A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




Fél évszázadnyi hátrányt kell behozni

A moldvai magyarok tudták, kire kell szavazniuk

Moldvai csángó magyar pedagógusoknak tartott szakmai továbbképzést a Lakitelek Népfőiskola április 3. és 8. között. Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Népfőiskola vezetője meghívására, a képzésre, amelyet a jelen keretek között hatodik alkalommal rendeztek meg, idén csaknem negyven moldvai pedagógus érkezett. A képzés fontosságáról, a moldvai magyar gyerekek oktatásáról, az önkéntességről, a közösségformáló erőről Márton Attilát, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program koordinátorát és Hoffmann Ferenc Petőfi- ösztöndíjast, a lakiteleki képzés szakmai vezetőjét kérdeztük.

Márton Attila: létfontosságú számunkra a lakiteleki továbbképzés
Hogyan választotta ki, hogy kik érkezzenek a továbbképzésre a Keleti-Kárpátok túloldaláról? Mi volt a legfőbb szempont?
– A meghívás minden érintettnek szólt. Sajnos nem mindegyik meghívott tudott eljönni Lakitelekre, mert iskolaszünet miatt a kollegák nem tudják kire bízni a gyereküket, mások pedig megbetegedtek. Tehát az összes Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban dolgozó oktató és hagyományőrző hivatalos volt erre a továbbképzőre. Aki csak tehette, ott volt, és részt vett rajta.
Mi a feladatuk a programon belül a hagyományőrzőknek?
– Azért emeltem ki a hagyományőrzőket, mert a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban dolgozók két nagyobb csoportba tartoznak. De csak együtt tudunk sikeresen dolgozni. Az oktatók elsősorban, iskolai keretek között, magyar anyanyelvet tanítanak román tannyelvű iskolákban. Emellett délutáni foglalkozásokat is tartanak, hogy ne csak heti négy magyarórán tanuljanak gyerekek, hanem faragjunk le valamennyit abból a fél évszázadnyi hátrányból, hogy nem volt magyar tannyelvű iskola. A hagyományőrzők pedig arra vigyáznak, hogy a helyi dialektusok, archaizmusok fennmaradjanak, a régi népdalkincs átörökítésére, s hogy ne billenjen át a mérleg nyelve az iskolában tanított magyar nyelv irányába. Tehát ez a két csoport kiegészíti egymást.
Mi a lakiteleki képzés jelentősége?
– Létfontosságú számunkra a lakiteleki képzés. Ahhoz, hogy ez a csapat egy körülbelül 150 kilométeres körzetben működhessen, szükséges, hogy legalább évente egyszer hosszabb időt együtt töltsön. Alkalom is nyílik arra, hogy közösen megbeszéljünk több nehézséget, és megosszuk egymással a bevált, jó gyakorlatokat.
Ez a hatodik rendezvény mennyiben tért el az előzőektől?
– Annyiban tért el a mostani továbbképzés a korábbiakhoz képest, hogy mára sokkal felkészültebbé, szervezettebbé váltunk, és már nem úgynevezett csapat összekovácsoló tréninget kellett tartani, mert szoros, baráti kapcsolatok alakultak ki, és együtt orvosoltuk a belső problémákat.
Milyen problémákat?
– Léteznek olyan régi gyakorlatok, módszerek, melyeket újra kell gondolni. Ilyen a nélkülözhetetlen délutáni foglalkozás. Az utóbbi öt évben nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az állami oktatási rendszerbe integráljuk a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot. Elfogadták a tantervet, leadtuk egy olyan első osztályosoknak szóló tankönyvnek a kéziratát, amely kimondottan azok számára készült, akik román iskolában magyar tannyelven tanulnak. Ez a tankönyv specifikusan a moldvai magyaroknak szól, ügyel az archaizmusok megjelenítésére azoknál a megtanulandó szavaknál, szókapcsolatoknál, melyeket megőrizendőnek tartunk. A délutáni foglalkozásoknak korábban nem szenteltünk nagy figyelmet, és ezen akartunk változtatni a kollegákkal. Hiszen annak megvan egy kötetlenebb, játékosabb formája, ahol több sikerélményt adhatunk a gyerekeknek, s ahol több szerepet kap.
