A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 3.
száma.





HAJRÁ MAGYAROK!

Migránsok? Oké!

Fel akartak akasztani

Gasparri: Orbánnak ezerszer igaza van

Indul a toborzás!

V18: túltenyésztett liberálisok


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Magyarok a kerítés túloldalán

Széplaky Bálint

Ahogy a hírekben olvashattuk mindannyian, 2015. szeptember 16-a óta áll a határzár a déli határon. Addig ezrével özönlöttek a migránsok Magyarországra. A szerb–magyar határ mentén élőknek mérhetetlen károkat okoztak az ott tanyázó és átvonuló embertömegek. A gyümölcsösöket kifosztották, az üresen álló épületeket elfoglalták. Valószínűsíthetően az érkezők már tudták is, hogy hol vannak olyan helyek, ahol meghúzhatják magukat. A kerítés két éves meglétének apropóján utánajártunk, hogyan érintette a délvidéki magyar gazdákat a bevándorlás, milyen érzéseket váltott ki belőlük a kerítés felállítása, hogyan élték és élik át ezt az embert próbáló időszakot, mennyire vannak megelégedve a magyar kormány intézkedéseivel, és hogyan látják jövőjüket.

A kerítés először fejszecsapás volt magyar szívembe
Horgos mellett, az ásotthalmi határátkelőnél fekvő Királyhalom polgármestere, Katona Róbert vasárnap ebédidőben fogadott bennünket készséggel. Őszintén osztotta meg velünk húsba vágó tapasztalatait és gondolatait az elmúlt rettenetesen kemény évekről. Katona úrtól megtudtuk, hogy alapvetően öt magyar többségű határ menti településnek okozott hatalmas kihívást a migráció: Magyarkanizsa (87%-a magyar), Martonos (87%), Horgos (84%), Királyhalom (98%), Hajdujárás (87%), Kelebia (59%). Hosszasan mesélte a történeteket a civil szervezetekről, a szervezett embercsempészetről, a magyar birtokok kifosztásáról.
Mint elbeszélte, 2012-ben jelentek meg a bevándorlók először nagyobb számban, előtte csak egy-egy eldobált útlevél utalt jelenlétükre. Kezdetben a falu lakossága igyekezett a menekültek segítségére lenni, a közösség tagjai összefogtak és meleg ételt készítettek számukra. Amikor azonban látták, hogy az ide érkezők hálátlanok és semmiféle tiszteletet nem tanúsítanak sem az európai kultúra, sem pedig a magántulajdon irányában, a segítőkészséget felváltotta a félelem, a kétségbe esés és a tehetetlenség érzései. Különösen, amikor 2015 nyarán az 1700 fős településre naponta 500-1000 személy érkezett.
Megtudtuk, hogy a szinte teljesen magyarlakta település óriási anyagi károkat szenvedett, de talán ennél még fájdalmasabb volt tehetetlenségük, ugyanis hiába fordultak a rendvédelmi szervekhez segítségért. A migránsok idős asszonyok kertjében mosakodtak, öreg emberek hűtőjét rámolták ki. Leszedték a polgármester gazdasági épületének tetőzetét, és elégették a benne talált faanyagot. Amikor Katona úr 2-3 kisgyermeket – megsajnálva őket – gyümölcséből megkínált, válaszul egy 20 fős migráns horda szó nélkül szaggatta le gyümölcseit a fáiról. A legnagyobb fájdalom azonban neki és a falu lakóinak a temető meggyalázása volt. A migránsok itt szinte állandó jelleggel telepedtek meg, kihasználva az infrastruktúrát, mások apjának, anyjának a sírján szárították ruháikat, feltörték a ravatalozót, ellehetetlenítve, hogy a falu népe felmenői iránt kifejezze tiszteletét.
Az elbeszélés alapján, mikor a kerítés végül megépült, a migráns áradat fokozatosan csillapodott, és mivel sikerült elérni, hogy Ásotthalom és Királyhalom között ne legyen tranzitzóna – hiszen ez gyakorlatilag összeért volna a falu lakott területével – viszonylagos nyugalom állt be a faluban, és mostanában már csak 10-15 személy érkezik naponta a faluba.
