A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Hamarosan utaznak Pjongcsangba olimpikonjaink

Fogadalmat tett a téli olimpián induló magyar olimpiai és paralimpiai csapat

Február 9-én veszi kezdetét az idei esztendő első számú sporteseménye, a XXIII. Téli Olimpiai Játékok a dél-koreai Pjongcsangban. A hosszú idő óta élő hagyományt követve a játékokon induló magyar sportolókat ezúttal is nagyszabású ünnepséggel búcsúztatta a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), amelynek során a sportolók letették olimpiai fogadalmukat. Az olimpián rajthoz álló magyar sportolókat, sportvezetőket köszöntötte Áder János köztársasági elnök, Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke, valamint Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke. Az eskü szövegét a kétszeres olimpiai 7. helyezett jégtáncos Engi Klára mondta elő, az olimpiai zászlót a műkorcsolyázó egykori jégtáncpárja, Tóth Attila vitte, zenei aláfestést pedig Oláh Gergő énekes adott a programnak.

2011 nyarán, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) durbani kongresszusán született döntés a 2018. évi téli olimpia rendezőjének kilétéről. A három pályázó – a franciaországi Annecy, a németországi München, valamint a dél-koreai Pjongcsang – közül meglepően simán, már az első fordulóban megkapta a kellő számú szavazatot a dél-koreai város, így azonnal eldőlt: 2018-ban az a Pjongcsang lesz majd a téli olimpia házigazdája, amely már 2010-re és 2014-re is pályázott. A város az előzetes hírek szerint minden igényt kielégítő, több mint 42 ezer négyzetméteres olimpiai falut épített, és létrejött egy Pjongcsangot Szöullal összekötő nagy sebességű vasút is, amelyet már az olimpiát megelőzően igénybe vesznek majd sportolóink, akik Dél-Koreába érkezve először a fővárosban lesznek elszállásolva. Ami Magyarországot illeti: természetesen ezúttal is lesznek sportolóink a téli játékokon. Hazánk öt sportágban 14 sportolóval képviselteti magát, legnagyobb létszámú küldöttségünk a 10 fős gyorskorcsolyázó-válogatottunk lesz.
 
***
 
ÁDER JÁNOS: AZ ELŐDÖK PÉLDÁJÁT ÉRDEMES SZEM ELŐTT TARTANI
Magyarország köztársasági elnöke, Áder János személyesen tisztelte meg a téli olimpiára készülő sportolók és edzőik fogadalomtételét. A legfőbb közjogi méltóság köszöntőbeszédét az alábbiakban közöljük:
– Tisztelt Olimpikonok, tisztelt Magyar Csapat! A hó és a jég könnyen megtréfálja az embert. Kit így, kit úgy. Sallay András világbajnok, olimpiai ezüstérmes jégtáncosunk egy interjúban egyszer arról mesélt, hogy Regőczy Krisztinával együtt, még pályafutásuk kezdetén, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük. Nyitott pálya. Nem mindig tökéletes jégfelület. Kiszámíthatatlan időjárás. A pályát időnként ellepő hó.
„Bizony, akkor nekünk is lapátolással kezdődött az edzés” – emlékezett az olimpiai ezüstérmes jégtáncos. Ma már méltóbbak a körülmények. Aki tehetséggel van megáldva, és szorgalommal dolgozik a sikerért, ma már egészen más feltételek mellett készülhet a téli olimpiákon való méltó szereplésre.
De az elődök példáját érdemes ma is emlékezetünkben tartani. Hiszen Magyarország téli olimpiai érmeit és 12 pontszerző helyét csupa csodálatra méltó hazai bajnok szerezte. Szorgalmas, kitartó, türelmes, bátor, küzdeni tudó, leleményes, becsületes sportemberek. Pályafutásuk során mindannyian megküzdöttek szeretett sportáguk viszontagságaival. De hitték, hogy egy magyar korcsolyázónak, egy magyar síelőnek is van keresnivalója a világversenyeken. Az első magyar téli olimpikonok még saját maguknak építettek síugró sáncot! Sokuknak volt nyári sportja is, és abban kimagasló versenyeredménye.
De nehézséget nemcsak a pályák és eszközök hiánya okozott akkoriban. Amikor először rendeztek téli játékokat Európán kívül, Rotter Emília–Szollás László műkorcsolyapárosunk számára a tengerentúli utazás elérhetetlen vállalkozásnak tűnt. A Lake Placidbe szóló jegyet 1932-ben végül a közönség támogatásával válthatták meg. Közadakozásból tudtak útra kelni. És hazánk első téli dobogós helyezéséig, a bronzéremig meg sem álltak. Ők már akkor bebizonyították, hogy az olimpiák különlegessége nem pusztán abban áll, hogy csak négyévente rendezik meg őket. Hanem abban is, hogy egy nemzet szurkol és aggódik minden olimpikonért.
Mint ahogy most aggódunk Miklós Editért. Mielőbbi gyógyulást, felépülést és mihamarabbi visszatérést kívánunk neki! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„Azt hittem, az út egyenes lesz” – idézte fel egyszer Balczó András élete első olimpiáját, ahol 22 évesen indult. „Azt éreztem, mindenkinek futok”. Örült a csapataranynak, de az egyéni negyedik helyével csalódott volt. 12 évnek kellett eltelnie, hogy 1972-ben Balczó András egyéni olimpiai aranyérmet szerezzen.
Tisztelt Olimpikonok! A magyar téli olimpiai érmek „átlagéletkora” több mint 67 év, és a legutolsó is immáron 38 esztendős. Bízunk benne, hogy az elmúlt időkben dicső eredményeket elérő gyorskorcsolyázóink révén idén nemcsak élményekben gazdagodunk, de érmekben is megfiatalodhatunk. Az elmúlt három év eredményei alapján a bizakodásra jó okunk van, hiszen a legutóbbi három világbajnokságon és négy Európa-bajnokságon összesen 25 érmet szereztek sportolóink.
Bárhogy is alakul, nekik és a magyar csapat minden egyes tagjának kívánom, hogy érezzék – ismét Balczó Andrást idézve –: „mindenkiért futnak, az itthoniakért is küzdenek”. Mindannyiuknak szól őszinte biztatásunk: hajrá, magyarok!
 
