A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány

1464 Budapest, Pf. 1578
+36-1-781-3236
info@magyarforum.hu


MEGJELENT

a MAGYAR FÓRUM

XXX. évfolyamának 38.
száma.





MEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke: „A Jobbikban az elnökség háta mögött születtek meg a stratégiai döntések. Nem tudtunk előre a Spinoza-házbeli akcióról. Aki azt mondja, hogy bárkivel összefogunk, csak kerüljünk hatalomra, a vonaizmust képviseli.”

SZÉGYENFAL – A jelentés megszavazói, tartózkodók, távolmaradók




Találjunk egymásra, legyen előfizetőnk!

Heti Magyar Fórum előfizetési díja:
3211 Ft / negyedév.

Havi Magyar Fórum előfizetési díja:
1470 Ft / negyedév.


Tel.: +36-1-781-3236

Levélcím: 1464 Budapest, Pf. 1578.

Kiadó:
Bp. IX., Ráday u. 32., I. em. 3.




HELSINKI

Galiotti

Mikor meghallom, vagy csak olvasom ezt a szót, megdobban a szívem és – mint a magyarok többségének – rögtön a Helsinki Olimpia jut eszembe a sok magyar aranyéremmel. Megtudtam, hogy vannak olyan sportszerető magyarok, akik annyira lelkesek, hogy az emlékek ápolására bizottságot hoztak létre. Ez az úgynevezett Helsinki Bizottság. Ezek a derék emberek nyilván azért választották ezt a nevet, mert így mindannyian a tiszta, hófehér északra gondolunk, az üvegszerűen áttetsző jégcsapokra, vagy jégcsapszerűen öntött finn vodkás üvegekre. Tehát tiszta és jó dolgokra gondolunk a Helsinki szó hallatán.
Akár hiszik, akár nem, ez így is van! Ezek a derék bizottsági emberek olyan tiszta szándékúak, hogy már-már éteri magasságokba emelkednek. Most hallottam, hogy az aranyérmek számolgatása mellett (de lehet, hogy az arany érméket számolgatják) ezek annyira elérzékenyültek, hogy elhatározták, másokat is érzékennyé tesznek. Úgy tudom a bírákkal kezdték, hiszen ha a bíró érzékeny, akkor a többi már jön magától! Nekik! Minő bölcsesség! Rögtön meg is mondták, hogy a „bíra” főleg a migránsokkal szemben legyen érzékeny, hiszen mi is lehetne fontosabb dolog Magyarországon! Ez annyira érdekes lesz, hogy mindenkit arra biztatok, menjünk majd el egy ilyen tárgyalásra. Felemelő élmény lesz.
Képzeljük el! Ott ülünk majd és izgatottan várunk. Bevezetik vezetőszáron a vádlottat, aki egy kétméteres fekete férfi… bocsánat ez rasszizmus. Újrakezdem, tehát egy kétméteres, sötétkékesen elszíneződött bőrű férfi. Vagy nő? Nehogy még feljelentsenek a genderesek! Na, mindegy, én úgy látom férfi, mert szakálla is van. Ja, az a Conchita Vurslinak is volt, vagy mifene! Ezeken már nem is tud kiigazodni az ember. Már persze, ha gender! Szakálla volt kender! De ennek biztosan valódi, tehát: férfi bilincsben. Belép az érzékenyített „bíra”, mindenki feláll. A „bíra” letöröl egy könnycseppet, erre rögtön leveszik a bilincset, majd mikor megismétli, egy puha ülőpárnát tolnak a vádlott feneke alá. A „bíra” hálásan biccent.
- Mit tettél fiam, hogy ilyen durván bánnak veled? – kérdezi.
- Olu lulu balibu nene bumm bumm! – válaszol a delikvens, hogy mindenki értse.
- Értem, értem, a kézigránát csak azért volt a kezedben, hogy a sajátjaid közé vágd, mikor át akartak törni a kerítésen – mondja a „bíra”, jegyzetel, és egy könnycseppet morzsol szét ujjaival az orra tövénél.
- Yeah… yeah! Didi punibu didi!
- Ahá! Szóval szexéhes nimfomán nők is rád támadtak, szerencsétlen ember! A nyílt utcán kellett magadévá tenned őket? Szörnyű traumát okozhatott, hiszen itt a papírokban az áll, hogy homoszexuális vagy, ezért otthon kivégeznének, nem mehetsz haza.
- Yeah… yeah! Bukik muki a kukira honululu!
- Hm, ez lehet hogy nem is közép-leszarábiai, hanem japán! Na, mindegy.
 
Ne aggódj fiam, mi érzékenyített bírák vagyunk, a te nyelveden: oá jujj jujj brühühü – és ez egy érzékeny nemzet. Szerencséd, hogy anyád ilyet nemzett, oké mamu ollé – , mert mi befogadunk téged! Pont ilyen derék emberekre van szüksége kihalófélben lévő népünknek! Sőt! Egyesítünk a családoddal. Jöhet a fél falu, lesz majd uli buli nyenyere! Nem hiszed? Pedig itt írják, olvasd! ... Pardon, nem tudsz olvasni? Pedig itt azt írják: civil foglalkozása főállásban szívsebész.
- Yeah, dudu benu nyek nyek huhu!
- Ahá! Szóval csak kivágod a szíveket! Értem, egy igazi szívtipró.
- Yeah! Mrr mrr…hami hami!
- Ez csúcs! Annyira szereted az embereket, hogy meg is eszed őket, itt a helyed fiam! Érzékenyítünk téged is, így majd csak az Orbánék embereit eszed, sőt hozunk még pár ezer ilyen derék embert évente, csak elfogy valaha ez a népnemzeti bagázs! Még választást is nyerhetünk!
Ezen már annyira elérzékenyült az empatikus lelkületű „fejenagy”, hogy szinte már zokogni kezdett. Ekkor egy derék Helsinki ember a zsebébe csúsztatott egy arany érmékkel tömött zacskót. A közönség tapsorkánban tört ki. Körülnéztem. Csak érzékenyítettek ültek a teremben. Kint az utcán morajlott a tiltakozó tömeg, az érzéketlen, primitív magyar nép, akinek már annyi, hiszen ez itt a 21. század, az új Európa, az arany hajnal, mondhatni „Golden Down”. Orwelli idők! Éreztem, még egy perc és én is teljesen elérzékenyülök. Felálltam és kimentem a teremből. Fél szemmel hátrapillantva még láttam, ahogy csurgó nyálú érzékeny hajlamú emberek a migránst simogatják alul-fölül. Az érzékeny „bíra” meg szemeit dörzsölgette, mosolygott és az arany érméket számolgatta. Erről Ady verse jutott eszembe: „Megöl a disznófejű nagyúr! Az aranyon ült, az aranyon, éreztem megöl, ha hagyom”. Ettől végképp elérzékenyültem, üres zsebeimbe kotorásztam, de megesküdtem magamban, én akkor se leszek „Helsinkis”. Soha!