A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Népszerűek a horvátországi magyar iskolák

Megmaradásunk záloga kultúránk, az oktatásunk, a hitéletünk és a gazdaságunk fejlesztése

Papíron 15 ezren vannak a horvátországi magyarok. 70 százalékuk Eszék környékén, az úgynevezett Drávaszögben lakik. Itt van az a 3-4 Árpád-kori szlavóniai település, Eszéken kívül, ahol még valóban magyar élettel találkozhat Horvátországban az idelátogató. Hála Istennek idén nálunk is beindul, magyarországi költségvetésből, a gazdaságfejlesztési program. Egy 500 millió forintos pályázaton már túl vagyunk – tudtuk meg Jankovics Róberttől a HMDK új elnökétől.

Két hónappal ezelőtt vette át Jakab Sándortól, az alapító elnöktől a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) elnöki tisztségét. Mit érdemes tudni önről lapunk olvasóinak?
 

–A horvátországi magyarság közösségének vezetésében, a HMDK-ban december közepén generációváltás történt. Azok, akik annak idején Horvátország megalakulásakor megalapították az érdekvédelmi szervezetünket – Jakab Sándor, Pasza Árpád – olyan korba értek, hogy ésszerű lett a fiatalítás, pláné, ha van kire. A mostani 40-45 évesek generációja, velem az élen, előre lépett, készen a faladatra. Ha jól végezzük a munkánkat, akkor a következő 15-20 évben számíthat ránk a közösségünk, ha nem, akkor ugyanazok, akik tavaly decemberben megválasztottak, majd választanak valaki mást. 42 éves, szakmám szerint okleveles informatikamérnök vagyok, 21 évesen léptem be a HMDK-ba, eddigi életem felét a szervezetben töltöttem. Végigjártam a szamárlétrát a HMDK-ban: adminisztratív titkár, titkár, ügyvezető elnök, elnök. Ismerem a teljes struktúránkat tengermelléktől egészen a szerb határig mindenhol, ahol horvátországi magyar van szórványban vagy tömbben. Habár az egész horvátországi magyarság alapban szórvány. Mi azt a Drávaszöget, ahol magyar élet van, magyar iskolák működnek, még tömbnek nevezzük, de erdélyi viszonylatban már az is erősen szórványnak számítana. Ha valami magamra jellemzőt kellene mondanom – ami mindig hálátlan feladat –, azt hangsúlyoznám ki, hogy nagy munkabírású ember vagyok, aki szeretné megvalósítani a terveit. Szerencsés a helyzet abból a szempontból is, hogy egy időben vagyok horvátországi országgyűlési képviselő és a HMDK elnöke, kiegészítve azzal, hogy nagyszerű együttműködésünk – politikai, anyagi – van a magyar kormánnyal. Nem tudjuk leállítani az asszimilációt – ez még soha senkinek nem sikerült –, de úgy érzem, hogy tudjuk lassítani. Tudunk olyan körülményeket teremteni, amelyek elgondolkodtatják az iskolaválasztás előtt álló szülőket. Anyagi, érzelmi érveik vannak, s nagy eredménynek tartjuk, hogy a horvátországi magyar iskolákba járó gyerekek száma immár harmadik éve nem csökkent.
 
Ez mennyi gyereket jelent?
 
–Összesen 1100 diák. Négy magyar iskolánk van, amelyek mellett a szórványban van tizenkettő olyan iskola, ahol anyanyelvápolás folyik, tehát heti két órában tanulnak magyarul.
 
Területileg mennyire lefedett az iskolahálózat?

–Négyszázan tanulnak a négy magyar általános iskolában. A fő bástyánk az eszéki Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ, ahol általános és középiskolánk is működik. Emellett Kórogyon, Laskón és Vörösmarton folyik magyar tannyelvű oktatás. További 12 olyan település van Szlavóniában és Drávaszögben, ahol csak anyanyelvápolás folyik, mert elszórványosodtunk. Az iskolában tanulnak a gyerekek, tanterv van hozzá, és osztályzatot kapnak. Nem beszélve arról, hogy a tanárok fizetését a horvát állam fedezi.
 
Kérem, beszéljen a hitéletről.
 

