A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXIX. évfolyamának 50. száma.






Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Holokauszt bolsevik módra

A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások tiszteletére

A második világháborút követően Magyarországról több százezer embert hurcoltak el a Szovjetunióba. Voltak, akik a málenkij robotot, mások a Gulagot szenvedték el. Az áldozatok többsége férfi volt, és hozzávetőleg 17 éves kor felett bárkit fenyegetett az elhurcolás veszélye. November 25-e a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja, írásunkkal rájuk emlékezünk.

Bár az első világháborút követően is kerültek magyar hadifoglyok orosz földre, és közülük is sokan megjárták a Gulagot, az igazán nagy magyar emberáradat a második világháború végeztével indult meg a Szovjetunió felé. A II. világháborúban bekövetkező szovjet előrenyomulás 1944 késő őszére elérte Magyarország akkori keleti határvidékét. Ez nem csupán katonai következményekkel járt, de azzal is, hogy a megszálló szovjet Vörös Hadsereg a kárpátaljai és erdélyi területeken már 1944 késő őszén elkezdte begyűjteni a magyarokat. A második világháború idején visszatért területeken ennek sok esetben tudatos, etnikai tisztogatásra irányuló oka is volt. Az egyik legismertebb emlékmű a kárpátaljai Szolyván található, amely annak ellenére is több ezer nevet tartalmaz, hogy az emléktáblákon kizárólag a kárpátaljai településekről elhurcolt magyarok nevei szerepelnek.
Nem javult a helyzet akkor sem, amikor a Vörös Hadsereg benyomult hazánk mai területére. Az első pillanattól kezdve bevett módszer volt a hadifoglyok gyűjtése. A történtekről született visszaemlékezések egyöntetűen állítják, hogy nem csak a német ajkúak vagy a nyilasok voltak veszélyben, hanem mindenki, aki élt és mozgott. Az összegyűjtés indoka minden esetben annyi volt, hogy „málenkij robotra”, azaz egy „kis munkára” viszik csupán el az embereket. Volt, ahol három napi élelmet és ruházkodást kértek, ezzel célozva arra, hogy csupán pár napos „kis munkáról” lesz szó, és sokan kifejezetten örömmel mentek, bízva abban, hogy ezáltal némi élelemhez juthat a háború viszontagságai miatt sokat nélkülöző család.
A valóság aztán letaglózó volt: a „kis munkából” nagy általánosságban egy-két éves kényszermunka lett, és az elhurcoltak közül sokan vagy soha többé nem tértek haza, vagy olyan betegségeket szereztek a kényszermunka ideje alatt, amely életük végéig elkísérte őket. És mégis: a szovjetek által elhurcoltak közül nagy általánosságban a málenkij robot áldozatai voltak talán a szerencsésebbek. A „kis munkára” elhurcoltak túlélői ugyanis többségükben 1947–1948-ra hazatérhettek, míg akiket a Gulagra vittek, akár 10 évet is eltöltöttek a bolsevik koncentrációs táborok valamelyikében.
A Gulag a Szovjetuniót szinte teljesen behálózó koncentrációstábor-rendszer hivatalos rövidítése. A Javító- és Munkatáborok Főigazgatósága létrehozásáról szóló határozatot 1930. április 15-én írta alá Sztálin, így hivatalosan ez a dátum a Gulag születésnapja, jóllehet már jóval előtte létezett a táborrendszer, és a főigazgatóság létrehozására éppen azért volt szükség, hogy a javában működő mechanizmust intézményi keretek közé, és ezáltal szervezettebbé és egyben ellenőrizhetőbbé tegye. A Gulag mindvégig kettős célt szolgált. 

Olvassa végig Kovács Attila cikkét a november 30-án megjelenő Heti Magyar Fórumban! Keresse az újságárusoknál!