A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 25.
száma.





Orbán Viktor: Jövőre ennek a bizottságnak mennie kell!

A nemzeti összefogás tiszta eszméje: Csurka István 30 évvel ezelőtt elhangzott beszéde az erdélyi falurombolás elleni tüntetésen

Mónus József: a Hódítók Kupáját ezúttal egy Kr.e. 3. századiszkíta íj másolatával nyertem el, amit én készítettem

Szanyit megválasztották az MSZP alelnökének, majd lapunknak azt nyilatkozta, hogy az MSZP ma már nem vonzó




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




A nemzetállami alapon szerveződő európai közösségért harcolunk

Nem csoda, hogy Európa országai nem találják a közös válaszokat, ha még a kérdésekben sem egyeztek meg – közölte Csepreghy Nándor. A miniszterhelyettes leszögezte: „Határozottan kitartunk amellett, hogy egy demokratikus ország belpolitikai folyamatainak és változásainak nem lehet közük az uniótól érkező fejlesztési forrásokhoz, tekintettel arra, hogy a két szféra egymástól függetlenül működik.”

Részt vett a 25. évfordulóját ünneplő GKI Gazdaságkutató Zrt. budapesti üzleti konferenciáján, ahol kijelentette: „Vannak viták Brüsszellel, de Magyarország nincs az Európai Unió ellen, érdekelt a jól működő, erős unióban.” Milyen vitákról van szó?
 
– Brüsszellel mindig is voltak vitáink, most is vannak, és szinte száz százalék, hogy a jövőben is lesznek. Ez nem annak a lenyomata, hogy ne tudnánk, vagy ne akarnánk jól együttműködni, de az álláspontok közelítésének folyamatában a vita egy igen hasznos dolog, mert így mindenki ki tudja fejezni, hogy mi az a minimum, amihez ragaszkodik. Azt kell látni, hogy a magyar kormány csak olyan vitát folytat Brüsszellel – és ugyanígy bárki mással is –, amelyiknek értelme is van. Tehát szakmai kérdésekben tudunk párbeszédet folytatni, de benyomásokról, hangulatjelentésekről nem fogunk. Magyarország érdeke ezzel együtt pedig valóban nem más, mint egy erős Európai Unió, mert meggyőződésünk szerint csak így tud a kontinens megmaradni és egy fenntartható fejlődési pályára állni. A vita lényege tehát a nemzetállami alapon szerveződő európai közösség – mi ezért harcolunk.
 
A jól működő, erős unió nem csak egy vágyálom, mikor lassan több a mecset, mint a templom, és a keresztet leveszik II. János Pál pápa szobráról? Ilyen uniót képzeltek el az alapító atyák?
 

– Természetesen az 1950-es években egészen más volt a helyzet, mint 2017-ben. A mi felelősségünk az, hogy a jelenben tegyünk azért, hogy kézbe tudjuk venni a jövő irányítását, alakítását. Kormányunknak van egy szilárd meggyőződése arról, hogy mit ért Európa alatt, és ennek szellemében politizál nem csak itthon, hanem külföldön is. Szerintünk a kérdés ma abban áll, amit korábban már Orbán Viktor miniszterelnök úr is megfogalmazott: Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Összeurópai szinten kell felismernünk azt, hogy mi a jelen kihívása, melyek azok a valós problémák, amikre a válaszokat keressük. Nézze, nem csoda, hogy Európa országai nem találják a közös válaszokat, ha még a kérdésekben sem egyeztek meg. A magyar kormánynak világos az álláspontja: a migrációs válság létezik, a tét pedig a keresztény kultúra fennmaradása.
 
Térjünk rá a gazdaságra. Nehéz megtalálni a középutat a globális kereskedelem és a nemzeti politika között?
 

– A tavalyi amerikai elnökválasztás jól mutatja, hogy társadalmi legitimitást és politikai felhatalmazást kapott az az államszervezési modell, amely elutasítja a szabad kereskedelem mindenhatóságát és a gazdasági protekcionizmus lehetőségének negligálását. Mi úgy tartjuk, az elsődleges nemzeti érdek egyrészt az, hogy a hazai, magyar kis- és közepes vállalkozásokat erősítsük, helyzetbe hozzuk, másrészt pedig az, hogy olyan szabályozási környezetet alakítsunk ki, amelyik legalább annyi esélyt teremt a magyar kkv-knak a versenyben való elindulásban, mint amennyi esélyük méretükből fakadóan a multinacionális cégeknek van. Persze ez egy protekcionista álláspont a gazdaságpolitika tekintetében, de így csinálják nagyon sokan nyugatabbra is. Csak egy példát kiemelve: nem nagyon láttam még olyan intézkedést Franciaországban, amely elsősorban ne a francia gazdaságnak kedvezett volna.
 
Hogyan lehet az állam a versenyképesség „motorja”?
 