***
 
KULCSÁR KRISZTIÁN: MEGTÖRTÉNHET BÁRMI, HOGYHA HAGYOD
A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke útravalóul a következőket mondta el a pjongcsangi játékokra készülő sportolóinknak:
„Megtörténhet bármi, hogyha hagyod.” Tisztelt Köztársasági Elnök úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt szakemberek, családtagok, kedves vendégeink! Engedjék meg, hogy elsősorban a magyar csapat tagjaihoz szóljak most, őket szólítsam meg – megkülönböztetett figyelemmel. Tehát kedves magyar csapat, lányok és fiúk! Megtörténhet bármi, hogyha hagyod. Ez az üzenetem számotokra, ez az olimpiai mozgalom üzenete a számotokra, ezt tekintem a legfontosabb gondolatnak, amit átadhatok nektek az indulás előtti utolsó napokban. Könnyű dolgom van, mert tudom, hogy edzőitek, a vezetőitek az összes fontos iránymutatást már többször elmondták nektek a hosszú út során. Ki ne tudná jobban nálatok, hogy ha eredményt akartok elérni akkor keményen és fegyelmezetten kell dolgozni? Ki hallhatta volna nálatok többször, hogy legyetek kitartóak, összeszedettek és strapabíróak?
Ti már pontosan tudjátok, hogy tisztán, becsületesen, a Fair Play szellemiségét szem előtt tartva kell kihoznotok magatokból a legtöbbet. Sőt már réges-régen tudatosult bennetek, hogy magatokon túl, ti az egyesületeteket, a szövetségeteket, a sportágatokat képviselitek: és igen, Magyarországot és a magyar nemzetet is képviselitek – erre utal a köztársasági elnök jelenléte a fogadalomtételen. Ezt ti mind tudjátok, és fontos is, hogy tudjátok. És miután ez így van, nekem csak az a hálás feladat maradt, hogy arról szóljak, mit jelent olimpián indulni, az olimpiai családhoz tartozni.
Az olimpia maga a valóra vált csoda – ahol veletek is megtörténhet bármi, hogyha hagyjátok. Már az előkészületeket nézve is szinte felfoghatatlan az a munka, amit emberek tízezrei végeznek el éveken keresztül, hogy megvalósítsák ezt a gigászi projektet, amit olimpiának hívunk. Ugyanúgy nehezen felfogható az érdeklődés mértéke, ami az olimpia iránt az egész világon megnyilvánul. Milliárdok fogják követni a pjongcsangi eseményeket, nézik majd a versenyeket és drukkolnak.
A sok munkának, pénznek, befektetett energiának a végeredménye pedig az, hogy az olimpia a legnagyobb és legjobban szervezett sportrendezvény a világon. De az olimpiai mozgalom szépsége – az igazi csoda – nem az előkészítésben, a lebonyolításban vagy a fokozott érdeklődésben rejlik. Itt hősök, sőt legendák születnek, és ugyanúgy hősöket és legendákat döntenek le a talapzatról; sehol sem olyan magától értetődő, mint az olimpiai eszme által áthatott sportban, hogy az eltérő nemzetiségű, fajú, vallású emberek között csak a teljesítményük alapján van különbség.
Csak a sport képes arra, hogy maradéktalanul elsimítsa a társadalmi különbségeket, megszüntesse a nemek közti egyenlőtlenséget; az olimpiai eszmeiség már rég a zászlajára tűzte, hogy nem számít az egyén nemi hovatartozása vagy szexuális orientációja. Az olimpia változtatja a háborút békévé, dönt le embereket elválasztó falakat és tudja elérni azt – hogy akkor itt aktuális legyek –, hogy a két Korea együtt vonuljon föl, és hogy a téli olimpia egyetlen csapatsportágában közös csapatot indítson. Kedves lányok és fiúk, ez az olimpia csodája, és itt bizony megtörténhet bármi, hogyha hagyjátok. Megtörténhet az olimpiai játékokon és megtörténhet a paralimpiai játékokon – egy ország szurkol majd nektek.
Kedves lányok és fiúk, kedves magyar csapat! Azt kívánom tehát nektek, hogy a rengeteg munka, fegyelmezettség és szorgalom, ami eljuttatott titeket az olimpiai kvalifikációig, most hozza meg a gyümölcsét. Élvezzétek és tudjátok elfogadni ezt a sokak által nektek készített és jól megérdemelt ajándékot. Örüljetek neki őszintén, szívből, és hagyjátok, hogy megtörténjen veletek az, amihez a szívetekben sok bátorságot, a döntésekben bölcsességet, testben pedig erőt és egészséget kívánok nektek.
Legyetek Magyarország jó követei! Hajrá magyar olimpiai csapat, sok sikert, jó versenyzést!
 
