A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Csöbörből vödörbe?

Domokos Kázmér

Csöbörből vödörbe estünk? Ha igen, kellett hozzá közel másfél évtized. Első lépésként a Magyar Népköztársaságból Magyar Köztársaság cseperedett, s a szovjetunió felszabadítóként megszálló, nyakunkra telepedett seregei elhagyták hazánkat. Elmentek a tankok, bejöttek a bankok és a törvényes fosztogatásra felkészített „szakemberek” serege.
Ismert fogalom a privatizáció vagy: magánosítás. Az értékes termelőkapacitásaink jelentős hányada külföldiek kezébe került, a maradványt a leváltott rendszer erős emberei vehették birtokukba, vagyis a szocialista párt (MSZMP) élharcosai. A termelési viszonyok azonnal átértékelődtek. Jobb és eredményesebb, ha a termelőeszközök nem társadalmi tulajdonként működnek, hanem a magánkézben lévőként.
Villámléptű társadalmi változás élvezői lehettünk. Sokan várták azt a változást, amely eltakarítja fejünk fölül a népi demokráciát, amelynek a nevéhez semmi köze sem volt. Érdekesnek tartom, hogy a proletárdiktatúra és a demokrácia a négyzeten miként illeszkedhetett egymáshoz? Lehet, hogy ez az emberiség jelentős hányadánál a félrevezetés csúcsa? Nem kutatom, de úgy érzem e körben előkelő helyet vívott ki magának.
Ha az ilyesmi tapasztalattá érik, hajlamos az ember a változásokat – jelen esetben a társadalmi átalakulásokat – és azokról a hatalmasok által hirdetett „valóságot” kételkedve fogadni.
Néhány évtizedig, hozzávetőlegesen a múlt század közepétől annak utolsó évtizede kezdetéig részét képeztük, a formális bekebelezés nélkül is, egy szocialista jelzővel illetett uniónak, nevén nevezve: a Szovjetuniónak. Néhány év alatt megszűnt létezni, bár törpe változata még Ázsiában kínoz néhány millió embert és fenyegeti az egész emberiséget, akár egy világégést is képes lehet kierőszakolni.
Akad olyan is, amely két társadalmi rendszert köt össze, a szocialista és a kapitalista változatokat. Óriási mérete sem képez akadályokat. Kína ma sokak számára a jövőt képviseli.
Mi, magyarok ismét betagozódtunk egy unióba. Látszólag nem kényszerített rá senki, önként kértük felvételünket az Európai Unióba. Igaz, ami igaz megszavaztuk a belépésünket, ám a szavazatra jogosultaknak csak 45,62%-a vett ezen részt, és ennek 83%-a szavazott igennel. Ez a szavazásra jogosultak 38%-a. A szavazás érvényességi küszöbe ekkor 25 százalékban volt meghatározva. Ez nevetséges, ha demokráciáról beszélünk. Az ilyen rendszer nem szolgálja a többségi akarat érvényesülését.
Az ily módon kialakított rendszer ad világos képet arról, hogy miért nem kötelező a részvétel a különféle tárgyú szavazásokon. Így nagyobb az esélye annak, hogy a kisebbségi akaratot többségiként lehet feltüntetni.
Nem lehet kötelezővé tenni, mondják az illetékes „elvtársak”, pedig ismereteim szerint az EU-ban is van erre példa. Ám erre ösztönözni talán szabad. Egyszerű módszernek gondolom a következőt: aki nem hajlandó ilyen esetekben véleményt nyilvánítani, az a rá eső költségeket, vagy annak bizonyos hányadát térítse meg az állami költségvetésnek. A mai technika az ezzel kapcsolatos feladatokat már képes megoldani. Csupán ekkor tudnék arra hivatkozni, hogy elvégre demokráciában élünk. Ha erre se vagyunk képesek, ne csodálkozzunk, hogy ránk telepszik a kisebbség akarata, miként az említett példa mutatja. Ha ilyen körülmények mellett lettek volna hasonló eredmények (83%), ma senki sem fanyaloghatna, és kérdőjelezhetné meg, hogy elvégre demokráciában élünk.
Az Európai Unióba történt belépésünk óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy a múltbéli unióval megkíséreljük összehasonlítani, különösen akkor, ha egyre több diktatórikus megnyilvánulás és egyéb azonosságok jutnak felszínre.
A bennem kialakult kép a következőket mutatja:
– Mintha különleges helyzetben lévő diktátor irányítana, talán a pénzhatalmi világelit elképzelései szerint.
– Az EU-t is mélyen átjárja a korrupció – írja V. Bukovszkij, s ez a SZU-ra is jellemző volt. A hírek arról is szólnak – nyílt titokként kezelve (?) –, hogy az EU parlamentjében többségben vannak a „pénzhatalmi diktátort” szolgáló képviselők.
