A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 25.
száma.





Orbán Viktor: Jövőre ennek a bizottságnak mennie kell!

A nemzeti összefogás tiszta eszméje: Csurka István 30 évvel ezelőtt elhangzott beszéde az erdélyi falurombolás elleni tüntetésen

Mónus József: a Hódítók Kupáját ezúttal egy Kr.e. 3. századiszkíta íj másolatával nyertem el, amit én készítettem

Szanyit megválasztották az MSZP alelnökének, majd lapunknak azt nyilatkozta, hogy az MSZP ma már nem vonzó




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A francia keresztüldözés hagyománya

Jancsó Badacs Károly

Franciaországban 2004-ben iktatták be azon törvényt, amely tiltja a vallási jelképek viselését az állami fenntartású közoktatási intézményekben, legyen szó keresztről, félholdról, Dávid-csillagról stb.
Most 13 évvel e törvény elfogadása után, napjaink kereszteltávolításainak fényében olybá tűnhetne, hogy ez volt az ugródeszka a mai történésekhez. Ám napjaink franciaországi keresztkirekesztő zajlásai sokkalta mélyebbre nyúlnak, mint a 2004-es törvény és valahol a modern francia állameszme forrásánál keresendők.
Visszatekintve a múltba, a 2004-es törvény előzményét az egy év híján száz évvel e törvény előtti, 1905. évi törvényhatározatban fedezhetjük fel. E törvény az állam és az egyház elválasztásának elvét valósítja meg és gondozza azóta is. Habár ezen elv már az akkori alkotmányban is szerepelt, mégis szükségessé vált egy törvényhatározat elfogadása, mely a megvalósulását, életbeni alkalmazását gondozza. Az 1905. évi törvény tiltja továbbá a vallási jelképek nyilvános, közterületen való elhelyezését. Ez alól kivételt képeznek az 1905 előtt felállított jelképek. A franciaországi Nemzeti Szabadon Gondolkodók Szövetsége valójában e törvényt lobogtatta idén a bretagne-i Ploermel önkormányzata előtt, ennek alapján követelte a II. János Pál pápa emlékművén álló kereszt eltávolítását, amit a francia Államtanács jóvá is hagyott.
Ám ahhoz, hogy eddig eljuthasson Franciahon, ahhoz az elmúlt kétszáz év folyamán hatalmas társadalmi kéregmozgásoknak kellett lezajlaniuk. Maga az említett törvény azon igyekezetnek volt a kicsúcsosodása, mely a 19. századi Franciaországban az állam egyik eltökélt célja, mégpedig a katolikus egyházról való leválás volt. Az egyház ugyanis a nagy francia forradalom előtt, illetve a 19. századi francia királyság, majd a III. Napóleon kori császárság idején is ellenezte a köztársasági államforma kialakulását. A francia köztársaságiak pedig a nagy francia forradalom óta azon munkálkodtak, hogy egy olyan köztársasági értékrend épüljön ki, mely a tömegek elfogadott értékrendjévé válhat, s melyen szilárdan állhat az oly nehezen kivívott „res publica”. A hagyományos vallási értékrendnek, mely a Francia Királyság egyik sarokköve volt, ki kellett alakítani a konkurensét, mely a köztársaság eszméjét hintette és terjesztette volna el a francia néptömegek tudatában. Erre legalkalmasabb azon polgári szabadságoknak a biztosítása volt, mely a „liberté, egalité, fraternité” jegyében szolgálta a köztársasági állameszme megerősödését. Ám a köztársasági államforma végleges bevezetése Franciaországban, és azzal kéz a kézben a köztársasági értékrend elterjesztése és gyökérverése a francia lakosság tudatában több nekifutást igényelt, mint ahogy az a nagy francia forradalom idején mutatkozott.
A nagy francia forradalom csupán rövid időre vajúdta meg a köztársasági államformát. A köztársaság belefulladt azon vérfürdőbe, melyet maga a forradalom gerjesztett, s hogy ennek véget vessen, került színre Bonaparte Napóleon, hogy a zavaros köztársasági létformát jól irányítható császársággal váltsa fel. A zsarnokként emlegetett I. Napóleon császár bukását követően Franciaország nem tért vissza a köztársasági államformához, hanem újra királyság lett Bourbonokkal az élén. A Bourbon királyt 1848 után a második köztársaság követte, amely pedig a III. Napóleon vezette császárságba torkollott. A köztársasági forma végleges bevezetése a III. Napóleon-i császárság bukása után következett. A turbulens államformaváltások tapasztalatával a hátuk mögött a francia köztársaságpártiak a köztársasági értékrend megerősítését, annak alkotmányi, törvényi infúzióra való kapcsolását tartották létfontosságúnak. Ez teljesen érthető, ha a nagy francia forradalom társadalmi vívmányai csak harmadik nekifutással tudtak véglegesen érvényt szerezni Franciaországban. A köztársaság melletti elkötelezettséget végleg meg kellett erősíteni a francia polgárokban. Erre legjobban a köztársasági értékrend törvényi megerősítése szolgált, melyet az alkotmányban is erőst lefektettek.
A köztársasági értékrend polgárok tudatában való legszélesebb körű elterjesztése azóta nemcsak ahhoz szolgál, hogy mindennemű királypárti vagy diktatórikus eszmét kiküszöböljön a honi franciák tudatából, de arra is, hogy a gyarmatbéli buddhista, muszlim, animista stb. vallású Franciaországba özönlő polgárok Francia Köztársaság iránti lojalitását építse ki. Amolyan olvasztótégely ez a Francia Köztársaság kezében, melyben Buddha és Allah, kereszt és félhold együvé, köztársasági polgári erénnyé hivatott egybeolvadni.
A 19. századi francia royalista és köztársaságpárti eszmék háborújából született 1905-ös törvény száztizenkét év utáni kihatása ez napjaink Franciaországára, annak mozgásban lévő társadalmára. Tulajdonképpen ma miről van szó? A vallások, a vallásoktól elhatárolódó francia állameszme, és a szabadgondolkodók, szabadelvűek eszméjének élettérért folyó harca ez. Egyik sem enged a negyvennyolcból és életteret próbál magának teremteni, illetve azt megvédeni, legyen ilyen-olyan vallásról, magáról a francia állameszméről vagy a szabadgondolkodókról szó. Ezen eszmei harc viszont, egyre több embert sorakoztat föl maga mögé. Ez a határok nélküli Európában olyan természetű és méretű társadalmi kéregmozgásokhoz vezethet, melyek meghaladhatják akár a közös Európa eszméjének összetartó erejét is.