– A versenyképesség tekintetében három dolog együttállása szükséges ahhoz, hogy ténylegesen és hosszú távon fennmaradjon. Egyrészt versenyképesnek kell lennie az államnak, másrészt a gazdaságnak, harmadrészt pedig a társadalomnak. Ez a három szféra szükségszerűen összefügg, és ha valamelyik esetében csorbul a versenyképesség feltételrendszere vagy mértéke, az az egészet magával húzhatja. Az állam tekintetében az a legfontosabb, hogy olyan intézményi és jogszabályi feltételeket alkosson, amely nem akadályozza, hanem segíti önmaga működését és így a lakosság mindennapi életét, teendőit. Ha például egyszerűbb és olcsóbb egy hivatali ügyintézés, mint korábban, akkor dinamikusabban tudnak haladni a folyamatok, és az emberek is azt érzik, hogy az életüket az állam segíti, könnyíti, nem pedig akadályozza. Az, hogy az ilyen típusú ügyek elrendezésének szabályait egyszerűsítjük, díjait pedig vagy csökkentjük, vagy teljesen megszüntetjük, mind a bürokráciacsökkentés részeit képezik. Csak néhány eredmény az elmúlt évek munkájából: a területi közigazgatásra vonatkozó reform keretében a háttérintézmények tervezési-stratégiai feladatai a minisztériumokhoz, a végrehajtásiak pedig a kormányhivatalokhoz kerültek, így 2011. január 1-jén elindultak a fővárosi és megyei kormányhivatalok, amelyek összesen 17 addig önálló dekoncentrált szerv integrációját valósították meg; mindemellett 2013 elejétől 198 járási és fővárosi kerületi hivatal kezdte meg működését; 270 Kormányablak került kialakításra, amelyekben 2016-ban 10 871 958 ügyfél intézte 12 455 850 ügyét.
 
A migrációra adott elégtelen álláspontok számszerűen mennyire kezdték ki az EU alapját?
 

– Nehéz ezt adatokban megadni, hiszen az EU gazdasági-, társadalmi-, és jogi alapjait nem könnyű számokban kifejezni. Inkább a tagállamok egymás közötti vitáinak, sőt Brüsszel és a tagállamok közötti viták típusában mutatkozik meg, hogy mi az, amit a migrációs válságra adott eltérő válaszok magukkal hoztak. Sokan mondják, hogy mindez a kétsebességes Európa irányába tolja el a fejlődést, de gyakran hallani azt is például, hogy a kohéziós pénzeket a jogállamiság és demokrácia állapotához kívánják kötni. Ez utóbbi tekintetében határozottan kitartunk amellett, hogy egy demokratikus ország belpolitikai folyamatainak és változásainak nem lehet közük az uniótól érkező fejlesztési forrásokhoz, tekintettel arra, hogy a két szféra egymástól függetlenül működik. Ráadásul akik ennek helyességét hangoztatják, viszonylag önkényesen definiálják azt, hogy mi is a jogállamiság vagy éppen a demokrácia fogalma. Éppen ezért ki is kérjük magunknak a demokráciadeficit vádját, hiszen nem az a demokrácia, hogy csak akkor fogadom el egy választás eredményét, ha az számomra kedvező vagy – ahogy ma Brüsszelből ezt látják – a cégeknek kedvező.
 
Sokan találgatnak, mikor váltja fel a forintot az euró. Mi szükséges az euró bevezetéséhez?
 

– Az euró bevezetésének kérdését, csakúgy mint minden más kérdést is, abból a megközelítésből kell nézni, hogy jó-e a magyar embereknek és a hazai cégeknek. Szerintünk nem igaz az a vélekedés, hogy az euró mindent megold. Aki ezt mondja, az vajon mit gondol például a görög gazdasági helyzetről? Pedig Görögország tagja az eurózónának.
 
Önök tudják, remélik, hogy az általuk megálmodott modell sikeres, de hogyan érik el, hogy a lakosság megértse ezt a víziót, s megtalálják benne a saját helyüket?
 

– A magyar modell koncepciója, amely mentén a kormány 2010 óta működik, nem másról szól, mint hogy minden állampolgár számára megteremtsük azt a feltétel- és lehetőségrendszert, hogy léphessen legalább egyet előre. A számok pedig azt mutatják, jól dolgoztunk: soha ennyi embernek nem volt még munkája Magyarországon, mint most, ami azt jelenti, hogy míg 2010-ben 3,7 millióan dolgoztak, addig 2017-ben ez az adat több mint 4,5 millió; az államadósság 7 évvel ezelőtt 85%-os szinten állt, ma mindössze 74%; az infláció 2010 óta 5,7%-ról 2,2%-ra csökkent, sőt az államháztartási hiány is mindösszesen 1,7% a 2010-es 4,5%-hoz képest. Mindezzel párhuzamosan a bruttó átlagkereset a 2010-es 202 525 forinthoz képest 290 600 forintra nőtt, a minimálbér pedig a hét évvel ezelőtti 73 500 forintos adathoz képest idén már 127 500 forint. A jövőben is ezt az utat szeretnénk folytatni, hiszen „nincs sikeresebb dolog magánál a sikernél”.
 
Medveczky Attila