Polgármester úr hangsúlyozta, azóta a leszedett gyümölcsök jelentik a legkisebb gondot, de óriási fájdalom látni a letaposott zöldséget, a fák letört ágait, és a mindent elárasztó szemetet. Utánfutókkal szokták összegyűjteni a szanaszét dobált hulladékot.
A gazdasági kár egy fontos eleme, hogy a környező településekről érkező cigány napszámosok a migránsbizniszben kezdtek utazni, és így nem volt, aki helyettük dolgozzon a földeken.
Megdöbbentő volt olyan emberekkel beszélgetni, akik nap mint nap személyesen tapasztalják meg az embercsempészet működését, a civil és jogvédő szervezetek mesterkedéseit. Az embercsempészet sokszor következmény nélküli, és nincs kellően elrettentő erejű büntetés kilátásba helyezve ahhoz, hogy megfékezze azt. A kerítés megépülte előtt Belgrádon a vonatról leszállókat buszokkal és autókkal várták, hogy vigyék a zöldhatárhoz, adott tarifával.
Beszámolt róla polgármester úr, hogy szabadkai tejpiacközeli központtal működik egy civil szervezet. Itt 90%-ban nem szerbek tevékenykednek, hanem túlnyomórészt angliai „önkéntesek”, ezenkívül spanyolok, németek, valamint svájciak, osztrákok és egyéb nemzetek tagjai, és persze jó pénzért helyiek is közéjük állnak. Ők osztják szét a segélycsomagként nyugatról küldött hideg élelmet és bontatlan ruhaneműket, amiből sokszor túlkínálat van, így vagy eldobálják útközben, vagy áron alul eladják a piacon! Saját szemével látta, hogy szinte az összes demonstrációhoz használt táblát, megafont a jogvédők hozták kocsival a röszkei határostromhoz. Ezenkívül nagy a bűnük a tekintetben, hogy a migránsok még mindig a temetőben élnek, és gazdaságok területén tanyáznak, hiszen kiépült hálózatukkal a migránsoknak csak egy telefonjukba kerül és „házhoz szállítják” az ételt és a ruhát, melynek csomagolásából keletkező szemetet természetesen szerteszét hagyják.
Épp egy hónapja történt, hogy a migránsok harangozni kezdtek a királyhalomi temetőben. Ezt Katona úr nem tűrte tétlenül, a helyszínre érkezve látta a felfordulást és fényképeket készített. Az éppen akkor érkező civil aktivista, (aki helybe hozta a meleg ételt) heves vitába kezdett vele, hiszen szerinte a sírokat gyalázó migránsoknak emberi joga, hogy nem készülhet róluk fotó a belegyezésük nélkül. Kis híján elküldte a polgármestert faluja temetőjéből!
A kerítés felhúzása, és az, hogy Királyhalomon nem épült tranzitzóna, óriási terhet vett le a gazdák válláról, jóllehet Katona úr így emlékszik vissza érzéseire, amikor megtudták, hogy kettős határzár fog épülni a déli szakaszon: „Az anyaország kerítést tesz a Délvidék és Magyarország közé… Nagyon fájt a dolog. Először úgy fogtam fel mintha tőlünk védekezne, tőlünk határolódik el az anyaország. A magyar lelkembe egy fejszecsapás volt.” Az hiszem, ezt mindannyian meg tudjuk érteni.
Habár jelenleg viszonylagos nyugalom van, az egész falu nagyon vágyik már a teljes békére. A lakosok hálásak Magyarországnak a kerítés megépítéséért, és a Prosperitati Alapítvány pályázataiért, amivel a magyar gazdáknak van lehetőségük jelentős támogatás elnyerésére.
Ugyanakkor felháborítónak tartja a szerb kormány passzivitását, és sérelmezi, hogy nem kaptak engedélyt a faluban polgárőrség felállítására, amivel megvédhették volna magukat.
Szívesen venné a magyar kormánytól, ha súlyosabban büntetnék azt, amikor valaki megpróbálja átmászni a kerítést, hiszen sok esetben nem is a tranzitzónákba, hanem a magyar gazdák földjeire toloncolják vissza őket.

