A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 29.
száma.





Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnök a Kremlben

CSURKA ISTVÁN VITAINDÍTÓ ELŐADÁSA MONORERDŐN 1985-BEN

MEDVECZKY ÁDÁM ’77 – A Kossuth-díjas karmester szerint a keresztény művész nem lehet közömbös. Jézus urunk is ostorral űzte ki a kufárokat a templomból. Tehát a hitnek harcosnak kell lennie.

POLGÁRŐRÖK EZREI VÉDIK A HATÁRT – Dr. Barnucz Szilvia, az Országos Polgárőr Szövetség főigazgatója: Szent László a mi védőszentünk, több mint hatvanezer polgárőrnek, akik fogadalmat tettek arra, hogy megvédjék településeink közrendjét.”




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Az idők szava – V.

A nemzeti középosztály megerősítése

Magyarország társadalma, annak összetétele egyedi és sajátos módon változott az évszázadok során. Ahogyan a történelmünk is sok sajátosságot hordoz, az ennek eredményeként kialakuló társadalmunk is egyedi fejlődési ívet és sajnálatos tragédiákat mondat magáénak. Legfőbb jellemvonásunk e téren talán az, hogy nálunk a történelem viharai országunk területével együtt társadalmunkat is szétszabdalták, nem csupán földrajzi, de strukturális értelemben is. A török világ az ország középső területeiről nagyon sok magyart űzött el, és a királyi Magyarország, valamint az Erdélyi Fejedelemség magyarsága egymástól szinte elszigetelten élt közel két évszázadon keresztül. Ez eleve más jellegű fejlődést, társadalomstruktúrát is eredményezett a két országrészben, amelyhez hozzájött a harmadik, török uralom alatti országrész struktúrája.
Mindez természetesen minden egyéb területen is éreztette hatását, így amikor a 18. században Magyarország újra egyesült, majd a Rákóczi-szabadságharc sajnálatos bukása után a Habsburg Monarchia része lett, iparilag és a mezőgazdasági technológia terén is évszázados lemaradásunk volt a fejlett államokhoz képest. S amíg ebben azért mutatkozott némi előrelépés a következő évszázadban, a társadalom struktúrájának fejlődése megrekedt. Nem véletlen, hogy amikor a 19. században kezdetét vette a reformkor, Széchenyi István egyik első és legfontosabb tevékenysége volt a Nemzeti Casino és a Lóversenyzés hazai meghonosítása, hiszen érzékelte, hogy a jómódú és tenni vágyó magyar előkelőségeknek nincs egymással kapcsolata, nincs olyan fóruma, ahol rendszeresen összejöhetnének, és ahol ötleteket cserélhetnének, megvitathatnák az ország ügyes-bajos dolgait és a felmerülő problémákra megoldási javaslatokat találhatnának ki.
A 20. században több tényező is akadt, amely tovább erodálta a magyar társadalmat. Elsőként az első világháborús vereség, valamint a trianoni békediktátum volt az, ami alapjaiban rengette meg hazánk társadalmi struktúráját, aztán a II. világháború tragédiái, majd pedig a kommunizmus négy évtizede, amely a már amúgy is sok sebből vérző és sokat szenvedett magyar társadalom újabb rétegei számára bizonyult végzetesnek. A társadalom összetételének és szerkezetének változásai igen jelentősek egy-egy ország életében. Nem véletlen, hogy ennek hazai folyamatát több, a magyar irodalomtörténet szempontjából is korszakalkotó regény és tanulmány örökítette meg. Szabó Dezső Elsodort falu című regényétől, vagy éppen Kodolányi János Földindulás című drámájától kezdve Illyés Gyula Puszták népe című szociográfiáján keresztül Féja Géza Viharsarok című művéig a legkiválóbb magyar írok foglalkoztak a magyar társadalom változásainak és tragédiáinak ábrázolásával. Ez is mutatja, hogy mennyire fontos egy ország számára saját társadalmának aktuális állapota, illetve a társadalomban végbemenő változások.