Délelőtt oktatnak, délután nevelnek?
– A délelőtti foglalkozásokon is nevelünk, mert mostanra kísérletezőbbekké, bátrabbakká váltunk. Jobban felkészültünk, és eltérünk az állami oktatási rendszer módszereitől. Délelőtt is tudatosan törekszünk arra, hogy ne csak leadjunk az anyagot, hanem a gyerekeknek élmény legyen a tanulás. Fontos a délutáni foglalkozás, ahogyan ön is említette, ahol nevelhetjük a gyerekeket, együtt lehetünk velük egy családiasabb hangulatban. Ez azért is lényeges, mert a legtöbb moldvai magyar gyerek édesapja vagy édesanyja külföldön dolgozik. Így a hiányzó apa-, anyamodellt pótolni kell.
A szülőkkel felveszik a kapcsolatot? Tartanak szülői értekezleteket, fogadóórákat?
– Természetesen felvesszük a szülőkkel a kapcsolatot, de nálunk jóval elterjedtebb a családlátogatás formája. Ez nagyon fontos, mert tudnunk kell, hogy a gyerekek milyen körülmények között élnek, hogyan tudják elvégezni házi feladataikat. Szülői értekezletnek is nevezhetjük azt, mikor a vasárnapi nagymise után a szülőkkel beszélgetünk a templomtéren, vagy más kijelölt helyen. De mégis az a jellemző, hogy a tanító keresi fel a családokat, s akkor közli a szülővel azt, miként halad az anyaggal a gyermek, s milyen talentumokat fedezett fel benne. Például a jó hangú gyerekből tehetséges népdalénekes lehet.
Tehát Moldvában a magyar tanítók hasznosítani tudják a Lakiteleken szerzett ismereteket?
– Hála Istennek, igen! És jelentősen feltöltődtünk élményekkel. Ez is fontos, mert a második félévben már lassan lankad a tanítók munkakedve, hiszen hétvégenként közös programok vannak, iskolai foglalkozások – ez kimeríti a pedagógusokat. Nincs rosszabb a csak rutinszerű tanításnál, amikor „kiégnek” az oktatók. Lakiteleken kissé kikapcsolódunk, és érezhető ennek a rendezvénynek a jótékony hatása.
Erdélyben szervez a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) képzéseket?
– Az RMPSZ országos szakmai szervezetként egész Kárpát-medencében szervez a különböző oktatási formákra épülő, és az oktatási problémákat áthidaló képzéseket. Így a román állami oktatási rendszert egy lépéssel megelőzzük. A tankönyv erre a legjobb példa. Először kísérleti jelleggel próbáljuk ki a tankönyvet – így az esetleges hibákat kijavíthatjuk –, és csak utána kérjük a román oktatási minisztérium jóváhagyását a nyomtatáshoz. A román rendszerben beadják a tankönyveket, átnézik a minisztériumban, és azonnal kinyomtatja azokat a bukaresti nemzeti tankönyvkiadó. Tehát ők előtte nem vizsgálják meg, hogy a gyakorlatban lehet-e belőlük tanítani. Visszatérve a kérdésére; az RMPSZ nagyon sok képzést tart, most például óvónők számára, a Kárpát-medencei óvodaprogram előkészítésére.
Képzéseket szerveznek, de van elegendő számú tanító?
– A csángómagyar oktatási program keretében sosem dolgozunk elegen. Mindenki jelentős mértékben túlvállalja magát, azért hogy a teljes régiót lefedhessük. Mindig nyitottak vagyunk arra, hogy 2-3 kollegát előkészítsünk a következő tanévre, s kipróbáljunk új oktatási helyszíneket.