–Most már van négy, magyarul is tudó plébánosunk Drávaszögben és Szlavóniában, tehát a katolikus magyarok hitélete meg van oldva. A református egyházban viszont egy sajnálatos megosztottság tapasztalható: több református egyházunk, több püspökünk is van. Mindkettő be van ugyan jegyezve Horvátországban, viszont csak az egyiknek van együttműködési szerződése a horvát állammal, ami azt jelenti, hogy hitoktatást tarthat, eskethet, keresztelhet. Nem túl szerencsés helyzet ez a megosztottság a református közösségben, de talán ez a jellemző az egész nemzetünkre, ilyenek vagyunk.
 
Mi az, amit felvállal és kész tovább vinni elődje, Jakab Sándor örökségéből?
 

–Jakab Sándor olyan időkben volt a horvátországi magyar közösség vezetője, amikor az jóval nehezebb volt, mint ma. Akkor hozták létre a HMDK-t 1992-1993-ban, amikor még az sem volt biztos, hogy megmarad az ország, hiszen a szerb hadsereg offenzívában volt, Horvátország jelentős területei jugoszláv megszállás alatt álltak még. Az ország megmaradt, a HMDK is megmaradt, az alapítók csak reménykedhettek akkoriban, hogy 25 évvel később ott állunk majd, ahol ma. Óriási felelősség számomra HMDK-elnöknek lenni, hiszen csak harmadik elnöke vagyok érdekvédelmi szervezetünk 25 éves történetének. Jakab Sándor határozottsága, kiállása, mivolta, ismeretségi köre meghatározó volt a HMDK számára. Évek óta együtt dolgozunk, ő elnökként, én ügyvezető elnökként. Most éreztük azt, hogy elérkezett a generációváltás ideje. Jakab Sándort a HMDK tiszteletbeli elnökévé választottuk, amennyiben egészsége és ideje engedi, továbbra is számítunk rá. Amiben biztosan fog változni a szervezet, az az, hogy én nyitottabb leszek olyan közösségek irányába, amelyek nem voltak mindig barátságosak a HMDK-hoz. Voltak olyan horvátországi magyar közösségek, szervezetek, amelyekkel nem tudtunk mindig közös nevezőre jutni. A HMDK, Jakab Sándor és jómagam is alapvetően – elvi és gyakorlati szinten is – jobboldali beállítottságúak vagyunk. Én most kész vagyok kezet nyújtani azok felé is, akik ezzel nem értettek egyet, akik a HMDK-n kívül tevékenykedtek. Ez persze nem csak rajtam fog múlni.
 
A horvátországi magyarok parlamenti képviselőjeként vannak-e olyan eszközei, amelyekkel a magyar közösség életét, kilátásait, fennmaradási esélyeit befolyásolni, javítani tudja?
 

–Hogyne. 151 fős országgyűlésről van szó, amelyben jelenleg nyolc képviselővel, a negyedik legnagyobb frakciónak, a nemzeti kisebbségek csoportjának vagyok az alelnöke. A frakciónk a kormánytöbbség része, hetente összeülünk a koalíciós pártokkal, és vannak olyan eszközeink, amelyekkel érvényt tudunk szerezni akaratunknak. Ezt a gyakorlatban is bizonyítottuk azzal, hogy a nemzeti kisebbségek problémája benne van a kormányprogramban. Ez alapján, valamint a magyar és a horvát állam által 1995-ben megkötött, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló egyezmény alapján lehetővé vált tavaly, hogy jelentősen fejlesszük a horvátországi magyar közösség kulturális autonómiájához szükséges infrastruktúrát. 2017-ben 1,5 millió euró állami támogatást tudtunk befektetni az intézményeinkbe, és ez az összeg az idén várhatóan megduplázódik. Vannak olyan eszközeink, amelyekkel olyan anyagi forrásokhoz tudunk jutni, amelyekkel azt a hátrányt, amely felhalmozódott az előző évtizedekben, ledolgozzuk. Ez azt a célt szolgálhatja, hogy egy erősebb, önbizalommal telibb, egységesebb közösség legyünk a következő évtizedekben.
 
A többi határon túli régióhoz képest milyen Horvátországban a magyarok megítélése?
 

