A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók









Biztos, befutó hely

Kovács Attila

Az ember azt gondolná, hogy amikor egy politikus, pártjával együtt sokadjára is megsemmisítő vereséget szenved el a választásokon, akkor mélyen elgondolkodik azon, miért utasítják el csípőből a választók, miért nevezhető lényegében mérhetetlennek ő is és a nevével fémjelzett mozgalom is. Különösen akkor érdekes ez a kérdés, ha az illető korábban abszolút első vonalbeli politikus volt, és több évtizedes képviselői-, sőt, miniszteri múlttal rendelkezik. S ha mérlegre teszi a történteket, talán jut is valamire, s utána annak megfelelően igyekszik változtatni a nyilvánvalóan elhibázott politikáján. Legalábbis ez volna a normális.
Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke azonban másként gondolkodik. Nemrégiben élő, egyenes adásban nyilatkozott a Simicska TV-ben, Kálmán Olgának. Amellett, hogy indulatosan magyarázkodott a nevetséges hercehurca miatt, amely az MSZP-Párbeszéd és a Liberálisok között zajlik, tett egy olyan kijelentést is, amely végérvényesen kifejezi, hogy ennek az egész mai, ellenzéknek csúfolt képződménynek mi is a valódi célja, mi végre játsszák el a politikust és a felkent közéleti személyiségeket.
A mérhető támogatottsággal évek óta nem rendelkező Liberálisok elnöke kijelentette, hogy a választások előtti megállapodás értelmében, s azért is, mert ők sok dologról lemondtak a kormányváltás érdekében (közbe vetve érdemes feltenni a költői kérdést, hogy vajon mi lehetett ez a sok dolog, hiszen a Liberálisok esetében egy, a nullával egyenértékű politikai súllyal rendelkező pártról beszélünk), nekik jár egy biztos, befutó hely a jövőre esedékes Európai Parlamenti választásokon.
Fodor Gábor idézett mondata, és a nyíltan megvallott törekvés tökéletesen példázza, hogy a Liberálisoknak, és úgy általában a jelenlegi ellenzéknek semmit nem jelent a haza képviselete, a nemzet szolgálata, amely pedig kormányon és ellenzékben egyaránt a legfontosabb kellene, hogy legyen egy valamirevaló politikus számára. Céljuk kizárólag csak annyi, hogy romboljanak, illetve még az, hogy amíg csak mód van rá, a lehető legtöbbet kivegyék abból, hogy eljátsszák a politikust. A biztos, befutó hely, amely után sápítoznak, csak a politikai túlélés miatt kell (mert hiszen amíg érkezik a képviselői fizetés, addig sem kell dolgozni menni…), na meg azért, hogy egyéb, alapítványi és agytröszti támogatásokért cserébe itthon és külföldön egyaránt szakmányban gyalázzák a kétharmaddal megválasztott kormányt és annak vezetőjét.
Ha megnézzük az elmúlt években megszilárdulni látszó erőviszonyokat, szerencsére él a remény, hogy ez a fajta politizálás megadja a Liberálisoknak és minden hozzájuk hasonló képződménynek azt, amire vágynak: a biztos, befutó helyet. Igaz, nem Brüsszelbe, ahová szeretnék, hanem az érdemeik szerinti helyre, a politikatörténet szemétdombjára.