Talán kevesebb fizetést kapnak, akik Bákó megyében oktatják a magyarokat, mint akik Kolozsváron, vagy Nagyváradon?
– Szó sincs róla, sőt! Meggyőződésünk, hogy a moldvai magyarság körében dolgozó oktatók és hagyományőrzők elsősorban sokkal többet kapnak a közösség elfogadásából, szeretetéből, ragaszkodásából, de anyagilag is jobban megbecsült a munkájuk. Az RMPSZ magyarországi forrásból ügyel arra, hogy kiegészítse a romániai alacsony keresetét azoknak, akik Moldvában tanítanak. A magyar kormánytól kapott támogatás 98%-át arra fordítjuk, hogy a moldvai programunkban dolgozók megkapják havi bérüket.
A moldvai magyarokat mennyire érdekli a magyarországi politika, a választás?
– 2012-től nyomon követem a moldvai magyarok magyar állampolgárság felvételének igényét. Voltak, akik 2014-ben is tudatosan szavaztak, holott a térségben nincs magyar nyelvű média. Mondjuk egy olyan pártra, aminek a jelvényében kereszt van. Mivel a nemzet szavazott, így ők is úgy érezték, ez nekik kötelességük. Idén is jelentkeztek a borítékokkal, és kérdezték, hogy ezekkel mi a teendő. 120-an kapták meg a levélszavazatot tartalmazó borítékot, melyből 87-et április 3-án eljutattam a csíkszeredai főkonzulátusra.
Tehát fontos, hogy több tanító legyen Moldvában, lényeges az oktatás és a nevelés. A lakiteleki képzésnek lesz folytatása?
– Lezsák Sándor elnök úr meghívott már bennünket. Bízom benne, hogy nagyobb létszámban veszünk részt a rendezvényen. Örülünk Lezsák úr egyéni és a Fidesz-KDNP országos győzelmének. Hiszen lényeges számunkra, hogy milyen nemzetpolitikát folytató kormánya van Magyarországnak. A ’60-as években bezárták Moldvában a magyar iskolát, majd megszüntették a magyar tannyelvű óvodákat, és most konkrétan arról van szó, hogy azoknak a nagyszülőknek, akik még Kallós Zoli bácsinál tanultak magyarul, az unokáik, lehet hogy szeptembertől már magyar tannyelvű óvodákba járnak. Ezért szavaztak olyan pártra a moldvai magyar szülők, mely ezt garantálja. Amennyiben sikerül óvodás gyermekeket bevonni a magyar oktatásba, bebiztosítottuk a folyamat körforgását, állandósítani tudjuk a magyar anyanyelv oktatását. Ha sikerül a magyar oktatás köré helyi, magyar közösséget szervezni, akkor az igazi nagy sikert jelent.

Hoffmann Ferenc: azt a hitet, amelyet nap mint nap megélnek, sehol máshol nem tapasztaltam
A közel egy hetes lakiteleki képzés szakmai vezetőjeként milyen feladatok hárultak önre?
– A képzés tartalmáért feleltem. Azért, hogy a rendezvényt olyan tartalommal töltsük meg, mely segíti a moldvai magyar pedagógusok, hagyományőrzők munkáját. Ezt követte a képzés ütemezése. Moldvában pedig több szempontból is kiértékeljük a képzést, hogy milyen célokat értünk el, s mit tudtunk a Lakiteleken elhangzottakból hasznosítani.
Hogyan kerül egy 30 éves, újvidéki születésű fiatalember a moldvai csángó magyarok közösségébe?
