A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 25.
száma.





Orbán Viktor: Jövőre ennek a bizottságnak mennie kell!

A nemzeti összefogás tiszta eszméje: Csurka István 30 évvel ezelőtt elhangzott beszéde az erdélyi falurombolás elleni tüntetésen

Mónus József: a Hódítók Kupáját ezúttal egy Kr.e. 3. századiszkíta íj másolatával nyertem el, amit én készítettem

Szanyit megválasztották az MSZP alelnökének, majd lapunknak azt nyilatkozta, hogy az MSZP ma már nem vonzó




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Egy újabb győztes táblacsata

Jancsó Badacs Károly


A felvidéki magyar érdekszekér újra előrehaladt egy keveset. Igaz, csak néhány centiméternyit, de az is valami. Ez a néhány centiméter a helységnévtáblák méretén mutatkozik meg újonnan. Pontosabban a települések beépített területe elején, autóutak mellett elhelyezett hivatalos szlovák helységnévtáblák alatt lévő, a település magyar nevét közlő helységnévtáblákon érzékelhetjük a néhány centiméteres növekedést.
Érsek Árpád közlekedési miniszter, a Most-Híd párt nominánsa, február 20-án mutatta be a kétnyelvű helységnévtáblák új változatát, amely a nemzetiség által lakott településeket jelzi majd újonnan. Az újítás abban áll, hogy a nemzetiség nyelvén jelzett helységmegnevezés és az azt közlő felület nagysága ugyanolyan méretű és színű lesz, mint a felette elhelyezett hivatalos szlovák megnevezés és az azt hordozó tábla. A különbség köztük csak annyi lesz, hogy a nemzetiségi tábla egy vékony kék szegéllyel lesz ellátva az oldalain. A Most-Híd pártnak ez a második táblacsatás huszárvágása. Táblacsatás, mivel felsőbb vagy alsóbb szinten mindig meg-megborzolja a szlovák nacionalista kedélyeket a magyar érdekérvényesítés akár csekély formája is. Hát még az ilyen, amely egy faluba, kisvárosba kanyarodva szemen csapja az embert.
Második, mivel a jelenlegi kormánykoalíciós felállásban a Most-Híd párt emberének már volt egy, a nemzetiségi településnévtáblákat a használatba visszahozó rendelkezése. 2017 februárjában szintén.
Érsek Árpád rendelte el a magyar, illetve ruszin településnévtáblák feltüntetését Szlovákia azon településeinek vasútállomásain, ahol a magyar, illetve ruszin nemzetiség a lakosság minimum 20%-át alkotja. Akkor jó politikai játékosnak bizonyult a Most-Híd, mivel olyan időben rukkolt elő a vasútállomások helységnévtábláinak kétnyelvűsítésével, amikor Bugár Béláékat nagy hála övezte még a Szlovák Nemzeti Párt vezetősége részéről is, mivel csatlakoztak a jelenleg is hatalmon lévő kormánykoalícióhoz, melynek a nemzeti párt is tagja. A hatalmon való részesedésért a Szlovák Nemzeti Párt vezetősége nem vert fel port a magyar településnévtáblák miatt, csak a legalsóbb szintekről hallatszott elégedetlen zörgés.
A jelenlegi táblaméret-egyenrangúsítás viszont már nem találta ilyen közmegbecsülés közepette a koalíciós partnereket, és ezért a reakció nem sokat váratott magára. A Most-Híd vegyespárt a Szlovák Nemzeti Párttal és a Smer-SD párttal koalíciót alkotva kormányozza az országot. A hármas közül a nacionalistább fél – a Szlovák Nemzeti Párt – tagja, Andrej Hrnko szólalt föl először. Azt neheztelte, hogy a Most-Híd párt nem tárgyalta meg a változtatást a koalíciós gyűlésen és így kész helyzet elé állítja koalíciós partnereit. Hrnko szerint pártja ebbe nem nyugszik bele, és a témát mindenképpen felterjeszti a koalíciós gyűlésen. Habár Hrnko a radikálisabb politikai térfél tagja, felvetése még politikailag korrektnek mondható. Egy széles körű megbeszélést kívánó tárgykörnek tartja a táblaváltoztatást. A felvetés természetét nézve, ez így rendben is volna. Ám ami meglepő, hogy nacionalizmusban Hrnkót megelőzte a másik koalíciós partner, a Smer szociáldemokrata pártbéli Juraj Blanár. Ő a táblaváltoztatáshoz fűződő kommentelésében azt állította, hogy: „Nem tudtam a rendelkezésről, mely a nemzetiségi megnevezésű táblák nagyobb méretét rendeli el a települések elején. Felesleges lépésnek tartom a dolgot, mely a jó viszonyok romlását okozza.” A szlovák magaspolitikum egyes képviselőinek absztraktbeszédéhez szokott fül megérti, hogy az, akikre Juraj Blanár gondolhatott a jó viszonyok romlását illetően, az a szlovák és a magyar etnikum.
