A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Tompulás, élesedés

Zsille Gábor: A Visztulától a Dunáig

A legújabb híradások arról szólnak, hogy Lengyelországgal kapcsolatban már nem is olyan nagy a brüsszeli hivatalnokok mellénye. Az egyik forgatókönyv szerint márciusban megállapodhat a lengyel kormány és a brüsszeli Európai Bizottság a Lengyelország körüli vita lezárásáról. A jogállamiság helyzetéről, a Varsóban elindított igazságügyi reformról van szó, és már hetekkel ezelőtt elindították az európai uniós alapszerződés hetes cikkelye szerinti eljárást. A Welt am Sonntag című vasárnapi újság azt állítja: ha a kilátásba helyezett megállapodás most nem történik meg, Brüsszel könnyen beleszaladhat egy pofonba. Ugyanis az egyeztetések sikertelensége esetén áprilisban szavazást kellene tartani a tagállamok kormányait összefogó tanácsban arról, hogy veszélybe kerültek-e az uniós alapértékek Lengyelországban.
A veszélyeztetettség megállapításához négyötödös többségre van szükség – és a dolgok jelen állása szerint egyáltalán nem biztos, hogy ez összejönne. Egy névtelenségbe burkolózó uniós diplomata kiszivárogtatta: a szavazáson több ország tartózkodna, és jogilag az nem szavazatot jelent. Egy ilyen szavazási kudarc óriási blamázs lenne az Európai Bizottságnak, valamint az olyan tagállamoknak is, mint például a jogállami alapértékekért napi három műszakban aggódó Németország. Tömören: a helyzet kényessége miatt összetett taktikai játszmák folynak a háttérben. A Welt am Sonntag szerint az ügy döntő szakasza előtt Varsó tompította a kardja élét, és békülékeny hangot üt meg. A lap összeállításában megszólal Konrad Szymanski uniós ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes is, és azt hangsúlyozza, hogy az EU „nem az ellenségek, hanem a jó barátok klubja”. Mily megható… Majd hozzátette: a varsói kormány szerint az igazságügyi reform kérdésében Lengyelország és az EU közös álláspontra fog jutni, és az végül mindenkinek megfelelő lesz. Ennek érdekében a lengyel vezetés hajlandó megvizsgálni, hogy az igazságügyi reform valóban hordoz-e az EU-s alapértékek csorbulásával fenyegető elemeket. Ám ennek megítéléséhez nagyon fontos figyelembe venni, hogy a reformnak egyetlen olyan részlete sincs, amely már ne szerepelne valamelyik EU-tagország igazságügyi rendszerében.
Szymanski külügyminiszter-helyettes a kormányzó konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt politikusa. Ezért sem meglepő, hogy elfogultnak és alaptalannak nevezte az Európai Tanács lengyel elnöke, a liberális irányultságú Donald Tusk kijelentését, miszerint megkérdőjeleződött Lengyelország EU-s jövője. Ami azt illeti, ez tényleg egy eléggé eltúlzott kijelentés… Szymanski állítása szerint Lengyelország kimondottan büszke arra, hogy az európai családhoz tartozik, és „nagyon elégedett az EU-tagsággal”. A migráció körüli vitával kapcsolatban megerősítette a varsói kormány álláspontját: Lengyelország semmiképpen nem fogadná el a menekültek tagállamok közötti, kötelező kvótákon alapuló elosztását, és soha nem engedné meg, hogy kiüresítsék az EU külső határának védelmével és a migrációval kapcsolatos nemzeti hatásköröket. Összegezve: a lengyel vezetés bizonyos uniós kérdésekben enyhül, más kérdésekben viszont „bekeményít”.
E hasábon többször foglalkoztam már a híres bialowiezai őserdő ügyével. Most döntés született: az Európai Bíróság főtanácsnoka kimondta, hogy a lengyel hatóságok uniós jogot sértettek, amikor Bialowiezában engedélyezték a faritkítás kiterjesztését. Erre reagálva Henryk Kowalczyk lengyel környezetvédelmi miniszter leszögezte: Varsó végre fogja hajtani a bíróság ítéletét. Más szavakkal: megerősítette, hogy Lengyelország jogállamként tiszteletben tartja Yves Bot uniós bírósági főtanácsnok véleményét, és részletesen tanulmányozza azt. Egyúttal hangsúlyozta, hogy Varsó összes eddigi lépése az uniós védelmet élvező bialowiezai őserdő ügyében arra irányult, hogy a területet minél jobb állapotban megőrizzék „a jelenlegi és az eljövendő nemzedékek számára”. A magam részéről ezt sajnos nem tartom egyértelműnek…
Az ügy előzménye közismert: az Európai Bizottság 2016-ban kötelezettségszegési eljárást indított Varsóval szemben a szúbogár által megtámadott bialowiezai őserdő nem védett részein végzett faritkítás miatt. Az uniós bíróság pedig tavaly júniusban elrendelte a fakivágások leállítását, amíg nem születik ítélet az ügyben. Varsó tavaly nyáron még azon az állásponton volt, hogy a szúbogár által megtámadott erdő egy részén folytatni kell a faritkítást, amit az uniós joggal összhangban álló, szükséges óvintézkedésnek minősített. Tavaly novemberben viszont leállította a nehéz felszereléssel, fakitermelő gépekkel végzett kivágást. Henryk Kowalczykot idén januárban, a részleges kormányátalakítás keretében nevezték ki környezetvédelmi miniszternek. Múlt héten a Rzeczpospolita lengyel napilapnak adott nyilatkozatában közölte: a fakitermelő gépeket többé nem alkalmazzák az őserdőben, mivel a szúbogár szaporodása leállt, így a fakivágás már nem lenne hatékony óvintézkedés. Hát ilyenek ezek a szúbogarak: évekig szaporodnak, de a januári kormányátalakítás után varázsütésre meddővé válnak. Fölöttébb érdekes jelenség!
Bialowiezában, Varsóban és Brüsszelben a helyzet tompulni látszik, a keleti végeken viszont élesedik. Az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője,  Volodimir Vjatrovics múlt pénteken Kijevben bejelentette: Ukrajnában a lengyel emlékművek több mint harmadát jogsértő módon, a szükséges engedélyek beszerzése nélkül állították fel. Hoppá! És ez valamiért éppen most derült ki… Az igazgató szavai szerint Ukrajna területén összesen 323 olyan emlékmű vagy emléktábla van, amely a lengyel nép 20. századi történelméhez kapcsolódik. Közülük 116-ot állítólag engedély nélkül létesítettek. Azokat alighanem – mily sajnálatos az ukrán vezetés számára – le kell bontani, hiszen a szabály az szabály. Főcsinovnyik úr arról is beszélt, hogy kimutatásaik szerint Lengyelországban csak hetvenhat olyan emlékmű áll, amelyet ukránok tiszteletére emeltek. Nyilván ez lehet a baj forrása: a hetvenhat emlékmű nem elég, új emlékművekre viszont az ukrán állam nem óhajt pénzt költeni. Mi tehát a megoldás? Valami jogi paragrafusra hivatkozva harmadával csökkentjük a lengyel emlékművek számát – nehogy már túl sok legyen nekik…
Persze sejthető, hogy valójában mi áll e kutyakomédia hátterében: néhány héttel ezelőtt Varsóban módosították a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetéről (IPN) szóló törvényt, és ez a jogszabály egyebek mellett büntetőjogi felelősség alá vonja a második világháborúban ukrán nacionalisták által elkövetett etnikai tisztogatások és egyéb bűntettek tagadását. Ukrajna és Lengyelország között ez most komoly feszültséget okoz.