A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 3.
száma.





HAJRÁ MAGYAROK!

Migránsok? Oké!

Fel akartak akasztani

Gasparri: Orbánnak ezerszer igaza van

Indul a toborzás!

V18: túltenyésztett liberálisok


Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Az idők szava – I.

Európában egyedülálló családtámogatási rendszer

Jelenleg úgy áll, hogy mi, magyarok vagyunk azok, akik számos, kulcsfontosságú területen elsőként értettük meg az idők szavát, és hoztunk meg olyan döntéseket, amelyek révén szerencsés esetben sikerülhet megőriznünk évezredes hagyományainkat, kultúránkat. Ez elsősorban annak a kormányzati politikának köszönhető, amely 2010 óta markánsan igyekszik képviselni a nemzeti érdekeket és ahol kell, ott akár szembemenve az európai fősodorral is, saját útra lépett. A következő hetekben ezeket a területeket kívánjuk részletesen bemutatni, nyomatékkal felhívva ezzel a figyelmet arra is, hogy az eddigi vívmányok megteremtésével nem elégedhetünk meg, meg is kell azokat őrizni.
 
Bár a különböző területek közötti rangsorolás nem könnyű, az mégis aligha vitatható, hogy a demográfiai válság leküzdésére tett lépések a legfontosabbak közé tartoznak, sőt talán ez a legfontosabb. Ilyen rendelkezésekre ugyan szinte egész Európában szükség volna, ám valami megmagyarázhatatlan módon mégsem tesz egyetlen ország sem érdemben semmit. Magyarország is ugyanígy volt ezzel egészen 2010-ig. A problémát szőnyeg alá söpörve, arról oktalanul nem tudomást véve, csendesen hagytuk, hogy eljussunk a falig, a 24. óráig.
A demográfiai válság nem magyar sajátosság, az egész „fejlett” világra jellemző tragikus probléma. Az életszínvonal felfejlődése a karrierlehetőségek megjelenése, a női egyenjogúság erőltetett félreértelmezése, az Istenbe vetett hit eljelentéktelenítése, a családok megbecsülésének teljes hiánya, valamint az ezzel egy időben feltámadó hedonista, élvhajhász életszemlélet együtt járt a születések számának drámai visszaesésével. A liberális világrend az egyén szabadságának álságos hangsúlyozása mögött teljesen háttérbe szorította a közösségi felelősség kérdését, azt, hogy a nemzet reprodukálása, mint az egyik legősibb élettörvény, alapvető kötelessége egy társadalomnak. Mindezek együtt azt eredményezték, hogy a gazdaságilag legfejlettebb országok között gyakorlatilag nem találni olyat, ahol az államalkotó nemzet gyarapodó lélekszámú lenne, sőt sok helyütt visszafordíthatatlannak látszik az őslakos nemzet fogyása, amelynek helyébe idegen kultúrájú és eltérő vallású bevándorlótömegek áramlanak be.
Magyarország 1981-ben érte el legmagasabb lélekszámát, amikor 10,7 millió volt a lakosságunk. Azóta, bő három és fél évtized alatt több mint egymillióval csökkent a népességünk, ami csak azért nem jelenik meg az abszolút számokban, mert a rendszerváltozás óta több százezernyi határon túli magyar települt át az anyaországba. Ennek ellenére a politika hosszú ideig semmilyen tudomást nem vett erről a drámai folyamatról, sőt gyakran mintha tudatos családellenes döntések születtek volna. És ez nemcsak a rothadó Kádár-rendszer bűne volt ez, hanem bizony a rendszerváltozás utáni kormányoké is, mert a helyzet 1990 után sem változott.
Hazánkban 2010 óta szerencsére fordult a kocka. Az Orbán-kormány előbb halkabban, szinte csak a „mellékes” rendelkezései között, majd aztán egyre nyíltabban és egyre jobban demonstrálva tudatos és egyedülálló családpolitikába kezdett. Miután a 2010–2014 közötti első ciklus kitűnő gazdaságpolitikája megteremtette az elképzelt családpolitika gazdasági hátterét, alapjait, markáns intézkedések történtek a születésszám növelése érdekében. 2014. január 1-jétől hatályba lépett a gyed extra intézkedéscsomag, amelynek köszönhetően megszűntek a gyed és a gyes melletti munkavégzési korlátozások a gyermek egyéves kora után, míg 2016. január 1-jétől már a gyermek féléves korától lehetővé vált az ellátások melletti munkavégzés. Azoknak, akik újabb gyermeket kívánnak vállalni, óriási előrelépés, hogy a gyermekgondozási ellátások egyszerre több gyermek után is igénybe vehetők. A családi kedvezmény 2014-től a személyi jövedelemadó mellett a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékból is érvényesíthető, így azt 2016-ban a kiskorú gyermeket nevelő családok 95 százaléka igénybe tudta venni. Az idei évtől pedig már 35 ezer forintot takaríthatnak meg havonta adójukból a két gyermeket nevelő családok. 2018-ban összesen mintegy kétezer milliárd forint támogatást biztosít a költségvetés a családoknak, amely kétszer annyi, mint 2010-ben volt. Az említett összegből jövőre 954 milliárd forintot tesz ki a családok pénzbeli támogatásainak összege. A 2010-es költségvetési kiadásokhoz képest 2018-ban 346 milliárd forinttal többet költ a kormány a pénzbeli családtámogatásokra.