Juraj Blanár a jó viszony zálogát abban látja, ha minden marad a régi szokványos kerékvágásban, és a magyar településnévtábla is megmarad kisebbnek és kéknek a hivatalos fehér felületű kétszer nagyobb államnyelvűvel szemben, még akár egy magyar többségű vagy színmagyar szlovákiai településen is. Ám miért kellene, hogy a táblák és a rajtuk lévő feliratok méretének egyenrangúsítása a két nemzet viszonyának romlásához vezessen? Szlovákiában ezt nem firtatják, mivel szégyenletes tényről hullana le a megszokott dohos lepel. A válasz és a lényeg Andrej Hrnko további kijelentésében leledzik: „A koalíciós egyezmény szerint a kormánykoalíció pártjai számára a nemzeti kisebbségek kötelességeinek és jogainak status quója van érvényben.” Tehát a településmegnevezéseket jelző táblák méreteit illetően is az az állandósodott és megváltoztathatatlan szent tény, hogy a nemzetiségi helységnévtábla kisebb és más színű, mint a felette lévő hivatalos államnyelvű. Ergo, ha egyenrangúsítanánk jelen esetben a magyar helységnévtáblát a hivatalos államnyelvűvel, akkor azon status quót rúgnánk föl, mely a modernkori Szlovákiában elfogadott és állandósodott törvényes szokvány, még ha a nemzetek együttélése szempontjából nem is helyes, sőt diszkriminatív jelleget hordoz. A két nemzet jó viszonyának romlása a táblák egyenrangúsítása kapcsán csupán az egyeseket megmételyező vak nacionalizmusban nyilvánulhat meg. Diszkriminatív jegyeket hordoz, ha Szlovákiában az Európai Unió országában a magyar nemzetiségű szlovák állampolgároknak nem járhat ki ugyanaz a jog, mint Szlovákia szlovák nemzetiségű állampolgárainak. A diszkrimináció jeleinek felszámolása terén még a helységnév tábla mérete sem lehet akadály.
A koalíciós partnerektől érkező kritikus hangokra Érsek Árpád akként reagált, hogy a településnévtáblák „Nem lesznek tömegével lecserélve. Ha megsérül, illetve át lesz festve, tönkre lesz téve valamelyik, akkor lesz csak lecserélve, és olyan kerül a helyébe, amilyen a rendelet szerint oda való.”
A miniszter szavaiból világos, hogy a településnévtábla-csere nem az egész országot befedő, konkrét dátumig végrehajtandó intézkedés tárgya. E tény társadalomviselkedési szempontból elindítója lehet egy érdekes, de nem éppen kívánatos jelenségnek. Annak, hogy azon táblarongáló módszer, ami eddig a magyarellenesek eszköztárába tartozott főleg, most a magyar nacionalizmustól túlfűtöttek táblarongálási hajlamát dagaszthatja föl.
Miről is van szó? Tudvalevőleg a magyar településnévtáblák olykor célpontjai a rongálásoknak, magyarellenes megnyilvánulásoknak. A nyelvhatáron lévő vegyes lakosságú településeken tapasztalhatunk ilyet. A szlovákok lakta városokból, vidékről érkezett, magyar jelleghez, nyelvhez nem szokott beköltözöttek, nem egy esetben pityókás csintalanjai szeretnek így, hirtelen felindulásból egy éjszaka alatt magyar lakosságú falvakat szlovákosítani. Ebben nem maradnak el viszont a magyar szülőkkel, nagyszülőkkel bíró egyes helybéli újgenerációs szlovák fiatalok sem, akik identitászavarukban rohannak neki a magyar településnévtáblának. Ezen suhancok közt nem kevés az olyan, aki nehezen viseli azt a tudatot, hogy magyar szülőktől szlovák tannyelvű iskola által lett szlováknak nevelve, és nem „őseredeti” szlováknak született. Az ebből támadó kisebbrendűségi érzés az, mely szlovákabbá