A kommunizmus idején több tekintetben is végzetes tragédia érte társadalmunkat. Egyrészt elveszítettük értelmiségi rétegünk arisztokrata származású tagjainak nagy részét, másrészt pedig lényegében a paraszti réteg is megszűnt létezni. Az egyik tragédia, az arisztokrácia Rákosiék által véghez vitt tudatos lefejezése, azért okozott jóvátehetetlen tragédiát, mert a nemzetért felelősséget érző és nemzeti érzülettel átitatott módosabb, vállalkozó szellemmel bíró és ehhez gyakorlattal is rendelkező réteg lényegében eltűnt. Számos esetben sajnos fizikailag is, hiszen sokan áldozatai lettek a kegyetlen terrornak, de akik átvészelték a legvészesebb időket, a túlélés érdekében ők is igyekeztek beolvadni az új körülmények közé. Nem keresték a „bajt”, nem akartak a húsosfazekak közelébe férkőzni. Így nincs nagyon csodálkozni való azon, hogy amikor elérkezett a rendszerváltozás, akkor nem a családi hagyományok, tapasztalatok okán alkalmasak, hanem a kommunista pribékek, azok leszármazottjai vagy az általuk helyzetbe hozottak lettek az új „nagytőkések”, vállalkozók.
A paraszti réteg tudatos kivéreztetése és elsorvasztása, ha lehet, még súlyosabb bűne a kommunistáknak. Ez a társadalmi réteg volt ugyanis a magyarság ezeréves társadalmi tartópillére, amely több tekintetben is a fundamentumát adta a nemzetnek. Lélekszámát tekintve is a parasztság képezte a magyarság túlnyomó többségét, így demográfiai szempontból is ők voltak a nemzet fennmaradásának kulcsfontosságú rétege. De emellett ők testesítették meg a magyar morált, a magyar erkölcsöt, és nem véletlen a köznyelvben máig élő kifejezés a józan paraszti észről, amely egyszerre tükrözi, hogy a parasztság két lábbal áll a földön, miközben igenis életrevaló és megvan a szükséges értelme is ahhoz, hogy sikerrel vívja meg mindennapos harcát a fennmaradásért. Részben ez okozta, hogy ez a réteg sosem lett a kommunizmus híve, csak kényszerből lépett be a termelőszövetkezetekbe, kényszerből jegyzett békekölcsönt. Ezzel viszont halálra ítélte magát a gyökértelen, internacionalista, a magyar néplélektől eleve rettegő és idegenkedő kommunista rendszerben. A padláslesöpréssel, kulákká nyilvánítással, erőszakos kollektivizálással együtt járó nyílt terrort a Kádár-korszakban felváltotta a parasztság másfajta felszámolása. A forradalom után újból fellángoló erőltetett kollektivizálás, valamint a nagyvárosokban felépített lakótelepek és az iparvidékeken kialakuló munkalehetőség tömegesen késztette ősei életvitelének feladására a paraszti társadalom tagjait. A munkásszállókon élők, a híres-hírhedt fekete vonaton és a többi munkásjáraton ingázók döntő hányada városlakó lett, amellyel egyben bizonyos értelemben légüres térbe is került, hiszen a vidéki léttől szép lassan eltávolodtak, ugyanakkor a városok világa mindig idegen maradt ezeknek az embereknek. Ezzel nemcsak személy szerint az egyes emberek veszítettek sokat, de a magyar társadalom is óriási veszteséget szenvedett, hiszen lényegében eltűnt, de legalábbis radikális mértékben felhígult a korábban a nemzet tartópillérét képező társadalmi réteg.
Az Orbán-kormány számos történelmi felismerése közül az egyik legfontosabb éppen ez, tevékenységében pedig az egyik leglényegesebb az, hogy látható törekvés van egy új, nemzeti szellemű, keresztény értékrendű középosztály felépítésére, megerősítésére. Hosszú távon nem maradhat ugyanis fenn egyetlen nép sem anélkül, hogy ne legyen legalább egy olyan társadalmi rétege, amely azt a bizonyos, a parasztság kapcsán korábban már említett tartópillért jelenti a számára. Nem csupán népesedési értelemben, de erkölcsileg és morálisan is. A magyarság életében a parasztság mint több évszázados tartópillér, az előbbiekben felvázolt okok következtében sajnos szinte kiheverhetetlen vérveszteséget szenvedett, így szükséges, hogy a helyére lépjen valami más. Ehhez viszont tudatos kormányzati politika is szükséges, olyan politika, amely segít kialakítani egy ilyen társadalmi osztályt.