Az elmúlt években számos egyéb, kifejezetten a családokat segíteni szándékozó pozitív rendelkezés is életbe lépett. Az Erzsébet Program jóvoltából kisgyermekes családok tízezrei juthattak el igen kedvezményes összegű nyaralásra, jórészt olyan családok, akik önerőből nem biztos, hogy ezt könnyen megtehették volna. Szintén az Erzsébet Program keretén belül a legkülönfélébb táborozási lehetőségek nyílnak meg évről évre a nagycsaládosok gyermekei számára. Az idei évtől tovább nő az önhibájukon kívül gyermektelen párok lehetősége a lombikprogramban való részvételre, ugyanis az állam már a második, valamint a további gyermekek vállalásához is négy-négy alkalmat támogat, emellett kevesebbe kerülnek majd a beavatkozás sikeréhez szükséges gyógyszerkészítmények is. Ugyanígy kiemelendő, hogy azok a fiatal hölgyek, akik tanulmányaikhoz diákhitelt vettek fel, és gyermeket vállalnak, mentesülhetnek a hitel egy részének, vagy akár egészének visszafizetése alól is. Emellett tudatosan támogatják a kisgyermek melletti munkavállalás lehetőségét azzal is, hogy újabb bölcsődéket építenek, és immár törvény garantálja a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét is.
Külön kell szólni a Családi Otthonteremtési Kedvezményről (csok), amely már a bevezetésekor is többet adott a családoknak, mint korábban a szocpol, ám azóta további jelentős bővítések történtek. Immár a még nem világra jött, de a szülők által előre bevállalt gyermekek után is felvehető az összeg, ráadásul új építésű ház esetében 10 millió forint, bővítés esetén pedig 2,2 millió forint vissza nem térítendő támogatásban részesülhet egy háromgyermekes vagy három gyermeket vállalni kívánó család. A csok népszerűsége még úgy is folyamatosan nő, hogy érthető módon szigorú ellenőrzések után folyósít csak az állam, illetve hogy a csok önmagában általában nem elegendő a beruházás véghezviteléhez, az esetek nagy részében önrészre és esetleg plusz hitel felvételére is szükség van.
Összességében azt lehet elmondani, hogy lassan nem lesz olyan terület, ahol az állam ne igyekezne elősegíteni a gyermekvállalást, illetve a már gyermeket vállaló családokat ne próbálná segíteni. Ez egészen biztosan egyedülálló Európában, de hazánk újkori történelmében sem akadt példa ilyen elkötelezetten gyermekbarát kormányzati lépéssorozatra. Ennél is fontosabb azonban, hogy a kormány mindezt fennhangon hirdeti és fel is vállalja, olyannyira, hogy például Orbán Viktor tavalyi tusványosi beszédében kiemelten is foglalkozott a demográfiai problémával és hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is komoly erőfeszítéseket fog tenni a népességfogyás megállítása érdekében. Ennek nem politikai, hanem lélektani okok miatt van kiemelt jelentősége. Kutatások bizonyítják ugyanis, hogy a reproduktív korban lévő párok gyermekvállalásának legfőbb visszatartó ereje nem a pénztelenség, a gyermekvállalással megnövekedő anyagi terhektől való félelem, hanem a bizonytalanság. Minél többször és több helyen demonstrálja a kormány, hogy maximálisan elkötelezett a születések számának növelésében, és hogy gyermekbarát családpolitikáján nem kíván változtatni, annál inkább merik vállalni a megszületendő utódokat a családok. Ez alapján azt is ki kell mondani, hogy a magyarság megmaradásának egyedüli esélye, hogy ez a családpolitika folytatódjon, amelynek egyetlen biztosítéka a jelenlegi kormánypártok győzelme.
A magyarság alapvetően mind a mai napig gyermekszerető nép, ám mégis az a helyzet, hogy az előzetesen eltervezett, vágyott gyermekek száma jelentősen meghaladja a végül ténylegesen megszületett gyermekek számát. Utóbbi ugyanis, ha az átlagos számot nézzük, még ma is csak alig másfél gyermek családonként. Ám mivel a tervezett gyermekek száma jóval meghaladja a kettőt, így elméletileg nincs más feladat, mint elérni azt, hogy a fiatalok által tervezett és vágyott gyermekek megszülessenek. Ugyanis demográfiai tény, hogy 2,1-es születési mutató már legalábbis önfenntartóvá tesz egy nemzetet, ennél is jobb ráta pedig lassú, de biztos lélekszám-növekedést eredményez. Más kérdés, hogy ezt elérni a gyakorlatban igen nehéz, hosszú időt felemésztő feladat, és nem is igen találni rá példát sehol a világon. Így nincs követendő minta, amely máshol igazoltan sikerre vezetett.
Összegezve: népesedési értelemben az utolsó utáni órában vagyunk. Immáron a Ratkó-unokák is kezdenek kifelé menni a reproduktív korból, és sajnos az előzetesen remélt, jelentős demográfiai áttörést ők sem adták meg a nemzetnek. Már csak egyedül abban lehet bízni, hogy a szülő korban lévők körében eredményre vezet az a 180 fokos pozitív fordulat, amely a kérdéskörhöz való állami hozzáállásban bekövetkezett, és ennek folyományaként rövid időn belül tapasztalható lesz a születések számának jelentős növekedése is.
 
Kovács Attila cikksorozatának következő részét a január 11-én megjelenő Magyar Fórumban olvashatják el, címe: A kereszténység nyílt vállalása.