–Ahhoz képest, ami Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján történik, annyiban mindenképpen különbözik, hogy nem mi vagyunk a fő ellenfél. Délvidéken úgy tűnik, hogy megtalálták a közös hangot a szerbekkel – meglátjuk, hogy meddig tart majd. Itt, Horvátországban a szerbek a fő bűnbakok a háború miatt, ők alkotják a legnagyobb nemzeti kisebbséget is, a magyarok csak a hatodik helyen vannak létszám tekintetében. Az is sokat nyom a latban, hogy a budapesti hatalom és a horvátországi magyarok is kiálltak a horvátok mellett a nemzetiségi folyamatban 1991-ben. A délszláv, vagy itteni szóhasználattal a honvédő háború alatt is a horvátországi magyar közösség egyértelműen kiállt a horvátok mellett, akik ezt nem felejtették el. Ugyancsak sokat számít a megítélésünkben, hogy Budapest támogatta, támogatja Horvátországot nem csak akkor, a háborúban, hanem a NATO-csatlakozáskor, az uniós csatlakozáskor is. Mindezek a történelmi események oda vezettek, hogy kialakult egy szövetség a két nép között. A horvátországi magyarokkal kapcsolatban semmilyen ellenérzése nincs sem a zágrábi kormánynak, sem pedig az utca emberének. A két ország közötti konfliktus elsősorban gazdasági jellegű, a MOL-INA-ügyről van szó. A MOL 14 évvel ezelőtt jött be a horvát piacra az akkori kormány meghívására, és törvényszerűen megszerezte az INA-részvények felét. Ugyanakkor úgy vélem, hogy ez a konfliktus Budapest és Zágráb között nem hat ki a horvátországi magyarok megítélésére. Történelmi távlatban a MOL-INA-ügy eltörpül ahhoz képest, ami a háborúban történt, és akkor a magyar közösség kiállt Horvátország mellett, és ezt ők nem felejtik el. Az ország megalakulása óta eltelt közel 30 év alatt a horvát-magyar viszony a jó és a nagyon jó között volt. A holtpontot a 2015-ös migránskrízis jelentette, amikor itt Zágrábban egy merev baloldali kormány volt hatalmon, amely semmiképpen nem tudott közös nevezőre jutni a Fidesz-kormánnyal. Amúgy mi, a HMDK sem tudtunk együtt dolgozni akkoriban a zágrábi kormánnyal. 2016-ban jobbközép kormány alakult Andrej Plenkovic vezetésével, azóta az államközi viszony jelentősen feljavult. Házelnöki találkozó volt, a köztársasági elnökök megbeszélést folytattak, a miniszterelnökök is egyeztettek nemrég Budapesten.
 
Mire van szüksége a horvátországi magyar közösségnek ahhoz, hogy a jövője biztosítva legyen? Milyen feltételeknek teljesülniük ahhoz, hogy a mostani 15 ezres közösségből 50 év múlva ne csak 100 ember maradjon?
 

–Négy dolog: a kultúránk, az oktatásunk, a hitéletünk és a gazdaságunk. Természetesen a gazdaság a legfontosabb. Hála Istennek idén nálunk is beindul, magyarországi költségvetésből, a gazdaságfejlesztési program. Egy 500 millió forintos pályázaton már túl vagyunk.
 
Tehát helyi magyar érdekeltségű vállalkozások kapták ezt a támogatást?
 

–Igen, mezőgazdasági és családi vállalkozások részesültek ebben a vissza nem térítendő támogatásban, eszközvásárlásra. 15 ezer euró volt a legfelső határ. A délvidéki magyarok sokkal jobban járnak, mert ők nem uniós tagállamban élnek, nincs annyi megkötés, mint a mi esetünkben. Az oktatás a második feltétel. Olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy annyira előnyös legyen a szülők számára a magyar tannyelvű oktatás, hogy jobban megérje ezt választani a horvát iskola helyett. 2017-ben a mi viszonylatunkban rendkívül nagy, magyarországi és horvátországi költségvetési forrásokat tudtunk intézményfejlesztésbe, intézmény rehabilitációba fektetnünk. Most már olyan körülmények várják a táncolni, énekelni, fellépni kívánó gyerekeket, fiatalokat, amelyekre méltán lehetünk büszkék.
 
Mennyire jellemző a horvátországi magyarok körében a kettős állampolgárság felvétele?
 

–Sajnos nem annyira, mint amennyire szeretnénk. Amikor az egyszerűsített honosítási folyamat beindult Horvátország már uniós tagállam volt, és a magyar útlevélnek a megszerzése nem járt annyi előnnyel, mint amennyivel egy vajdasági magyar számára járt. Nagyjából 2000-re tehető a kettős állampolgárok száma. Konkrét projektekbe mi is bekapcsolódunk. Ilyen például a Minority SafePack, ebben egyértelmű, hogy mi is részt veszünk.
 
Medveczky Attila