***
 
SZABÓ TÜNDE: HINNI MAGUNKBAN ÉS MAGABIZTOSSÁGOT MUTATNI
A Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) sportért felelős államtitkára köszöntőbeszédét az újkori olimpiák coubertini jelszavával kezdte:
„Citius, altius, fortius”, vagyis gyorsabban, magasabbra és erősebben. Ez a szellemiség hatja át az újkori olimpiákat. Ehhez hit kell, az, hogy egy olimpikon higgyen magában és képes legyen magabiztosságot mutatni. Az élsportolók nagy része azért hoz áldozatot nap mint nap, hogy egyszer megadasson számára olimpián képviselni a hazáját. Sokakat gyermekkortól kezdve kísér ez az álom. A Pjongcsangba készülő magyar sportolóknak megadatik ez a lehetőség. Ne feledjétek el: már azzal, hogy indultok, példaképpé váltok, olyan sportolókká, akikre felnéznek majd a környezetükben lévők. Adjon ez számotokra örömet, büszkeséget és hitet, hogy az olimpián képesek legyetek tudásotok legjavát nyújtani. A sportteljesítmény, a sportban elért siker egyenértékű a gazdaság, a tudomány vagy éppen a kultúra terén elért sikerrel, így nem kívánhatok mást nektek, mint hogy adjatok bele mindent és küzdjetek jól, méltóképpen képviselve hazátokat az egyetemes sport legnagyobb seregszemléjén.
 
***
 
SZABÓ LÁSZLÓ: A LÉNYEG A LELKETEKBEN, A HITETEKBEN VAN
A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke bemutatta a március 9-én rajtoló Paralimpiai Játékokon induló három magyar versenyzőt, majd szívet-lelket melengető beszédet mondott.
„A sport eszköz lehet arra, hogy sok mindent megérts arról a világról, amely a látható világ háta mögött van.” A Nemzet Sportolójának, Balczó Andrásnak a szavai ezek, és azt gondolom, a magyar paralimpiai csapat három tagjára is elmondható ugyanez. Szocsiban nem volt magyar résztvevője a paralimpiának, most már rajthoz állhat három sportolónk. Ez önmagában is eredmény, de az igazi eredmény, az igazi csoda az, amit ezek a sportolók véghezvisznek. A síelő Balogh Zsolt látássérült, csak árnyékokat lát, mégis nekiindul a meredek lejtőnek, hogy lecsússzon. Mi ez, ha nem szembeszállás a reménytelenséggel? Segítője Bocsi Bence előtte csúszik azért, hogy rádión instrukciókat adjon Zsoltnak, hogy merre kanyarodjon a lesiklópályán. A hit, a bátorság és az önfeláldozás gyönyörű példája. Az pedig, hogy sífutásban és sílövészetben a kerekes székben ülő Lőrincz Krisztina rajthoz áll, szintén a bátorság és a lehetetlen el nem ismerésének iskolapéldája. Sportolóinknak csak azt mondhatom: a lényeg a lelketekben, a hitetekben van. Az egyik közkedvelt együttes, a Halott Pénz slágerének egyik sorát idézném zárszóként: a szabadság falakkal nem élet. Ennek szellemében kívánom minden magyar sportolónak, hogy a legszebb reményei váljanak valóra a téli olimpián és paralimpián.
 
Kovács Attila