein keresztül bemutatjuk, hogyan segítik ők a magyar közösségeket és mindeközben hogyan válnak többé maguk az ösztöndíjasok is. Hogyan őrzi identitását a nemzet az elszakított részeken, az Atlanti-óceán túloldalán vagy épp a Csendes-óceán vidékén.

Beteljesült álom, hazát szolgáló küldetés
Elsőként a 26 éves Szűcs Nándor Lászlóval beszélgettünk, aki Sydneyben él immár 5 hónapja, és lassan ösztöndíjas időszakának vége felé közeledik. Nagyon örült megkeresésünknek. Már első szavaiból érezhető volt, nagyon hálás a 6 hónapon át tartó megtisztelő feladatért. Öröme abból fakad, hogy hazáját szolgálhatja, miközben gyermekkori álma válik valóra. Fantasztikus gazdagságnak éli meg a kintlétet. Földrajz–történelem szakos tanárként, hivatásához kapcsolható kötelességének tekinti, hogy megismerje a nagyvilágot, ezáltal hitelesen tudja majd oktatni a jövő generációját. Ebben segíti őt és közvetve leendő diákjait is az ösztöndíj.
„Azt a feladatot kaptam hazámtól, hogy kultúrdiplomataként szolgáljam az ott élő magyarokat és közvetítsem feléjük Magyarország gondoskodó szeretetét. Minden ősöm tett valamit a hazámért, most rajtam sor” – vallja Szűcs Nándor. Hogy jobban megértsük honnan is ez az erős küldetéstudat, az előzményekről kérdeztük. Megtudtuk, Nándi rokonsága színes képet mutat, vannak közöttük erdélyi magyarok, nigériaiak, britek és amerikai származásúak is. Dédapja 1956 októberében Jászkiséren több alkalommal beszédet mondott a falu főterén. Egy ízben így fogalmazott: „Nem kell nekünk a vörös zászló, elég az a pirosság, ami a magyar zászlóban van.” Ezért a mondatáért közbiztonsági táborba került, kemény retorzióban részesült. Egy másik rokona politikai menekültként Jugoszláviából úszott át Olaszországba, onnan pedig az Egyesült Államokba, New Yorkba emigrált, ahol a magyar kultúra mecénásaként vált ismertté az ottani magyarok körében.
Nándi Ausztráliába gyermekkori osztálytársa miatt vágyott. Barátja Ausztráliában élő szülei magyarországi iskolába, Szolnokra íratták be őt, azért hogy tökéletesítse magyar nyelvi és kulturális ismereteit. A fiú később visszatért Sydneybe. Sokáig úgy tűnt, hogy a két barát között leküzdhetetlen a távolság, már nem is találkoznak majd többet. Nándi mindig is meg akarta ismerni azt a közösséget, amely magyarországi tanulmányaira ösztönözte a fiút. 16 év után ez is valóssággá válhatott, az ösztöndíjnak köszönhetően.
Nándi szolnoki panellakásukban töltötte gyermekkorát. Édesapja ’56-os forradalmár leszármazottjaként nem járhatott egyetemre, édesanyja pedig nagyon szerény anyagi körülmények között nőtt fel. Erről úgy gondolkozik, szülei erőfeszítései, lemondásai révén nyílt arra lehetősége, hogy bejárja a világot, és ezért nagyon hálás nekik. Talán emiatt olyan erős a küldetéstudata. Azt az elméleti ismeretet, amelyre itthon szert tett, és azt a tapasztalatot, amelyet a rövidebb amerikai kint tartózkodása alatt szerzett meg, most az ausztráliai gyermekek magyar nyelven történő oktatása során igyekszik felhasználni.
 
Legnagyobb siker: megmaradni magyarnak
Ahogy fogalmaz: „Mi magyarországiak hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Ausztráliában kolbászból van a kerítés. Pedig ez koránt sincsen így” – derül ki Nándi beszámolójából. A magyar identitás megőrzése folyamatos küzdelmet jelent. Olyan távol vannak a Kárpát-medencétől, hogy a szerencsések is legfeljebb évente egyszer utazhatnak haza. Az idős emberek azt tartják életük legnagyobb sikerének, hogy meg tudták tartani magyarságukat messze a hazájuktól és a magyar kultúrát tovább tudják örökíteni unokáik számára. Nándi számára megrendítő élmény volt ezt személyesen hallani az ottaniaktól.
Nándi egyébként rengeteg feladatot végez, ami az ott élő magyar közösség javát szolgálja. 

Olvassa végig riportunkat és nézze meg további fotóinkat a november 23-án megjelent Heti Magyar Fórumban!