akarja őket tenni az „őseredeti” szlováknál, s azt gondolják, hogy a magyar feliratlefestés, -leverés ennek a legcélravezetőbb eszköze. Az ellenválasz sem várat olykor sokat magára, s legtöbb esetben a helyi magyar közösségért építő jellegűen tenni képtelen, de a magyar igazságért nagyon harcolni akaró testvéreink kínjukban az államnyelvű szlovák településmegnevezésnek pörkölnek oda egyet cserébe. Tehetetlenségükben. Téve ezt ugyanolyan értelmetlenül, mint a másik fél. E táblarongálási jelenség némely falvakban rosszízű folklórként van jelen, s a tetteseket az sem riasztja vissza, hogy olyan köztulajdon-rongálást követnek el tettükkel, amely bírságot vonhat maga után.
Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter fentebbi kijelentése megkötheti ezek után a magyarellenes indíttatású táblarongálók kezét, mivel mostantól az eddig használatos kisebb méretű magyar településfelirat helyére rongálás esetén egy nagyobb méretű kerülne, a rongálók nagy bosszújára. Ám a falu elején s végén díszelgő, az eddiginél nagyobb méretű magyar településnévtábla vágyképe a helybéli, nemzeti túlfűtöttségtől hevült magyar atyafiak számára igen kecsegtető lehet. S megeshet, hogy a magyar helységnévtábla-rongálás rossz folklórja a magyarellenességtől megvakultak kezéből a magyar érdekekérvényesítés felturbósítói keze alatt kezd virágozni, s a helyi magyar erők fogják lefesteni, leverni az eddig érvényes kisebb magyar településnévtáblákat, hogy helyükbe egy szélesebb, magyar településnévtáblát kapjanak faluközösségeik.
Reméljük, a helységnévtáblák rongálása és vélt fejlődésvonala egyes vidékek népéleti sajátossága marad, és nem növi magát közgyakorlattá, hiszen egészségesebb útja-módja oka is kell, hogy legyen az új magyar helységnévtáblák elhelyezésének. Ellentétes esetben még ténylegesen beigazolódhatnának Juraj Blanárnak a jó viszonyok romlásáról szóló szavai. Az efféle táblaháború valósan senkinek nem kedvezne. S falvainkban, kisvárosainkban kisebb ok miatt is hajba kapott a magyar a magyarral, s ilyen témában ökölharcig menő hajcihőt szlovák és magyar között is megszült már nem egy felvidéki kocsma. Ezt azon politikusoknak, akik a szlovák kormányban a magyar éredekekért cselekszenek, tényleg illene tudniuk.
A Most-Híd valószínűleg a koalíciós partnerek miatt nem akart ajtóstul a házba rontani azzal, hogy az ország teljes széltében hosszában lecseréli a nemzetiségi, és ezzel főleg a magyar helységnévtáblákat szembökően nagyobbakra, és ezt inkább egy természetes elhasználódási folyamat függvényévé tette. Viszont azzal, hogy e rendelet nincs belátható időn belül kötelezően és egységesen alkalmazva az országban, valahol a Most-Híd párt magyar érdekérvényesítésének állapotáról is látleletet nyújt. Nem Most-Híd-béli ötlet ugyanis, és nem is Most-Híd párt által kitűzött politikai cél a nemzetiségi és ezzel a magyar helységnévtáblák rendezése a vasutakon és közutakon. A magyar vasúti településnévtáblákért már évekkel a Most-Híd előtt a Magyar Közösség Pártja szállt síkra, Berényi Józseffel az élen. Berényi József tüntetőleg, az akkori vasúti rendeletekkel ellentétesen, szülőfalujának állomására kihelyezte a település magyar nevét jelző állomástáblát, ezzel is utalva a magyar helységnévtáblák szükségességére. A Most-Híd vegyespárt, annak ellenére, hogy a múltban már polgári párttá avanzsálódott és a felvidéki magyar érdekérvényesítésről lemondott a dél-szlovákiai állampolgárok érdekérvényesítésének javára, úgy látszik olykor-olykor előhúzza a szlovákiai politikában oly elhíresült „magyar kártyát”. Szükséges a magyar nemzetiségűek szavazatáért is tenni olykor egyet s mást, még ha ez részletekre valósul is meg. A magyar helységnévtáblák alkalmazása terén elmondhatjuk, hogy ez bravúrosan sikerült.