Ezt a politikát folytatja az Orbán-kormány 2010 óta. A kabinet intézkedései világosan kifejezésre juttatják a szándékot: létrehozni egy új, nemzeti érzületű középosztályt, amely rövid időn belül az ország bástyájává, megtartó erejévé válhat, és amelynek a nemzet fennmaradása szempontjából minden értelemben kulcsszerepe lesz. Egyrészt demográfiai értelemben, hiszen ettől a középosztálytól várhatjuk annak a szemléletnek a megjelenítését, amely felelősséget érez a nemzet fennmaradásáért és amely a megszületendő gyermekek számában is megjelenik majd. De jelentős szerepe lesz ennek a középosztálynak abban is, hogy gyermekeiket tisztességesen nevelve, nekik példát mutatva, és őket taníttatva, kiművelt emberfőkkel gazdagítsák nemzetünket. Végül pedig, de korántsem utolsó sorban megkerülhetetlen lesz ez a társadalmi réteg abban, hogy tagjai egy idő után minden jelentősebb pozíciót betöltsenek, és kormányozzák a magyar hazát helyi, regionális és országos szinten egyaránt.
Ennek alapjait most kell lerakni, és erre remekül érzett rá a kormányzat, amely számos területen támogató kezet nyújt az új, magyar, középosztály létrejöttéhez. A családok immáron gyermeklétszámtól függetlenül kapnak támogatásokat, de a juttatások arányai kifejezetten ösztönzik a gyermekvállalást. A megszületendő gyermekek részére szélesedő bölcsődei és óvodai lehetőségeket igyekeznek teremteni, ráadásul ezekben az intézményekben immáron térítésmentes az étkeztetés. Az oktatásban egyre nagyobb lehetőség van legalább az érettségiig eljutnia mindenkinek, de a különféle támogatások révén – pl. első nyelvvizsga ingyenessége, diákhitel stb. – a felsőoktatás felé is egyre szélesebb kapuk nyílnak meg.
Külön kiemelést érdemel a 2010 óta folytatott állami földpolitika, amelynek keretén belül a kabinet elkezdte a gazosodó állami birtokok felmérését, s hasznosításukra földbérleti pályázati rendszert hozott létre. Az így előkerült birtoktesteket a kisgazdák és az agrárközéposztály kapta művelésbe, miközben a nagyüzemek által haszonbérletbe vett terület zöme is a családi gazdaságokhoz került. Így tömegesen jutottak kenyérkeresethez olyanok, akik a múltban nem számíthattak a liberális állam cselekvő segítségére. A Földet a Gazdáknak Program keretében, a második Orbán-kormány idején megtízszereződött az állami földet bérlők száma. Azok a családok, akik ezt az életmódot választják, remélhetően gyermekeik részére is örökül hagyják a magyar föld tiszteletét, szeretetét és művelésének fontosságát. Ezt minden eszközzel támogatnia kell továbbra is az államnak, hiszen ezzel történhet meg egy új paraszti réteg kialakulása, ahol ismét a föld jelenti az adott családok megélhetésének alapját – immáron 21. századi feltételek között.
A nemzeti középosztály felépítésére tett folyamatban különösen fontos szerep hárulhat az egyházakra, amelyek iskolafenntartókként is jelen vannak az oktatásban, és a választható hittanórák révén is mind több gyermeket érhetnek el. Mindezek révén remény van egy, a jelenleginél keresztényibb szemléletű társadalom kialakulására, amely a társadalmat megtartó, annak valódi tartást adó általános morál megjelenésében játszhat jelentős szerepet.
Egy új középosztály, lehetőleg hazafias érzületű, keresztény erkölcsiségű középosztály – mint a nemzet tartópillére – létrejötte több évtizedig is eltarthat. A létrehozására tett kormányzati lépések nem látványosak, így nem kecsegtetnek gyors népszerűség-növekedéssel, és ennek révén jelentős szavazatnövekedéssel. Mégis meg kellett kezdeni és minden létező erőforrás felhasználásával folytatni is kell ezt az építkezést, mert a legfőbb tartópillér nélkül hosszú távon nem maradhat állva egyetlen építmény sem.
Az Orbán-kormány egyik legnagyszerűbb, a magyar jövő szempontjából legfontosabb cselekedete az, amit az új magyar középosztály létrehozásáért tett és remélhetően tenni tud majd a továbbiakban is.
 
Kovács Attila
(Ezen a héten a Magyar Fórumban: Saját lábra állított gazdaságpolitika)