– Újvidéken születtem, de Temerinben nevelkedtem, ott él a nagy családom. Az ország felbomlásáért vívott harc kitörése okán családommal és egy-két rokonnal, baráttal szüleim Soltra indultak rokonlátogatásra, ugyanis ott éltek a világháború környékén áttelepült távolabbi rokonaink. A háború elhúzódása miatt akaratlanul is gyökereket növesztettünk a településen. Amikor Kecskeméten a piaristákhoz kerültem gimnáziumba, megismertem a cserkészeket, és csatlakoztam hozzájuk. Így sok barátra tettem szert, például egy kárpátaljaira, aki Moldvában Kőrösi-ösztöndíjas volt. Közöltem, hogy szívesen ellátogatnék hozzá, mert hallottam a moldvai magyarságról. A 2016/17-es tanévet már a moldvai csángó magyarok közösségében töltöttem Petőfi-ösztöndíjasként.
Miként fogadták a Bákó megyei magyarok?
– Alapvetően a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program célkitűzéseinek megvalósulásaiban segítek. A tanítókkal, a hagyományőrzőkkel napi kapcsolatot ápolok. Természetesen több falu lakosságával alakítottam ki kapcsolatokat. Az a fajta hozzáállás az élethez, amelyet ott megismertem, örök példa marad számomra. Azok a mély emberi kötelékek, amelyeket ápolnak, arra bíztatnak, hogy embertársaimmal jobb viszonyt ápoljak. Azt a hitet, amelyet nap mint nap megélnek, sehol máshol nem tapasztaltam. Máig élő kultúrájuk pedig olyan unikum, amelyet érdemes megismerni. Sajnálom, hogy május végén el kell mennem innen – lejár a szerződésem –, de olyan barátságok születtek, melyek mindig visszahoznak a jövőben.
A moldvai magyarokról tudjuk, hogy római katolikusok. Az a tény, hogy a piaristáknál végzett, éveken át cserkészvezető volt, mennyire segített a beilleszkedésbe?
– Leginkább a cserkészetnek köszönhetem azt, hogy ennyire, és ilyen jól megtaláltam a helyemet. Egész családom gyakorló katolikus, és sok minden emlékeztet engem a délvidéki életre. Sváb eredetű a famíliám, így beszélünk magyarul, németül és szerbül. Ezt a három nyelvet keverjük. Ezért nem néztem le a moldvai magyarokat, hogy használnak román szavakat, amiket átmagyarosítanak. Azon kívül járok velük templomba. A templomban és az előtte lévő téren mindig nagy a közösségi élet. A legtöbb szó is ott hangzik el a faluban, Lészpeden. Igyekeztem sokfelé járni a falvakban, hogy megismerjenek, mert a moldvai magyarok zárkózottak, de ha egyszer felfedezik valakiben a barátot, azt nagyon megszeretik. Nagypénteken Pusztinán jártam, és a templomból kilépve legalább tíz ember köszöntött, és elbeszélgettük.
Magyar nyelvű miséket hallgat?
– Sajnos nem, mert nem küldenek oda magyar nyelvű papot. Néha-néha érkezik oda egy magyar pap, aki magyarul misét celebrál. A liturgia szövege tehát román nyelvű. Viszont elindult a programon belül egy olyan esemény, mikor csak magyar nyelven énekelnek szentes imádságokat. Minden faluból várnak egy fiatal, vagy idős embert, aki tud valamilyen imádságot magyarul mondani, vagy énekelni. Bízom benne, hogy a most véget érő programszakaszban is sikeresen tudtam segíteni a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot, hogy működésük még eredményesebb és sikeresebb legyen.
Igaz, hogy még bölcsődéseket is bevonnak az oktatásba?
– Kint dolgozó társaimmal a legkisebbeket is bevonjuk a magyarnyelv-tanításba, még bölcsődés csoportunk is volt Magyarfaluban, Pusztinán és Lészpeden. A Magyar Házban programokat szervezünk, amely a magyar nyelv tanításán kívül az évszázadokon keresztül megőrzött kulturális szokások, hagyományok ápolását is szolgálják.

Medveczky Attila