– Az EU-t is olyanok irányítják, akiket soha, senki sem választott meg az általuk ellátott feladatra. Ez a két tucat figura – a SZU-ban 15 ember – egymást nevezte, nevezi ki a különböző feladatokra.
– Parlament volt (SZU) és van (EU), de akkor is és most is sóhivatalként működött, működik, csupán a demokrácia látszatának érzékeltetésére szolgál. Kész átverés?
– Mind a két unió erőszakkal működtethető, az erőszak más-más eszközével, a SZU katonai, belügyi alakulatokkal, az EU gazdasági, pénzügyi büntetésekkel.
– Az unió mind a két változatában kiemelt célként volt, van jelen a nemzetállamok felszámolása, az egyházüldözés. Egyre több keresztény, kiemelten katolikus templom bezárásáról érkeznek ma is a hírek.
– Kemény büntetés volt a Gulagra küldés, ha a SZU-ban valaki tenni, szólni mert a rendszer ellen. Az EU-ban azonnali elbocsátást von maga után a nyugat-európai országok zömében, ha valakinek eltérő a véleménye a hatalmasokétól faji vagy nemi kérdésekben. Az ilyen ország egészben egy szellemi Gulag?
– Az EU illetékes bírósága védi a kommunista jelképeket, de a nemzetiszocialista jelkép megjelenítése keményen tiltott. Egyre több helyen jelenik meg az ötágú csillag, még a sporteszközöket se kímélik például a labda mintázatánál. Egy sörreklám kivétellel ezeknek a színe ma még semleges.
– Nincsenek miniszterek, helyettük biztosok tevékenykednek, mint nálunk a dicsőséges tanácsköztársaságban, a „kunbélás” éra idején. Kormány sincs, csupán bizottság létezik.
– A SZU-t és az EU-t kiemelkedő demokráciadeficit jellemzi. Az utóbbi esetében ez már az elődszervezetekre, az Európai Szén és Acél Közösségre, illetve az Európai Gazdasági Közösségre is jellemző volt, mely a mai napig fennáll. Az alapvető emberi jogok korlátozott voltáról van szó. Példának a szabad véleménynyilvánítás korlátozott voltára gondolok, s arra, hogy a vezérsajtók meghatározott híreit, nem az az újságíró írja, aki jegyzi, hanem valamelyik titkosszolgálat. Jó pénzért csak a nevét kell adnia. Ez lenne a sajtószabadság például az USA-ban, és máshol is, miként erről mind a két unió föderatív államformában gondolkodott.
– Na, és a nemi élet furcsaságai. „A férfi szexuális aktust folytat az egyik pónilóval” Berlinben, a Görlitzer Parkban, adja hírül a Berliner Morgenpost. A felszabadítóink egyike-másika szolgáltathatott erre „történelmi” példát? Netán, nem oly régen a tőlünk délebbre folyó, támogatott népirtás, mint melléktermék? Vagy már ez is a nemzetek felszámolásának szerény eszköze? Nem láthatunk a „díszletek” mögé.
Csupán mellékesen jegyzem meg, hogy a nőkkel szembeni egyre növekvő erőszak is mutat hasonló vonásokat, ám, mint köztudott, ebben nem az európai férfiak járnak az élen.
Érdekességként teszek említést arról, amit egy magyar újságíró tett közzé arról, amit az USA-ban, a demokraták egyik rendezvényén tapasztalt, amelynek helyszínét kommunista jelképek díszítették, ötágú vörös csillag, sarló és kalapács. Ez lenne ott a kommunista párt?
Nem állíthatom, de elgondolkodtató, ha csupán egy apróságról van is szó.
Joggal okozott némi megdöbbenést.
Ha az azonosságok lényegét komolyan vesszük, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a kommunizmus megvalósításáról, bizonyos hatalmi körök még nem mondtak le. A huszadik századi társadalmi kísérletek tanulságait – nemzetiszocialista, nemzetközi szocialista – talán igyekeznek felhasználni és ezekből állhat össze az új világrend – világkormánnyal az élén.
Mire idáig eljutna az átalakítás, vajon a magántulajdont is felszámolják? És lesznek-e kivételek? Ha egyáltalán létezik az ilyen törekvés, bizonyos szempontból ésszerűnek látszik. Az emberiség egészét – vagy kezdetnek a jelentősebb részét – így lehet modern rabszolgává tenni.
Hogy ez csupán egyike az összeesküvés elméleteknek? Ne várjunk tőle sok jót.
Ma még mindenkinek módjában áll nyitott szemmel értékelni a világunkban zajló eseményeket.