1000 migráns volt a falum központjában, miközben 2 rendőr őrizte a biztonságot
A délután folyamán Sors Róberttel, Horgos polgármesterével is beszéltünk, települése vonatkozásában osztott meg néhány információt velünk. Készített egy kárfelmérést, és a bejelentések alapján 16 személynek majd’ 100%-os kára esett. A minisztériumnak küldött kártérítési igényre természetesen semmilyen válasz sem érkezett.  A kerítés rövid távon nagyon megterhelte a települést, hiszen a teljes határszélesség helyett Horgosra (és Kelebiára) koncentrálódott a teljes migránsáradat. Ekkor napi 2-3 ezer ember érkezett, és volt olyan helyzet, hogy a faluközpontban ezren voltak, miközben mindössze két rendőr őrizte a település biztonságát.
A civilek jelenleg is folyamatosan jelen vannak a városközpontban, ami bevonzza a migránsokat is, akiknek egyébként vagy a szabadkai gyűjtőközpontban, vagy pedig a hatalmas sátrakkal ellátott tranzitzónában lenne a helyük.
 
A szerb rendőrség miért nem képes összefogdosni azt a néhány tucat migránst?
Horgoson Báté Lukács termelővel is beszélgettünk, aki érthető indulattal mesélt nekünk az elmúlt időszak megpróbáltatásairól, miközben körbevezetett a földeken, ahol szemügyre vehettük a károsított területeket és lencsevégre kaphattunk néhány bújkáló migránst.
Megerősítette és alátámasztotta polgármestere állítását, miszerint néhány gazda óriási károkat szenvedett, egyik telekszomszédja 20 ezer kiló barackjából mindössze 2 kilót tudott értékesíteni. Neki is majd 3000 eurós kára származott a 3 év alatt. Megdöbbentő volt hallani a történetet Rózsika néniről, aki tavaly szívinfarktusban hunyt el, halála kétségtelenül szoros összefüggésben állt azzal, hogy élete munkáját látta elpusztítani. Báté Lukács is hangsúlyozta, felfoghatatlan, hogy azt képzelik, tönkretehetnek mindent következmények nélkül. Letörik az ágakat, lopják az áramot, tanyát vernek gazdaságok telephelyén akadályozva a termelők munkáját.
Teljes tehetetlenségéről számolt be, és azt mondta csak akkor sikerült elérni, hogy a rendőrség a helyszínre siessen, ha tettlegességig fajult a konfliktus. Gazdasági károkozásért és magántulajdon megsértésére nem is reagáltak a rendvédelmi szervek. Többször annyira reménytelennek látta a helyzetet, hogy komolyan elgondolkozott a puska használatán.
Katona úrhoz hasonlóan, annak idején fájó szívvel vette tudomásul, hogy kerítés épül, de két év távlatából abszolút jó megoldásnak látja a határzárat, hisz töredékére esett vissza a migránsok száma. Üdvözölte a korábban említett alapítvány által kínált pályázati lehetőségeket, ugyanakkor kifejezte, hogy örülne ha a magyar állam meg tudna állapodni a szerbekkel, hogy néhány razzia keretében fogdossák össze a bűncselekményeket sorra elkövető és bujkáló migránsokat, hogy végre elérkezhessen a várva várt nyugalom, és minden napi kemény munkájukat ne árnyékolja be a félelem.