A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 29.
száma.





Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnök a Kremlben

CSURKA ISTVÁN VITAINDÍTÓ ELŐADÁSA MONORERDŐN 1985-BEN

MEDVECZKY ÁDÁM ’77 – A Kossuth-díjas karmester szerint a keresztény művész nem lehet közömbös. Jézus urunk is ostorral űzte ki a kufárokat a templomból. Tehát a hitnek harcosnak kell lennie.

POLGÁRŐRÖK EZREI VÉDIK A HATÁRT – Dr. Barnucz Szilvia, az Országos Polgárőr Szövetség főigazgatója: Szent László a mi védőszentünk, több mint hatvanezer polgárőrnek, akik fogadalmat tettek arra, hogy megvédjék településeink közrendjét.”




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Nemes célokért, megalkuvás nélkül

15 éves az Aranycsapat Alapítvány

Amikor 15 évvel ezelőtt elkezdte működését az Aranycsapat Alapítvány, talán maga az alapító ötletgazda sem gondolta volna, hogy ilyen sikertörténet kerekedik a kezdeményezésből. Egyfajta fricska is volt az alapítvány létrehozása, hiszen a határon túli magyarokkal nem igazán foglalkozó kormány regnálása idején kezdte meg működését a szervezet. Az immáron másfél évtizede zajló munka eredményei önmagukért beszélnek: az Aranycsapat nimbuszát sikerült életben tartani, miközben lassan az egész világ magyarságát sikerül bevonni a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság küzdelemsorozatába. Sportrovatunkban a sportsikereken messze túlmutató kezdeményezés születéséről, hétköznapjairól és jövőképéről beszélgetünk az alapítóval, a Magyar Örökség-díjas korábbi válogatott csatárral, Kű Lajossal.

– Arra gyakran találni példát, hogy egy korábbi élsportoló aktív pályafutása befejeztével is tenni kíván a közösségért, a hazájáért. Ön azonban egy igazán különleges, egész embert kívánó feladatot talált magának. Mi inspirálta arra, hogy jóval túl az 50. születésnapján ilyen horderejű kezdeményezésbe fogjon bele?
– Talán az, hogy akkorra kristályosodott ki bennem mindaz, amit a nemzettudatról gondoltam és éreztem. Mert bizony kérdése korrekt megválaszolásához rendkívül messzire kell visszamennem az időben. Nemzeti elkötelezettségem és a határon túli magyar testvéreink iránti szolidaritásom kialakulása ugyanis egy nagyon régen elkezdődött folyamat eredménye. Kicsi gyermekkoromtól kezdve drága édesanyám – édesapám mindössze három éves koromban meghalt – mélyen vallásos, katolikus légkörben nevelt bennünket testvéreimmel együtt. Ministráltam, templomba jártam, mindezt ráadásul a Jóisten kegyelméből kitűnő papok mellett. Első olvasmányaim egyike – A gyermek Rákóczi – II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemről szólt, akinek élete olyannyira magával ragadott, hogy Rákóczit, Szent István mellett, máig a legnagyobb magyarnak tartom. És amikor megkérdeztem a plébános urat, hogy hol van eltemetve a vezérlő fejedelem, akkor közölte, hogy Csehszlovákiában, Kassán. Hihetetlen mély nyomot hagyott, egyben pedig számos kérdést is ébresztett bennem, hogy a mi vezérlő fejedelmünk, aki mindenét feláldozta a magyar szabadságért, vállalva még a száműzetést is, miért egy idegen országban kényszerül nyugodni? Belemélyedvén ezekbe a dolgokba, már gyermekként szembesültem Trianon gyalázatával. Sok-sok évvel későbbre datálódik egy másik, életre szóló élményem. 1972 májusában Európa-bajnoki negyeddöntőt játszottunk Bukarestben Románia ellen. Ez nem csak azért felejthetetlen számomra, mert itt debütáltam a felnőtt válogatottban, hanem azért is, mert a szállodában – ahol a Securitate bennünket, magyar labdarúgókat igyekezett a székelyektől hermetikusan elzárni – a taktikai értekezlet kellős közepén egyszer csak megjelent egy hölgy és vele két úr. Furcsa módon nem a férfiak, hanem a hölgy szólalt meg, és Illovszky Rudolf szövetségi kapitánytól lehetőséget kért a szólásra. Rudi bácsi – részben talán meglepettségében is – természetesen igent mondott. A hölgy, gyönyörű öltözetében, ízes, tiszta székely tájszólással a következőket mondta: A mérkőzés ideje alatt két és fél millió erdélyi magyar fog szívből önökért szorítani. A magyar himnusz felcsendülésekor minden magyar otthonban a maximumra csavarják majd a rádiók és a tévék hangerejét, hogy minél messzebbre szálljon a magyar nemzeti imádság hangja. A Mindenható Istenre kérem magukat: tegyenek meg mindent a sikerért, mert különben másnap ízekre szednek bennünket a románok a saját szülőföldünkön. Azt hiszem, nem szükséges kommentár ahhoz, hogy miért volt emlékezetes ennek a hölgynek a monológja. Sok-sok év telt el ismét, 1977-ben disszidáltam, majd amikor 1998-ban, 21 év után hazajöttem, szerveztem egy csapatot híres politikusokból, újságírókból, színészekből, világhírű sportolókból, s elindultunk együtt, hogy felkeressük és megismerjük a Trianonban elcsatolt részeket. Bejártuk a Kárpát-medence egészét, segélycsomagokat, építőanyagot, vetőmagot szállítottunk a rászoruló testvéreinknek. Egy idő után szöget ütött a fejemben, hogy bármilyen szépek, tartalmasak is ezek az utazások, önmagukban mégsem elegek. Valami olyasmit kéne csinálni, ami átfogja az egész magyarságot, kiváltképp a fiatalokat. Sportember lévén azon kezdtem töprengeni, hogyan szolgálhatnánk a sporttal a határok feletti nemzetegyesítést. Így született meg bennem egy, a gyermekeket megcélzó, a történelmi Magyarország egészére kiterjedő Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság gondolata.
– A diákbajnokság szervezését 2002 végén kezdte meg, szinte pont azután, hogy a balliberálisok ismét hatalomra kerültek hazánkban. Ismerve, hogy a nemzeti ügyekhez hogyan állnak a politikai baloldalon, adódik a kérdés: nem akadályozták önt terve megvalósításában?
Olvassa végig interjúnkat a január 4-én megjelenő Magyar Fórumban!