Vita Izraellel

Zsille Gábor: A Visztulától a Dunáig

Diplomáciai vita tört ki Izrael és Lengyelország között a második világháborús haláltáborokról szóló törvény miatt. Lengyelország ugyanis egy frissen megszavazott törvényben tiltaná, hogy a második világháborús náci megsemmisítő táborokat „lengyel haláltáborként” emlegessék. A lengyel közvéleménynek egyszerűen elege lett abból a történelemhamisító pontatlanságból, hogy a nyugati világban folyton „lengyel haláltáboroknak” nevezik az auschwitzi, treblinkai és egyéb, Lengyelország területén működtetett koncentrációs táborokat. Egy alkalommal még Obama elnök is belefutott ebbe a butaságba – nyilván valamelyik tájékozatlan beszédírója adta a szájába a helytelen kifejezést. Akárhogyan is, a lengyelek panasza nyilvánvalóan jogos: a kifejezés alkalmas a megbélyegzésükre, gyakorlatilag egy szüntelen hitelrontás a lengyel nemzet kárára.
E sérelmes helyzet kezelése érdekében a múlt hét közepén a lengyel parlament mindkét háza jóváhagyott egy törvénymódosítást, amely büntethetővé teszi, ha Lengyelországra hárítják a náci Németország által elkövetett háborús bűntettekért való felelősséget, többek között azáltal, hogy a „lengyel haláltáborok” vagy ahhoz hasonló kifejezéseket alkalmazzák. A jogszabályt hosszas vita után 57 szavazattal 23 ellenében, két tartózkodással fogadták el a varsói felsőházban. A hatályba léptetéshez a rendelkezést még Andrzej Duda államfőnek is alá kell írnia. A törvény pénzbírsággal vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtaná, ha valaki „a lengyel nemzetet és a lengyel államot nyilvánosan és a tényeknek ellentmondva a Harmadik Birodalom bűntetteiben való bűnrészességgel vádolja.” Ezzel az új előírással lehetségessé válik, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézete ügyészei büntetőjogi eljárásokat indítsanak azok ellen, akik a második világháborús eseményekről beszélve „kirívóan csökkentik e tettek valódi elkövetőinek felelősségét”.
Izrael viszont vitatja ezt a most hozott törvényt, és különböző fórumokon azt hangoztatja, hogy a „lengyel haláltábor” kifejezés azért indokolt, mert „a lengyelek között is voltak, akik együttműködtek a nácikkal”. A törvény ellen személyesen tiltakozott Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő, emellett a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-emlékközpont és a Zsidó Világkongresszus (WJC). Utóbbi szervezet egyenesen „történelmileg zavarosnak és a demokrácia elleni támadásnak” nevezte azt. Robert Singer, a WJC elnöke azt nyilatkozta: a törvény „azért is kifogásolható, mert elfojtja a valódi szembesülést az ország háborús történelmének legdermesztőbb jelenségével – azzal, hogy milyen mértékben voltak cinkosok a helyi lengyelek zsidó szomszédaik megsemmisítésében.” A demokrácia és az emberi jogok védelmezésének feddhetetlen bajnoka, az Egyesült Államok is aggodalmának adott hangot a törvény esetleges nem kívánt következményei miatt…
A történelmileg érintett fő illetékesek, a németek a lengyel nép védelmében foglaltak állást – azáltal, hogy az utóbbi évtizedekben tőlük megszokott önkorbácsolás felől közelítik a kérdést, nyilván a terhelt lelkiismeretük miatt. Sigmar Gabriel német külügyminiszter „Németország történelmi felelősségét” hangsúlyozta a lengyel jogszabály kapcsán. Azt mondta: „A legcsekélyebb kétség sem férhet ahhoz, hogy a németek a felelősek a megsemmisítő táborokért, ők működtették ezeket a táborokat, amelyekben európai zsidók millióit gyilkolták meg. Németország követte el ezt a szervezett tömeggyilkosságot, és senki más. Egyes kollaboránsok mindezen nem változtatnak”.
És mit nyilatkozott a lengyel miniszterelnök és az izraeli nagykövet? Olvassa el a legújabb Magyar Fórumban!